Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Árvai Mátyás et al.: A Dráva durvaszemcsés folyóvízi üledékéből előkerült szubfosszilis uszadékfák dendrokronológiai és faanatómiai vizsgálata
A DRÁVA DURVASZEMCSÉS FOLYÓVÍZI ÜLEDÉKÉBŐL ELŐKERÜLT SZUBFOSSZILIS USZADÉKFÁK DENDROKRONOLÓGIAI és FAANATÓMIAI VIZSGÁLATA 13 tegsor a mai felszínig tart, így növényzettel nem vagy időszakosan fedett helyeken, pl. szántóterületeken az egykori üledékek felülnézetben is tanulmányozhatók. A friss műholdképeken megfigyelhető, hogy az ártér ezen részét egykor feltöltő folyószakasz irányítottsága megegyezik a fákéval (2. ábra A), azaz a fák hosszirányban rakódtak le a mederben. Valószínűsíthető, hogy a nagy folyókban a fák jellemzően úgy feneklenek meg, hogy gyökérzetük a folyásiránnyal szemben mutat. Ez összhangban van azzal, hogy a befoglaló üledéksor felső, finomszemű részén a keresztlemezesség északkeleties vízáramlásra utal. Ezen adatok alapján a fatörzsek lerakódásakor az egykori Dráva itt ÉÉK felé folyt. Bár a Dráva felszíne alatt nem látjuk az üledéksort, a vízszint közelében feltáruló fatörzsek valószínűleg az egykori meder mély részén rakódtak le. Erre utal a feltárt rétegsor famaradványokat is befoglaló alsó részének durva szemcsemérete. Az, hogy a törzsek a meder mély részén halmozódtak fel, rendszerint az áthalmozott famaradványok esetén jellemző (Kalicki és Krapiec 1995), azaz összhangban van azzal, hogy vegyes fajú és korú törzsek együttesen fordulnak elő. Emellett ismert, hogy a Dráva mai medre a vizsgált területen alacsonyabban van, mint akár néhány száz évvel ezelőtt: a szabályozások, elsősorban a horvát oldalon épített vízerőművek hatására a meder mélyül és bevágódik, a jellemző vízszintek egyre alacsonyodnak (Kiss et ál. 2011). A bevágódás miatt a korábbi medrek mélyebb részei is feltáródnak akár a mai vízszint fölött is. Az alluviális üledékösszlet keletkezése szempontjából a BAB009 (Quercus robur) és BAB012 (Populus sp.) minták reprezentálta legfiatalabb uszadékfa generáció kora lehet mérvadó, azaz milyen (maximum) kort is jelent ez konkrétan? Következtetések A14 darab faminta anatómiai és dendrokronológiai vizsgálatai alapján kijelenthető, hogy nagy valószínűség szerint összehalmozott fatörzsekről van szó, amelyek különböző területről származnak. A nem feltétlenül egy korban élt fák szinkronizálása csak részben sikerült. A három leghosszabb évgyűrű adatsorral bíró kocsányos tölgy mintát sikerült szinkronizálni, így létrehozva egy 249 év hosszú lebegő kronológiát. A környékbeli elérhető naptári dátumhoz kötött ún. mesterkronológiák legrégebbre visszanyúló szakasza a kelet-ausztriai területekről származó adatsor, amely a 10. századig nyúlik vissza. A drávai lebegő tölgykronológia datálásának sikertelensége alapján feltételezhető, hogy ennél régebbiek lehetnek a faminták, azaz azok legkorábban a 8. század elején dőltek ki. A fatörzseket befoglaló üledékréteg korára egyelőre nem tudunk keletkezési időt mondani, azonban a későbbiekben a famaradványok radiokarbon kormeghatározásának segítségével kerülhet megvilágításba az üledék kora. Köszönetnyilvánítás A kutatást az OTKA K119309 pályázat támogatta. Hálával tartozunk a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársának, Csór Sándornak, a terepi mintavétel során nyújtott segítségért. Köszönettel tartozunk Grynaeus Andrásnak és Kázmér Miklósnak a szakmai bírálatért és a hasznos észrevételekért. Ez a közlemény a 2ka Palaeoclimatology Kutatócsoport 63. számú publikációja és a Budapest Tree-Ring Laboratory 31. számú publikációja. Irodalom Antalfi E. 2012: A fafaj-meghatározás modern lehetőségei. Magyar Asztalos- és Faipar 2012/1: p. 66-67. Antalfi E. 2015: Bükkábrányi fosszilis leletek fafaj azonosítása és a Cupressaceae család egyes fajainak dendroklimatológiai vizsgálata. Doktori Értekezés, Sopron, 125 p. Árvái M., Popa, I., Mindrescu, M, Nagy B. & Kern Z. 2016: Dendrochronology And Radiocarbon Dating Of Subfossil Conifer Logs Excavated From A Peat Bog, Maramures Mts, Romania. Quaternary International 415: pp. 6-14. Árvái M., Grynaeus A., Kázmér M. és Kern Z. 2017: Uszadékfák dendrokronológiai vizsgálata - lehetséges források az ártéri erdők kor-, és fajösszetételének rekonstruálására a történelmi és az azt megelőző időkre. In. Jerem E., Laszlovszky J., Pinke Zs. Drosztmér A, Renner Zs. (szerk.): Történeti tájak - vizes élőhelyek: Régészet, környezettörténet, tájvédelem. Archaeolingua kiadó, Budapest, pp. 85-88. Árvái M., Morgós A. & Kern Z. 2018: Growth-climate relations and the enhancement of drought signals in pedunculate oak (Quercus robur L.) tree-ring chronology in Eastern Hungary. iForest 11(2): pp. 267-274. Baillie, M. G. L. & Pilcher, J. R. 1973: A simple cross-dating programme for tree-ring research. Tree-Ring Bulletin 33: pp. 7-14. Butterfield, B. G., Meylan, B. A. & Peszlen, I. M. 1997: A fatest háromdimenziós szerkezete (three dimensional structure of wood), Faiparos tudományos alapitvány, Budapest. Carozza, J.M., Carozza, L., Valette, P, Llubes M, Py V,, Galop, D., Danu, M., Ferdinand, L., David, M., Sévégnes, L., Bruxelles, L., Jarry, M. & Duranthon, F. 2014. The subfossil tree deposits from the Garonne Valley and their implications on Holocene alluvial plain dynamics. Comptes Rendus Géoscience 346(1): pp. 20-27. Chiriloaei F, Rädoane M, Per§oiu I & Popa I, 2012. Late Holocene history of the Moldova River Valley, Romania. Catena 93: pp. 64-77. Őufar, K., De Luis, M., ZupanCiC, M. & Eckstein, D. 2008: A 548- year tree-ring chronology of oak (Quercus spp.) for southest Slovenia and its significance as a dating tool and climate archive. Tree-Ring Research 64: pp. 3-15.
