Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Magyar Kálmán: Beszámoló a balatonszemesi Bolondvár (Kem villa) területén 2007 nyarán folytatott megelőző régészeti kutatásról
BESZÁMOLÓ A BALATONSZEMESI BOLONDVÁR (KERN VILLA) TERÜLETÉN 187 2007 NYARÁN FOLYTATOTT MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI KUTATÁSRÓL 7/ ' / kevert feltöltés _TTrn_l T | ' / 'S /. s agyag, mésztörmelékk'el1 lll z .Г X 4 ^ xX x ^ vfV * X 77х7 ✓ у < * xPat'cs°s feltöltés v x Г ЛХХххххУХУ XX X л 4 löszös homokos agyag BALATONSZEHES- Bagolyvár 2007.06 20 1. Kutatóárok NY-i és É-i metszete M-l:20 Лт 11. ábra. Az 1. számú kutatószelvény Ny-i és É-i metszetfala (Rajz: M. Hrotkó Zsuzsanna) réteg volt, amely enyhén, menetteljesen haladt lefelé. Alatta egy szélesebb homokos, kissé kevert réteg húzódott. Ez jelentette a sánc megmaradt nyugati ívét. Ez alatt még egy széles feltöltés húzódott, amelyet legalul a tiszta homokos réteg követett. Az előkerült régészeti leletek rövid értékelése32 A2007-es balatonszemesi megelőző régészeti kutatásunk során előkerült leletanyag teljes mértékben az 1. számú kutatószelvényben megtalált elpusztult törökkori ház legfelső, és korát tekintve a vár legutolsó idejéből való omladék réteghez köthető. Ez a leletanyag a nagyobb számú törött kerámia- és állatcsont anyagból, néhány paticsfal, tégla és kődarabból, elszenesedett gerendából, valamint egy vas zablából és egy fenőkőből áll (26-30. ábra). Ebben a paticsos, égett és elszenesedett gerendamaradvánnyal rendelkező ún. pusztulási rétegben találtuk meg az itteni ásatásunk szinte teljes késő-törökkori leletanyagát. Már az ásatásunk kezdetén láttuk azt is, hogy a váron kívül, tőle Ny-ra felépített - a legújabb korból származó konyhához vezető - vízvezeték akna beásásakor ezt a pusztulási réteget már jelentősen megbolygatták.33 32 Beszámolónk itteni részében csak a helyszínen, Magyar Máté által készített tárgyfotókat használjuk fel. A helyszínről a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba 2007-ben beszállított teljes, még csak részben restaurált leletanyag jelenleg a múzeum taszári régészeti raktáregységében található.Ezúton köszönjük meg Magyar Máténak a fotózási, a szövegszerkesztői és az angol szövegfordítói munkáját is. 33 A kutatóárok déli végétől 2,1 m-re egy ásónyomnyi mélységben a kutatásunk legelején megtalált aknafedőlap utalt már erre a legújabb kori bolygatásra, mivel a körülötte lévő törmelékes rétegben néhány késő középkori állat- és cseréptöredék került elő. 12. ábra. A paticsos leégett házalap feltárás közben (Fotó: Magyar Máté) Ettől a 20. századi aknától É-ra, a második-harmadik ásónyomban egy halványpiros, belül szürkés vastag edény alja, oldala és pereme került felszínre. (28. ábra) Az általunk elpusztult házalapnak tartott - a három méter széles és hasonló hosszúságú - paticsos omladék réteg felett találtuk meg a pirosas színű, sima és vonalkázott, de vékonyabb oldaltöredékeket. Ugyanitt tártuk fel az egyenes, a gömbölyített és a barbotinos technikával készült edényperemeket (28/a-b. ábra). Belül zöld- és barnamázas, kívül vonalkázott díszű, sárgásszürke oldal- és aljtöredékek is itt kerültek elő (28/c-d. ábra). A késő-törökkori házalap felett előkerült törött kerámiaanyag láthatólag egy jó minőségű, lábbal hajtott korongon és fejlettebb technikával dolgozó fazekas terméke volt.
