Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Molnár István: Újabb kutatás a kaposszentjakabi apátság területén 2. A 2016-ban végzett régészeti feltárás
156 MOLNÁR ISTVÁN küli temetkezések nehezen datálhatóak, de a nagyobb részüket későbbi sírok, alapfalak, akár többszörösen is rombolták, többségüket így nagy valószínűséggel az Árpád-korra, többet egyértelműen annak korai időszakára keltezhetünk. Ugyanakkor néhány téglakeretes sír felülrétegez korábbi temetkezést, így a szokás viszonylag hosszabb ideig (legalább az Árpád-kor folyamán) használatban volt. A téglakeretes sírok a templomtól délre, délkeletre lévő területen koncentrálódtak, a kolostorudvar déli részén mindössze egy ilyen volt és a templomban is mindössze egy, a későbbi sírok által rombolt téglakeret maradványát találtuk meg. A kerengő alapfalai számos sírt romboltak, elsősorban a templomtól délre, ahol a korábbi sírok sűrűsödtek. (25. ábra) A nyugati kerengőfolyosóban, részben a kerengő kisebb területen megmaradt padlója alatt, két négyzet alakú gödörben eltemetett csontokat, feltehetően az építkezéskor rombolt temetkezések maradványait találtuk. Számos sírt viszont a 15-16. században a már elkészült kerengőbe ástak, annak falaihoz igazodtak, nagyjából sort alkotnak. Több nyomát találtuk annak, hogy a monostor pusztulása után is temetkeztek a területre, legalább három ilyen sírunk van, kettő keletelt, a harmadik észak-déli tájolású. A leletanyag A feltárás során jelentősen bővült a 60-as években kiásott leletanyag. A nagyszámú használati tárgy (kerámiaedények és kályhaszemek töredékei, sarkantyú, zabla, kés, szögek stb.) mellett a sírokból és szórványként viseleti tárgyak, ékszerek (gyűrűk, csatok, köpűs záródású karika, kapcsok stb.), könyvveretek, valamint nagyszámú római és középkori pénz is előkerült (12. ábra). A kőanyag is több szép darabbal, bordával, oszloptörzzsel, sírkővel gyarapodott. A legszebb leletünk egy arany ékszer darabja (12 ábra/1.). A finom kidolgozású, levágott sarkú kocka (kuboktaéder) alakú, filigrános díszű aranytárgy sajnos a 60-as években már átforgatott földben volt, így eredeti helye nem meghatározható. Az 1960-as és 2010-es években talált leletanyag feldolgozása egyszerre történik, remélhetőleg egy jövőbeni nagyobb terjedelmű publikációban részletes közlésre kerül.54 Kaposvár város önkormányzata a romterület rendbetétele, részleges helyreállítása mellett egy látogató központ építését is tervezi, amelyben egy kiállítás mutatja majd be a monostor történetét és az itt talált leletanyagot. Irodalom M. Aradi Csilla 2016: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Kaposvár 2016. Bodó Balázs 2010: A pécsváradi bencés monostor építéstörténete az újabb kutatások tükrében (The Architectural History of the Benedictine Monastery at Pécsvárad as Reflected in the Latest Research). In: Benkő, Elek és Kovács, Gyöngyi (szerk.): A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon (Archaeology of the Middle Ages and the Early Modem Period in Hungary). MTA Régészeti Intézete, Budapest. 2010. 349-386. Búzás Gergely 2018: Atha comes kaposszentjakabi temploma. Archeológia - Altum Castrum Online 2018. http://archeologia. hu/content/archeologia/516/buzas-kaposszentjakab.pdf Búzás Gergely - Mészáros Orsolya 2008: A középkori Visegrád egyházainak régészeti kutatásai. - Magyar Sión (Új folyam) 44(2): 71-103. Győrffy György 1975: Kaposvár az Árpád-korban. In: Kanyar József (szerk.): Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Kaposvár 1975. 63-73. Hervay F. Levente: 2001: Bencések és apátságaik a középkori Magyarországon. In: Takács Imre (szerk.): Paradisum Plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Kiállítási katalógus. Pannonhalma, Bencés Főapátság. 461-567. H. Györki Katalin 1981: Das mittelalterliche Dominikanerkloster in Buda. Fontes Archaeologici Hungáriáé. Budapest 1981. H. Györki Katalin 1996: A Buda melletti Kánai apátság feltárása (Die Freilegung der Kánaer Abtei bei Ofen). Budapest 1996. Holl Imre 1975: A kaposszentjakabi kályhacsempék. (Ofenkacheln von Szentjakab). Somogyi Múzeumok Közleményei II. 1975. Juhász Irén 2000: A Csőit nemzetség monostora. In: Kolláth Tibor (Szerk.): A középkori Dél Alföld és Szer. Szeged 2000. 281- 304. Komjáthy Miklós 1975: A középkorvégi Kaposvár. In: Kanyar József (Szerk.): Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Kaposvár 1975. 75-92. Kozák Károly 1981: Az egri és a pécsváradi vár (kolostor) XV-XVI. századi kemencéi. In: Gömöri János (Szerk.): Iparrégészetí kutatások Magyarországon. Égetőkemencék régészeti és interdiszciplinális kutatása. Veszprém 1981.133-141. Kozák Károly 1990: Az egri vár feltárása VII. 1957-1988 (Die Erschlineßsung der Burg Eger VII.) Agria 25-26 (1989-1990) 317-375. KuMOROViTZ L. Bernáth 1964: A Zselincszentjakabi alapítólevél 1061-ből. („Pest” legkorábbi említése (Die Stiftungsurkunde von Zselicszentjakab aus dem jahre 1061.). Tanulmányok Budapest Múltjából XVI. Budapest. 1964. 43-83. Magyar Kálmán 1981: Kaposszentjakab. Bencés apátság romjai. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára, 68. Bp. 1981. Mezősiné Kovács Éva 1994: A vértesszentkereszti apátság a dominikánusok idején. (The Abbey of Vértesszentkereszt at the time (of) Its Dominician Occupancy). In: Haris Andrea (szerk.): Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Művészettörténet-Műemlékvédelem 7. 305-330. MiHAJLOV, Kirill Alekszejevics 2010: Реконструкция древнейших укреплений Старокиееского городища. (Rekonstruction of earliest fortification elements on the old Kyiv site of ancient settlement.) In: Археолопя i давня icTopis УкраТни 1. Кшв 2010, 308-315.) 54 A lelőhely érmeit és fémanyagát Varga Máté, a korai kerámiát Merva Szabina, a kolostor kerámiaanyagát Kristóf Virág, a kőanyagot Búzás Gergely dolgozza fel. A leletanyagból eddig az itt talált kőanyag egy része (Nagy 1973, Nagy 1978, Búzás 2018.) egy napóra töredéke (Varga 2014.), könyvveretek (Újhelyi - Varga 2017) és két kályhacsempe (Holl 1975.) került közlésre.
