Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Gálvölgyi Orsolya: Középkori érmék Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlőről
172 GÁLVÖLGYI ORSOLYA 1. táblázat. 13-14. századi pénzek katalógusa Kibocsátó ország és uralkodó Típus Verési idő és hely Darabszám Megjegyzés Magyarország II. András (1205-1235) Obolus CNH I. 227; H 267 É.n. (1205-1235) Vj.n. 1 db Obolus CNH I. 300; H 270 É.n. (1205-1235) Vj.n. 1 db IV. László (1272-1290) Dénár CNA XIX É.n. (13.sz. vége-14.sz. eleje) Vj.n. 1 db Magyarországi bécsi dénár I. Károly (1301-1342) Dénár CNA STW 17 É.n. (1314-1342) Vj.n. 1 db Magyarországi bécsi dénár I. Lajos (1342-1382) Dénár CNH II. 89A; H 547 É.n. (1360-as évek) Vj.n. (Pécs) 4 db Mária (1382-1395) Dénár CNH II. 114; H 566 É.n. (1383-1395) Pohl 112-7. 1 db Ausztria II. Ottokár (1251-1278) Dénár CNA В 167 É.n. (1251-1278) Vj.n. (Bécs) 2 db Dénár CNA В 175 É.n. (1251-1278) Vj.n. (Bécs) 1 db III. (Szép) Frigyes (1314- 1330) Dénár CNA В 218 É.n. (1314-1330) Vj.n. (Bécs) 1 db II. Albert (1330-1358) Dénár CNA В 256 É.n. (1330-1358) Vj.n. (Bécsújhely) 2 db Dénár CNA В 258 É.n. (1330-1358) Vj.n. 1 db Bajorország III. István (1347-1375) Dénár Beierlein 54 É.n. (1347-1375) Vj.n. 1 db középkori kerámia mellett Zsigmond-kori quartingot találtak. A 14. század során kialakuló védelmi rendszer kialakításával párhuzamosan a temető árkát fokozatosan visszatöltötték, ami nagy valószínűség szerint a 15. század első harmadára fejeződhetett be, felszínén pedig összefüggő épületek csoportjait alakították ki. Balatonszárszón a 13-14. század folyamán működő tárolóvermek megelőlegezték azt a folyamatot, aminek részét képezte a cinteremárok betöltődése, de végső eredménye a temetőároktól 15 méterre húzódó árok kialakítása volt 14. század folyamán, ami mögött az ásatók a templomkörzet védelmi funkcióinak kialakítását vélték felfedezni. A nagyobb árok keltezése problémás volt a régészek számára, hiszen kevés leletanyag származott belőlük. Betöltéséből került elő az előbbi 1392 és 1402 közé keltezhető aquileiai érme, ami alapján a 14. század legvégén vagy a 15. század legelején kezdődhetett meg az objektum visszatöltődése. A legtöbb pénz Luxemburgi Zsigmondhoz (1387— 1437) köthető, ami egy általánosan megállapítható jelenség, hiszen hazánkban Zsigmond érméi a többi magyar királyéhoz képest jóval nagyobb számban fordulnak elő a leletekben és a lelőhelyeken egyaránt.23 Budai ásatások esetében is bőséges mennyiségben jelentek meg Zsigmond pénzei,24 ahogy Tételhegy numizmatikai anyagában is ennek az időszaknak a legmagasabb a példányszáma.25 Uralkodásának nagy részét lefedték a talált érmék, de feltűnő, hogy hiányoztak Zsigmond regnálásának utolsó éveiben, 1427 és 1430 között vert ducat elnevezésű aprópénzei. A szárszói 23 V. Székely 2014, 247. 24 Huszár 1952, 198. 25 V. Székely 2014, 247.
