Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Magyar Kálmán: Beszámoló a balatonszemesi Bolondvár (Kem villa) területén 2007 nyarán folytatott megelőző régészeti kutatásról
192 MAGYAR KÁLMÁN Az ásatásunk során a szemesi törökkori Bolondvár egyik elpusztult házánál megtalált, 17. század végi kerámiák a fejlettebb, az ún. lábbal hajtott korongot, jobb minőségű agyagot, és a színes mázazást is felhasználó fazekas technikájával készültek. Az ezeket használók- a feltételezhetően az ebben az elpusztult házban élő- nem balkáni eredetű lakók mégis egy vályog- és gerendavázas technikával épült házban éltek. Az itteni lakók nyitott, de kerek tüzelőgödröt használó házának a típusa alapján egy paraszti jellegű népességre is gondolhatunk. Erre következtethetünk még talán a leletanyagunkhoz tartozó vaszabla és a fenőkő alapján is (29/a. ábra). Az itt megtalált nagyobb számú állatcsont anyagból még a juh, a kecske és a sertés általuk történő intenzívebb fogyasztására is következtethetünk (30. ábra). Végső soron azt is megállapíthattuk, hogy ennél az egyszerűbb háznál helyenként még a jó minőségű és jól kiégetett téglákat és más szilárd anyagot, így többször a szabálytalan alakú köveket is felhasználták építőanyagként.37 Összegzés és befejezés A Bolondvár helyén, a Kern villa telkén 2007. június 17-25. között végzett megelőző feltárásunk eredményeként megállapíthattuk, hogy a törökkori várat megelőző időszakra vonatkozó régészeti anyag vagy településnyom egyáltalán nem került elő. Tehát semmilyen bizonyíték nincs a korábban itt feltételezett őskori település vagy erődítmény meglétére.38 A terület erős újkori beépítettsége és bolygatottsága miatt az egykori 16-17. századi török palánkvár erődítményéből és belső épületeiből tárgyi anyagként semmi sem maradt meg a feltárásunk idejére.39 Éppen ezért a vár 16. század közepén történt megépítésére és a különböző építési periódusaira is csupán a forrásokból következtethetünk.40 A hadászatilag 1570-1644 között jelentősebb szerepet kapó vár formáját és méretét a különböző szerzők - időnként csak bizonyos részadatok alapján vagy esetleg a képzeletükre hagyatkozva próbálták leírni.41 Mai állapotában a vár belső területének egyik oldala, a DK-i mérhető, ez kb. 50 méter. Megmaradt hossza a vasút feletti rézsűig 37 méter, eredetileg azonban hosszabb lehetett.42 37 Ld. 24. jegyzet. 38 Ld. 2. fejezet és Reöthy Ferenc: Szemes a török hódoltság alatt = Szemes. Uo, 1990. 145. (Továbbiakban: Reöthy i.m. 1990. 148.) 39 „A vár megsemmisült, köveit, tégláit a 18. század közepén [1721- 1749 között — szerző], a török hódoltság alatt tető nélkül maradt templom újjáépítéséhez használták fel.” (Reöthy i.m. 1990. 148.) 40 Szerintünk a szemesi Bolondvár már az endrédi és a kőröshegyi patánkvárral egyidöben, 1546 táján épülhetett. (Magyar-Nováki i.m. 2005. 32.) 41 Reöthy i.m.1990. 148.; Sági-Cséby i.m. 1990. 80. 42 Magyar-Nováki i.m. 2005. 32. Ásatásunk legfontosabb eredménye viszont az volt, hogy pontosan meghatározhattuk az 1664-ben Evlia Cselebi által is Bolondvárként nevezett törökkori palánkvár nyugati sáncának és sáncárkának a még meglévő szerkezetét.43 A sánc a 2. számú szelvény keleti falában legfelül, az egy méter vastag felső, humuszos és növényzettel borított feltöltés alatt volt megfigyelhető. Megállapíthattuk, hogy az alatt egy 1,5 m vastag homokos és agyagos feltöltés húzódott. A sáncmaradvány külső szélén viszont az is látszott, hogy az újabb korban legalább, egy méter szélességben elhordták (19-20. ábra). A Ny-i sánc előtti mély árkot a 3. számú kutatószelvény déli metszetében figyeltük meg. Legmélyebb pontját a szelvény DNy-i sarkában tártuk fel, ahol legalul 2,5 m-es mélységben, az iszapos talajban patics- és tégla törmelékek voltak bedobálva. Ezt a 9 m széles és 2,5 m-es mélységű sáncárkot a vár pusztulása után rétegesen töltötték fel. Az újkorban ugyanis ezen a nyugati sáncrészen folyamatosan létesítettek a váron kívüli nyugati laposabb részre lejáratokat (21-25. ábra). A legfontosabb késő-törökkori régészeti leletegyüttes az 1. számú kutatószelvényünkben került elő. Ebben a vár utolsó pusztulására, az 1683-86. közötti leégésére utaló összeomlott házmaradványban maradt meg ásatásunk teljes késő-törökkori leletanyaga44 (16-22. ábra). Az itt előkerült 17. század végi jobb minőségű agyagú és színes mázú kerámiák egy, a lábbal hajtott korongot használó fazekas termékei voltak (26-28. ábra). Ebbe az egyszerűbb, vályog- és gerendavázas házba a nem balkáni eredetű lakók még követ- és téglát is beépítettek45 (12-14. ábra). A vár - kerek, nyitott tűzhelyet használó - utolsó lakói, a megtalált zabla és fenőkő alapján inkább egy paraszti jellegű népességhez tartoztak (29/a. ábra). Az ugyancsak előkerült nagyobb számú állatcsontanyagból következtetve főképpen juh, kecske, marha és sertés fogyasztók lehettek46 (30. ábra). 43 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai (1664- 1666). Ford. Karácson Imre, Bp. 1908. 29-30. 44 A szomszédos kőröshegyi törökvárat és környékét 1683-ban a viszszavonuló török égette fel, a foki (siófoki) hasonló várat pedig a török őrség 1684-ben hagyta el. (Magyar-Nováki i.m. 2005. 32, 122, 161.) 45 Hóvári János: Szemes (Balatonszemes, 1546-1570). Forrásközlés = Szemes. Uo. 1990. 129. 46 Hegyi Klára 1613-tól egy erőteljes keresztény balkáni eredetű betelepedésről tud. Szerinte Bolondvárban 52%-ban, (Fokán) Siófokon 57%-ban keresztény balkáni katonaság volt. (Hegyi Klára: Balkáni katonák és katonaparasztok a budai vilájetben = Opuscula Hungarica 2002. 33.
