Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Molnár István: Újabb kutatás a kaposszentjakabi apátság területén 2. A 2016-ban végzett régészeti feltárás
ÚJABB KUTATÁS A KAPOSSZENTJAKABI APÁTSÁG TERÜLETÉN 2. 153 A 2016-BAN VÉGZETT RÉGÉSZETI FELTÁRÁS 25. ábra. A kerengő fala által rombolt téglakeretes sír lér épült. A déli kolostorszárny keleti zárófalának és a keleti szárny nagy (a feltöltéshez épült) helyiségének déli falának alapozása egyszerre készült. A derékszöget bezáró falszakaszok kötésben vannak, hasonló szerkezetűek, alul földbe tett, magasabban habarcsba falazott téglasorok alkotják. A falak találkozása „betör” a kerengőbe, amiből arra következtethetünk, hogy az épületekkel körbevett zárt kolostorudvar kiépítése valamivel megelőzhette a kerengőfolyosók (legalábbis a keleti és déli szárny) kialakítását. A kerengő kiépítése is jól érzékelhetően két szakaszban ment végbe. Az udvar körüli alapfalakon jól megfigyelhető, hogy először az északi szárny készült el. Mivel a boltozat a templomnak támaszkodik annak átépítésével, boltozásával egyszerre épülhetett. Csak valamivel később épült meg az udvar keleti, nyugati és déli fala, valamint a hozzá csatlakozó kerengőfolyosók. Egy északi oldalán keskenyebb trapéz alakú, 13,8x14,5x15,2x15 m nagyságú udvart alakítottak ki, a habarcsba falazott téglasorokkal alapozott falak belső oldalán támpillérek álltak. Az északi falból viszonylag magas felmenő részek is megmaradtak, a középen lévő bejárata két oldalán egy-egy ablak nyílott. A templom és az udvar északi falán összesen 3 helyen a boltfészkek is megmaradtak. Az udvar körüli kerengőfolyosó 2,8-3 m széles volt. A padlójának maradványait is megtaláltuk, egy szürkés, elegyengetett rétegre szárazon rakták a nagyméretű egész és fél téglákat. A kerengő kő bordákkal és zárókövekkel felépülő boltozatát az udvar és a környező helyiségek falára terhelték. Az északi részen a kerengő boltozata a templomnak támaszkodott, a templomtól keletre a folyosó kiszélesedett, a templom délkeleti sarkánál induló korábbi fal alkotta északi falát. A vastag alapra épített fal közepét északi oldalról támpillérrel erősítették. A templom és a fal találkozásánál a 60-as években még jól látszott egy boltozat indulása.46 Ez tartozhatna korábbi helyiséghez is, de valószínűbb, hogy a kerengő kiépülésekor készülhetett. Feltételezhető, hogy a kiugró résznél a boltozatot nem egyből a kerengő déli falára, hanem közbülső pillérre terhelték, sajnos a terület szétásása és a lehelyezett betontuskók miatt nehéz az egykori állapotot pontosan rekonstruálni. Az északi fal keleti részén alakították ki a kolostor bejáratát, Nagy Emese egy lépcső maradványát találta rajta. (21. ábra) A templomtól keletre lévő téglalap alakú épület is ekkor készülhetett, de ezt sajnos nem volt módunk kutatni. A kolostorba való bejárásra az építmény és a templom között, a falon kialakított bejáraton, a lépcsőn lemenve volt mód. Valamikor ekkor készülhetett el a templom szentélyétől északra lévő, általában sekrestyeként azonosított helyiség is. Korábbi falakat is metsz, így a megkezdett, de nem megépülő szentély alapfalára is ráépült. A kolostor délkeleti sarkában lévő helyiség már a kerengőfolyosók kiépülésekor készülhetett. Kiépítésével a kolostornégyzet teljessé, a déli és keleti kerengőfolyosó kiépíthetővé vált, hiszen az itt futó falakat viszszabonthatták. A helyiség északi falául a nagyméretű keleti építmény déli fala szolgált, ehhez épült a többi. A déli falát alapozási szintjén bekötötték a déli szárny keleti falába. A járószintje magasan lehetett. Belsejét kutatva a domb földjét illetve a korai sánc padkájának feltöltődését, ebbe ásott objektumokat és egy ezeket is fedő feltöltési réteget találtunk. A déli kerengőfolyosó déli falának keleti vége újkori visszaépítés, eredeti falnak nem találtuk nyomát. Az új épület és a déli szárny keleti fala között maradt kis területen akár egy bejáratot is kialakíthattak. Nagy Emese dokumentációjának fényképein ezen a területen téglasorok látszanak, ami talán lépcső nyoma lehet. A nyugati és keleti zárófalakat, az udvar körüli falakat, a nyugati szárny és a déli szárny hozzáépítéseit sárgás habarcsba rakott téglával alapozták. A keleti kolostorszárny nyugati valamint déli falánál és a déli szárny keleti falánál, a habarcsos falazás alatt olyan téglasorok is voltak, ahol földréteget tettek a téglasorok közé. A korai sáncok feltöltésének lazább földje miatt kellett mélyebben alapozni, jellemzően ott vastagabb ez az alsóbb réteg, ahol a vastagabb a laza feltöltődés. A déli kerengőfolyosó keleti részén egy csatorna részletét tárták fel a 60-as években (22. ábra). Sajnos 2016-ban még kisebb darabján találtuk meg, mivel a déli részét egy betontuskó rombolta. A déli kolostorszárnyban nincs meg a folytatása, és Nagy Emese dokumentációja alapján, a kolostorudvaron sem volt nyoma.47 Az alja és oldala habarcsba tett téglákból állt, teteje (ha volt is) nem maradt meg. A csatorna nagyjából 60 cm-rel a kerengőfolyosó padlója alatt volt, ÉÉNy-DDK-i irányban futott és DDK-re lejtett, az udvarról vezette le a vizet. A kora nem megállapítható. Mélysége alapján az egykor lejtős domb vonalát követhette, a vizet a korai helyiségtől keletre vezette volna. A gótikus kolostor már magába foglalta ezt a területet, így csak a kialakított helyiség padlója alatt futhatott volna folytatása. Sajnos a környező rétegek és a műemléki helyreállítás után ma már nehéz értelmezni. __________________ 47 A kolostorudvar délkeleti része az oldalán lévő betontuskók és a 46 Nagy Emese ásatási fotója közölve: Molnár 2015. 192. 10. ábra közepén lévő fa miatt 2016-ban már nem volt kutatható.
