Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)

Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2016-2017 között

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2016-2017 KÖZÖTT 217 Balatonszentgyörgy - Faluvégi-dűlő 2. (54716) Molnár István és Somogyi Krisztina A lelőhely a battyánpusztai bekötőúttól a tégla­gyárhoz vezető, 75101. számú aszfaltút két oldalán, a Kígyós-árok keleti partján található. Feltárását 2017. május 31. és július 25. között végeztük, 45599 m2 nagy­ságú terület volt objektumokkal fedett (VI. t. 1). A legkorábbi objektumok a Lengyeli kultúra idő­szakára keltezhetőek, amelyek a szomszédos Balatonszentgyörgy-Szent-kút lelőhely lengyeli telepü­lésének északi végét képezik. A telepet egy nagymére­tű, „V” átmetszetű kerítőárok zárta le, (VII. t. 7.) amely­nek egy-egy szakasza mindkét lelőhelyen megfigyelhe­tő volt. A gödrök egy része a leletanyag, másik része a betöltés alapján sorolható ehhez a korszakhoz. Fontos eredmény, hogy a megyében eddig ismert kevés számú sír egy újabbal gyarapodott, ugyanis sikerült feltárnunk a Lengyeli kultúra egy temetkezését. A sír NyÉNy-KÉK-i tájolású. Az ovális sírgödörbe jobb oldalán zsugorított pozícióba egy felnőtt személyt fektettek. A karok kör­nyezetébe egy kis méretű, tagolatlan, enyhén S profilú edénykét és egy vörös festett, két sorban kis bütykökkel díszített poharat helyeztek (VII. t. 8.). A középső rézkori Balaton-Lasinja-kultúra települé­se a lelőhely általunk feltárt északi végében volt jelen, észak felé folytatódik tovább a szomszédos feltárás, a Kocsmaházi-dűlő IV lelőhely eredményei alapján. A Baden kultúra gödreit a lelőhely északi részén tártuk fel. Kutatástörténeti jelentőségű, hogy a megyé­ben elsőként került elő a Badeni kultúra vegyes rítusú temetője (VI. t. 2., Vili. t. 2.). Sajnos a sírok fölött vé­kony rétegben maradt meg a talaj, emiatt többségük sérült. Összesen 69 önálló temetkezés, valamint há­rom kettős sír (Vili. t. 4.) került elő, ez utóbbiak közül a két gyermeksír esetében ez nem teljesen biztos. Az egyértelműen meghatározható rítusúak közül zsugorí­tott csontvázas 31, urnás 17 és szórt hamvas 7 sír volt. 11 sírmaradvány jellege bizonytalan, 8 hamvasztásos sír mellett 6 sírban nem maradtak meg a csontok (csak kerámiatöredékek vagy kő jelezte az elpusztult sírt). A jellegzetes tájolás a csontvázas rítusban a dél-észa­ki, de ettől eltérő esetek is voltak. Fontos adat, hogy 10 esetben (7 csontvázas és 3 hamvasztásos rítusú) meg­figyeltük a sírokra tett ún. kőpakolás köveit is, amelyek kevés darabból álltak (ellentétben pl. Pilismarót sírjai­val.). 3 csontvázas sírnál az újkori vagy régészeti korú bolygatás miatt nem voltak eredeti helyükön a kövek. Egy esetben maradt meg a kőpakolás teljesen (780. str., Vili. t. 1.). A csecsemő- vagy gyermeksírokban az erősen zsugorított helyzetű holttestet egyetlen, na­gyobb, hosszúkás kővel fedték be. A sírokban a kevés számú edénymelléklet mellett gyöngyök (Vili. t. 3.), 1-2 orsógomb, egy esetben okker fordult elő. A 779. szórt hamvas sírban egy réztárgy (lemeztöredék) is volt. Az edénymelléklet száma bármelyik rítus esetén maxi­málisan 4 darab, amelyekre jobbára töredékek utaltak (és csak a restaurálás során voltak dokumentálhatók), elhelyezkedésük