Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Molnár István: Újabb kutatás a kaposszentjakabi apátság területén 2. A 2016-ban végzett régészeti feltárás
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 05: 139-158 ISSN 2064-1966 (Print): ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2018 D0l:10.26080/krrmkozl.2018.5.139 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm Újabb kutatás a kaposszentjakabi apátság területén 2. A 2016-ban végzett régészeti feltárás MOLNÁR ISTVÁN Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum, H-7400 Kaposvár Fő u. 10., e-mail: molnaristvan74@yahoo.com Molnár I.: Research in the area of the Benedictine abbey, Kaposszentjakab Part 2. Abstract: The Benedictine monastery was founded in 1061. During the excavations we found the remains of an earlier church and fortification. The earlier buildings of the abbey were situated in the southern and western wing, while towards the East a chapel was built. The quadrum was completed at the turn of the 14-15 C. with the reuse of earlier buildings. Keywords: Middle age, Benedictine abbey, cemetery, fortifications, hypocaustum A kaposszentjakabi bencés apátság maradványait az 1960-as években Nagy Emese vezetésével tárták fel, majd a munkák 2014-ben és 2016-ban vezetésemmel folytatódtak.1 A 2014-es feltárásról már jelentek meg beszámolók,2 ezúttal az 2016-ban végzett munkáról szeretnék röviden írni. Bár a leletanyag feldolgozása még hosszabb időt vesz igénybe és remélhetőleg számos kérdést megválaszol majd, már most is sok újat tudhatunk meg a monostorról. A 2014-es feltárásról készült beszámolóhoz hasonlóan, számos fotót, rajzot közlök Nagy Emese feltárási dokumentációjából, amikből nagyon fontos információk szűrhetőek le. Igyekszem egy, az eddigieknél pontosabb alaprajzot is közzétenni az apátságról, ehhez a mai felmérések mellett, Nagy Emese korabeli, a műemléki helyreállítás előtti rajzait is felhasználtuk. A lelőhely A kaposszentjakabi bencés apátság romjai Kaposvár belterületétől keletre találhatóak. Az egykor Zselicszentjakabinak nevezett monostor a Zselici dombvidékének és a Kapos folyó völgyének találkozásánál egy észak-déli irányú meredek dombhát északi végén épült (1. ábra). Alapítólevelének szövege későbbi oklevelekben megőrződött. Innen tudjuk, hogy a Győr nembeli Atha (Ottó), somogyi ispán 1061-ben Szent Jakab hegyén alapította monostorát, ahol korábban már volt egy templom, amely „szerfölött régisége 1 A feltáráson a Rippl-Rónai Múzeum dolgozói közül Nyári Zsolt, Stunya Péter, Cserép Tamás és Papp Zoltán vett részt. Köszönetét mondok a feltárás minden résztvevőjének és a feltárás költségét biztosító Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának. A publikációban közölt feltárási rajzokat Nyári Zsolt, a fotókat Stunya Péter és Cserép Tamás készítette. A tárgyfotók és az illusztrációk Balla Krisztián munkái, a tárgyakat Horváth Péter restaurálta. Búzás Gergelynek, Aradi Csillának, Varga Máténak, Költő Lászlónak, Merva Szabinának és Mordovin Maximnak ezúttal is köszönöm a segítségét. 2 Molnár 2014, Molnár 2015. és elhanyagoltsága miatt már pusztán állt.”3A monostor nagy adományokat kapott, felszenteléséről - amely Salamon király és Géza herceg jelenlétében, valószínűleg 1067-ben történt-a Képes Krónika is megemlékezett. A középkor folyamán a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb bencés rendháza volt, több mint 60 településen voltak birtokai, bár gazdagságát a kegyúri család erős befolyása korlátozta. A korabeli írott források leginkább a kegyuraságot birtokló Győr nembeli Szerdahelyi család különböző ágainak az apátsággal és egymással való pereskedéseivel és egyezkedéseivel kapcsolatosak. A monostor 1392-ben búcsúengedélyt kapott. Az 1508- as bencés vizitációból tudjuk, hogy az apáttal együtt 6 szerzetes élt az apátság akkor még jó állapotban lévő épületeiben. A török veszély miatt, legkésőbb 1543-ra a szerzetesek elhagyták a kolostort és helyükre katonák érkeztek. Az épületegyüttes rövid ideig végvárként működött, majd 1555-ben Kaposvár várával együtt török kézre került.4 1960-66 között Nagy Emese vezetésével folytak régészeti feltárások a területen. A résztvevőknek hatalmas mennyiségű földet kellett eltávolítaniuk, hogy a falak maradványait kiszabadítsák. A feltárások során bebizonyosodott, hogy a dombot már a bronzkorban és a római korban is lakták. Megállapították, hogy a monostortemplom jórészt az 1060-as évekbeli formájában maradt meg, a négyszögletes udvar és kerengőfolyosó köré emelt kolostori épületek a 14-15. század fordulóján, míg az északra található centrális szerkezetű plébániatemplom a 13. század végén épülhetett.5 A feltárás közben már folyt a Zádor Mihály vezette műemléki helyreállítás, aminek végére nagyjából kialakult a romkert mai formája (2. ábra). Sajnos a feltárásról csak rövid beszámolók jelentek meg.6 A korabeli feltárási dokumentáció számos fontos információt tartalmaz,7de nem mindent rajzoltak, fotóztak le kellő részletességgel. A kutatott részeken is maradtak feltáratlan területek, általában nem érték el a bolygatatlan altalajt. A különböző korú falakat nem mindig különítették el egymástól. 3 Kumorovitz 1964. 4 A kolostor történetéről bővebben: Zádor 1964. 28-37., 45-48., Győrffy 1975. 66-67, Komjáthy 1975. 75-76., Magyar 1981, 3-8., Hervay 2001.527., M. Aradi 2016. 178-180. 5 Nagy 1973. 6 Nagy 1973., Nagy 1978., Nagy 1994. 7 A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum adattára 662-666., A dokumentáció néhány, elsősorban a monostortemplommal kapcsolatos rajza, fotója már közölve lett: Molnár 2014. 189-193.
