Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Molnár István: Újabb kutatás a kaposszentjakabi apátság területén 2. A 2016-ban végzett régészeti feltárás
ÚJABB KUTATÁS A KAPOSSZENTJAKABI APÁTSÁG TERÜLETÉN 2. A 2016-BAN VÉGZETT RÉGÉSZETI FELTÁRÁS 143 5. ábra. A sánc 26., 32. és 22. szelvényben feltárt szakaszainak felszín- és metszetrajza Magyarországon az erődítéshez leginkább hasonlót Hontról ismerünk, ahol szintén a ferde dombon kialakított egyenes padkára építették a keskeny, a domboldalba vízszintes gerendákkal bekötött sáncokat.15 Hasonlóak még Kijev korai sáncai, ahol a lépcsőzetesen kialakított padkákra épített faszerkezet a ferde domboldalhoz támaszkodott, oda gerendákkal kötötték be.16Az erődítés viszonylag különleges szerkezete Szentjakabon jól magyarázható a földrajzi körülményekkel. Egy „hagyományosabb” szerkezetű, szélesebb sánc a dombtető jelentős részét elfoglalta volna, a meredek domboldalra viszont csak vízszintes felületek, padkák kialakítása után lehetett építeni. A dombtető alatt induló, nyilván több méter magas sánc, a meredek domboldallal együtt igen hatékony védelmet jelenthetett. A hasonló erődítések viszonylagos ritkaságát az is magyarázhatja, hogy az így készült sáncoknak a pusztulás után alig marad nyoma. Szentjakabon sem volt a régészeti feltárásokig semmilyen látható jele, elképzelhető, hogy hazánkban még számos hasonló módon készített erődítés rejtőzhet meredek domboldalakon. A meredek domb északi végét - ahol később az apátság is épült - egy mély árok választja el a domb többi részétől. Ma már parkoló és fogadóépület van itt, de a 60-as évek szintvonalas felmérésén és a 60-as, 70-es évek légifotóin még jól látszik korábbi formája. Régészeti kutatás sajnos nem folyt itt, így nem tudjuk, 15 Mordovin 2013. A feltáró az erődítést a 11. századra datálta. 16 Mihajlov 2010. hogy természetes vagy mesterséges képződmény, illetve ez utóbbi esetben milyen korú.17 Magának a sáncnak a keltezésekor figyelembe kell venni, hogy pusztulása a megszokott szerkezetűekhez képest másképp történik. Leégésekor a faszerkezetet kitöltő föld jórészt leborult a domboldalon, majd a padkák „árokszerűen” kezdtek feltöltődni. A néhol 3^t méter máshol csak 30 cm magasan megmaradt rétegsorából szerencsés esetben elkülöníthetőek az egykor faszerkezet közé töltött föld maradványai, a pusztuláshoz kapcsolódó és az ez utáni feltöltődési rétegek, majd a beásott Árpád-kori objektumok (6. ábra). Szerencsére viszonylag bő leletanyagot találtunk, a kerámiaanyag vizsgálata remélhetőleg eredményre fog vezetni, addig is egyéb kormeghatározási módszerekre támaszkodhatunk. A gerendákból talált égett darabok dendrokronologiai vizsgálatra nem alkalmasak. Az egyiken rádiokabon vizsgálatot végeztettünk, ez alapján annyit tudunk, hogy a 8. századnál nem lehet korábbi a szerkezet.18 A sánc pusztulásakor megégett növényi maradványok - egy nagyobb adag feldolgozott köles és különösen egy körte maradványai (magok, magház és gyümölcshús szenült maradéka) 17 A területen két bronzkori (a Mészbetétes kultúra illetve az Urnamezős kultúra időszakába tartozó) település is volt - mivel ebből a korszakból több hasonló, a magasan fekvő dombvégről árokkal leválasztott erődítés ismert - akár ahhoz is tartozhatna. Ebben az esetben, a középkorban csak felhasználták volna az őskori árkot, annak belső oldalánál is megépítve a padkákra épülő sáncokat. 18 A mérést az Isotoptech Zrt - MTA Atomki Laboratóriuma végezte (DeA 9495). A vizsgálat 95%-os valószínűséggel 694-861 közé datálta a fa kivágását, ami már csak az old wood effect miatt is terminus post quemet jelent.
