Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Molnár István: Újabb kutatás a kaposszentjakabi apátság területén 2. A 2016-ban végzett régészeti feltárás
ÚJABB KUTATÁS A KAPOSSZENTJAKABI APÁTSÁG TERÜLETÉN 2. A 2016-BAN VÉGZETT RÉGÉSZETI FELTÁRÁS 145 11. ábra. A keleti szárnyban lévő kápolna romjai, a helyiség közepén a korai sánc maradványai látszanak- a pusztulás idejére szolgáltatnak információkat. A kormeghatározás alapján a sánc a 10. század utolsó harmada előtt már biztosan elpusztult.19 A pusztulás után a részben feltöltődött padkák oldalába kemencéket ástak, amelyek később, a további feltöltődés során eltemetődtek. Két kemence platniján archeomágneses kormeghatározás végeztettünk, az eredmények alapján legkésőbb a honfoglalás utáni évtizedekre már elpusztult a sánc.20 Ha a természettudományos vizsgálatok eredményét elfogadjuk, valahová a 8-9. századra kell tennünk az erődítés korát, de nem tudjuk ezen belül mikor, menynyi ideig működött. Az időszak nagyrészt megegyezik a templom melletti sírok kapcsán kapott értékekkel. Feltételezhetjük, hogy legalább részben egykorúak, még ha biztosan ezt nem is jelenthetjük ki. A komoly munkával megépített sánc és a templom építőanyaga is jelentős helyre utal, ezt alátámasztják a padkák feltöltődésében előkerült aranytárgyak (egy kis aranykarika és egy arany függődarab) is (12. ábra/2-3.). A dombon egyéb 19 A növényi maradványokat Gyulai Ferenc határozta meg, segítségét ezúttal is köszönöm. A mérést az Isotoptech Zrt - MTA Atomki Laboratóriuma végezte (DeA 10089, 10091). Koruk 95%-os valószínűséggel 776-964 illetve 776-967 közé esik. Mivel a körte mindenképpen frissen égett meg, így ez az intervallum adná meg a sánc pusztulását is. 20 A méréseket Pethe Mihály végezte, a kemencék utolsó használatára, a 157. kemencénél 897+-17, a 212. kemencénél 899+-17 évet kapott. épületek is állhatták, amelyeknek nyomai az apátság építkezései és a sírok ásása során megsemmisülhettek, de a domb még fel nem tárt részén is lehettek. A Kapos völgyében a 8. század végétől, 9. század elejétől jelentős népességkoncentráció figyelhető meg.21 A lelőhely közvetlen környékén, 2-3 km-en belül, dombról is jól látható helyeken három korabeli temetőt ismerünk. Jelenlegi ismereteink szerint két a 8. században induló, majd a 9. században is tovább működő, és egy 9. században nyitott temetővel számolhatunk.22 A dombon lakó személyben talán a népesség vezetőjét sejthetjük. A monostor első évszádainak építkezései A sánc pusztulása után ásott kemencék a település részleges továbbélésére utalnak. Az alapítólevélből is tudjuk, hogy a 11. század közepén is laktak a dombon. Feltehetően nem is kóbor, „jogcím nélküli” népesség élt itt, hiszen az alapítótól kapott földre költöztették őket. A dombot Szent Jakab hegyeként nevezték, a templom védőszentje is ismert volt még. A helyben lakók is emlékezhettek rá, földrajzi névként is megőrződhetett, de valamilyen egyházi központban is számon tarthatták. A régi templom helyén való monostor alapításának ötletét Atha lelki atyáktól (nyilván művelt egyháziaktól) kapta.23 Az 1067-ben felszentelt monostortemplom építésekor felhasználták a régi templom északi és déli oldalfalait. Egy külső falain lizénákkal tagolt, félköríves apszisú, 18,5x12,5 méter nagyságú épületelemeitek, amelynek közepén négy nagy pillér tartott egy boltozott tér feletti tornyot. Északon és délen karzatos mellékterek épületek, a nyugati karzat fölött torony vagy toronypár álhatott. A szentély előtti palmettás oszloplábazatok diadalívhez, a két nyugati nagy pillér közötti sekély alapozás kórusrekesztőhöz tartozhatott.24 21 Szőke 2007. 52. 22 Kaposvár-40-es örház lelőhelyen Eugénia Szimonova majd Bárdos Edith tárt fel temetőrészletet. (Szimonova 1997. Bárdos 1978.) Szimonova rövid beszámolójában késő avarkorra illetve 8. század végére, 9. századra keltezte a temetőt (Szimonova 1997. 41.) A Bárdos Edith által feltárt sírokról jelent meg bővebb beszámoló, Ő a késő avar népesség 9. századi továbbélésével számolt (Bárdos 1978.42-43.), később 8. századi, 9. századba is átnyúló temetőként értékelte (Bárdos 1985.11.). Kaposvár-Fészerlakpusztánál Eugenia Szimonova tárt fel egy temetőrészletet, amely közölve nincs, de feltárója az előbbi lelőhely legközelebbi párhuzamaként említi (Szimonova 1997. 39.) és Bárdos Edith is azzal egykorúnak gondolja (Bárdos 1985.11.) Nyugatra, Kaposvár-61-es út lelőhelyen Bárdos Edith egy újabb temető 87 sírját tárta fel. Az eredeti sírszámot 100 körülinek becsülte, úgy vélte a temetkezések a frank győzelem után, a 9. században kezdődtek és magyar honfoglalással érték véget (Bárdos 1985.) 23 Az oklevél szerkesztőjeként, írójaként említett György püspököt - az oklevél formai és tartalmi elemei alapján - Kumorovitz Bernét nyugati műveltségű, talán onnan is származó férfiúnak gondolta (Kumorovitz 1964.77.) 24 A monostortemplom újra feltárásáról: Molnár 2015., a monostortemplommal kapcsolatos korábbi irodalomról: Molnár 2014. 187- 189. Azóta a kérdéssel röviden foglalkozott: Takács 2014. 312., Szakács 2015. 176-177. Búzás Gergely már a feltárás eredményeit is figyelembe véve írt az épületről (Tóth-Buzás 2016. 67-69.), majd 2018-ban elkészítette az épület részletes rekonstrukcióját, a kőanyagot is alaposan vizsgálva. A templom legjobb párhuzamait Dalmácia korabeli építészetében találta meg. A példák alapján a nyugati karzat fölé inkább egy tornyot, mint toronypárt tart lehetségesnek. (Búzás 2018.) 10. ábra. A keleti domboldalban lévő korai támfal maradványai
