Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2016-2017 között
210 HONTI SZILVIA, M. ARADI CSILLA, BALOGH CSILLA, FŰKÖH DÁNIEL, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA, TOKAI ZITA van szó. Egy ilyen típusú együttes, mely edényekből és bronzokból áll, különlegesség a Somogy megyei késő bronzkorban. 29 jelenség egy kora Árpád-kori településhez tartozott. A gödrök, cölöplyukak mellett két félig földbe mélyített épületet, három külső kemencét is feltártunk. A rézkori, kora bronzkori és Árpád-kori település észak felé, a szomszédos 77303. számú lelőhelyen folytatódott. Afeltárás munkatársai: Molnár István feltárás vezető régész, Somogyi Krisztina, régész, Nyári Zsolt, Stunya Péter, Balla Krisztián, Cserép Tamás technikusok Magyaregres - Macskalyuk (77317) Molnár István A Magyaregres külterületén fekvő lelőhelyen, 2017. március 7-20. között, összesen 13588 m2 nagyságú területet nyitottunk meg, amelyből 10267 m2 pozitívnak bizonyult. Itt, Magyaregresen, a lelőhelyek a Desedapatak és a Varga-bonyi-árok két oldalán sűrűsödnek. A két vízfolyás egy viszonylag meredek oldalú lapos tetejű dombot fog közre, a mi feltárási területünk a Deseda-patakra néző lejtőn fekszik. A 145 bontási egység nagy többsége a Balaton- Lasinja-kultúra időszakába volt sorolható, egy nagykiterjedésű telep keleti részét alkották. A telep központja a mi területünktől nyugatra volt, a Magyaregres-Vargabonyi-ároktól keletre nevű lelőhelyen, melyet egy évvel korábban a Lekri Group tárt fel. Sajnos ezek a rézkori objektumok nagyon leletszegények voltak, de jellegük, betöltésük egyértelműen a Lasinja telephez kötik. Hét keskeny, mély, árokszerű objektumot találtunk, ezek általában párosával fordulnak elő, valamilyen építmény részei lehetnek. A gödrökön kívül nagyobb számú cölöplyukat is találtunk, ezek néhol rendszert alkotnak, egy 15x12 méteres cölöpszerkezetű épületet jelölnek ki. A lelőhely keleti, mélyen fekvő részén kelta objektumok vannak. Sajnos ezek egy része a talajvíz szintje alatt volt, de így is több gödröt, cölöplyukat, egy négyzetes alakú épületet és egy kemencét is feltártunk. Ezen a részen egy Árpád-kori gödröt is találtunk. A lelőhely középső és keleti részén hosszú, de viszonylag sekély árkok voltak, ezek valamilyen rendszert alkotnak, párhuzamosak és keresztirányúak is vannak. Késő középkoriak, kerámia és vastárgyak (szögek, csat) kerültek elő a betöltésükből. Talán valamilyen karámrendszert adnak ki. A feltárás munkatársai: Molnár István régész, Nyári Zsolt, Stunya Péter, Cserép Tamás technikusok. Mernye - Irtások (91199) Molnár István A lelőhely Mernyétől délnyugatra, a jelenlegi 67-es úttól nyugatra található. A feltárási felület egy kisebb déli, és egy nagyobb, északi felületre oszlott. A déli felület üresnek bizonyult, az északi felület középső részén nagyjából egy csoportban helyezkedtek el a középső rézkori Balaton-Lasinja-kultúra objektumai. A feltárást 2016. november 15. és 22. között végeztük. Összesen 13 bontási egységet különítettünk el, gödrök mellett egy nagyméretű rézkori agyagnyerőt tártunk fel. Utóbbit egy agyaglencsébe ásták, a kitermelés után hulladékkal töltődött fel, így viszonylag gazdag leletanyagot tartalmazott. Afeltárás munkatársai: Molnár István régész, Nyári Zsolt, Stunya Péter, Cserép Tamás technikusok Gamás - Vadépusztai-mező 1. (72167) Molnár István és Somogyi Krisztina A lelőhely a Gamáshoz tartozó Vadépusztától délre, Kisbabapusztától északra helyezkedik el, az Orci-patak völgye mentén, attól nyugatra, hosszan elterülő vonulaton, amit egy, a patakba torkolló, Ny-K-i folyásirányú, kis időszakos vízfolyás tagol. Ez a völgy a lelőhely legmélyebb pontja, az ettől északra és délre lévő dombok oldalán és platóhoz közeli részén lévő, magasabb területekre terjed ki. 2015-ben próbafeltárást (Honti et al 2016. 264.), majd 2017-ben két ütemben, szeptemberben és októberben megelőző feltárást végeztünk a lelőhelyen. Először a mai 67-es úttól nyugatra lévő területen dolgoztunk. A lelőhely teljes hosszában nyitottunk egy sávot, de csak ott bővítettünk a teljes szélességre, ahol objektumokat találtunk. A munka második szakaszában a mai 67-es úttól keletre lévő területet humuszolták le. A felső, szántott réteg leszedése után csak további 30 cm mélyen szedhettük a tükörfelületet. A lelőhely északi részének déli végét nem nyitottuk meg, mivel ebben a mélységben még nem jelentkeztek az objektumok. A lelőhelyen 18989 m2-en 353 bontási egységet különítettünk el. A legkorábbi objektumok a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia gazdag és értékes leletanyagot tartalmazó gödrei voltak. Ez a középső neolitikus telep az Orci-patak völgyére hajló domb lejtőjén sűrűsödött, a domb magasabb részére (a 67. főút nyugati oldalára) szórtan terjedt ki. A fent említett, Ny-K-i irányú időszakos vízfolyás völgye határolja déli irányban. E völgytől délre koncentrálódott a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra települése, amely számos gödörből állt. A telepen belül feltártunk egy ovális körvonalú árkot, amelynek hiátusai átjárók lehetettek, az egyik átjárónál 2 jellegzetes ún. Spitzgraben (rövid, „V” átmetszetű árokszerű beásás) helyezkedett el (kapuszerkezet lemélyítése?). (IV. t. 7.) Feltehetően a települést kerítő árok lehetett egy szintén nagyjából „V” keresztmetszetű, a szelvényen keresztül futó árokív, amelynek folytatását a mai főút építése során pusztíthatták el. A telep ÉÉNy felé esetleg a vonulat magasabb részére is kiterjed, mivel a főúttól Ny-ra 2017-ben előkerült egy Balaton-Lasinja-korú gödör. A késő rézkori Baden-kultúra időszakába számos gazdag leletanyagot tartalmazó gödör és három kemence tartozott. A telep szórtan, de hosszan nyúlik el a patakvölgy mentén a 67. főúttól К-re, mindegyik felületen megtalálható volt.