sem volt egyértelműen meghatároz­ható. Jellemző az urnának (ami általában amfora típus vagy fazékféle) tállal való lefedése. A kisebb edény(ek) lehet(nek) az urnában, vagy azon kívül is. Orsógombot urnába helyezve találtunk. A szórt hamvas sírok a ham­vak köré tett edényekkel vagy edénnyel lefedve kerültek elő, de megmaradt edénytöredék nélkül is előfordultak. Az edényformák közül gyakori a magasra húzott fülű kis- és nagyméretű korsó, a füles bögre és a bikónikus tálak törésvonalukon bemélyítés-sorral. A temető körüli, pontosabban a temető területének nyugati és keleti sávjában lévő gödrökben több gödörbe tett tetemet is feltártunk. Egy esetben elhelyezett (azaz „rendesen” eltemetett), két esetben valószínűleg bedo­bott vagy szokatlan, nem szabályos pozícióban volt a csontváz. A sírok, főleg a hamvasztásos sírok nagy ré­sze magasan, még a humuszréteg alatti talajrétegben helyezkedett el, ezért a temető ún. központi részét egy nagyobb kiterjedésben meghagyott tömbből ásónyo­­mos módszerrel bontottuk ki. A temető északi és déli széle lehatárolható volt, a másik két irányban a feltárási határon túl is folytatódhat. A lelőhelyen talált őskori objektumok többsége a kora bronzkorra keltezhető, kevesebb a Somogyvár- Vinkovci kultúra, több a Kisapostagi kultúra időszakába tartozó. A Somogyvár-Vinkovci kultúra gödrei az északi felületen vannak elszórva, és észak felé folytatódnak to­vább a következő ásatási felületen. De a Téglagyári út­tól délre is voltak még telepjelenségek, köztük egy nagy anyagnyerő gödör, amelyben 3 egymásra tett szarvas­marhatetem feküdt. A Kisapostagi kultúra objektumai a lelőhely déli ré­szén csoportosulnak, összességében közel 300 m hosz­­szan húzódott a közel 100 települési egység. Az általunk feltárt telep a legnagyobb objektumszámú és kiterjedésű településmaradványok közé tartozik Somogy megyében! Több nagyméretű (20-30 méter átmérőjű) agyagnyerő mellett számos kisebb-nagyobb gödröt, közte több méh­kas alakú tárolóvermet és egy, kuriózumot jelentő épü­letet tártunk fel a korszakból. A földbemélyített építmény gödrének szélén több oszlophelyet figyeltünk meg. Az építmény mellett közvetlenül két verem helyezkedett el, amelyeket talán egy időben használtak az épület­tel (VII. t. 9.). A vermek nagy mennyiségű szenült nö­vénymaradványt tartalmaztak. Épületek meglétére utal a nagy mennyiségű paticstöredék is. Megemlítendő a telep nagymennyiségű megmunkált kőanyaga (elsősor­ban őrlőkövek). A település mellett ennek az időszaknak a sírjait is megtaláltuk. A DK-i lehajtóban, közel 50 méter hosz­­szan, északkeletről dél felé kanyarodó ívelt vonalon egy birituális temető 3 urnasírját és 6 zsugorított temetkezé­sét tártuk fel. A sekély sírokat roncsolta a szántás, több sír teljesen elpusztult. Egy másodlagos helyzetű bronz kar- vagy lábperecet találtunk csak a csontvázas sírok­ban. A temető nyugati és keleti irányban folytatódhat. A római kori telepmaradvány is jelentős eredmé­nyeket hozott, számos gazdag leletanyagot tartalmazó gödröt, tárolóvermet és épületet tártunk fel. A nagy szá­mú, összesen 19 épület között volt 2, 4, 6 és 8 oszlo­pos is. Többször megfigyeltük a tapasztott padlót, de tüzelőberendezés nem volt bennük, az egyikben egy

Next

/
Thumbnails
Contents