Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Árvai Mátyás et al.: A Dráva durvaszemcsés folyóvízi üledékéből előkerült szubfosszilis uszadékfák dendrokronológiai és faanatómiai vizsgálata
A DRÁVA DURVASZEMCSÉS FOLYÓVÍZI ÜLEDÉKÉBŐL ELŐKERÜLT SZUBFOSSZILIS USZADÉKFÁK DENDROKRONOLÓGIAI és FAANATÓMIAI VIZSGÁLATA 9 3. ábra. A BAB002-es minta mikroszkópos felvételei. A késői pasztában, az edények sugárirányban rendeződnek. Villás elágazódás nem látható, vagy nagyon ritka. Ezek az edények, a késői pásztában aprók, kisebb méretűek (1), Az egy sejtsoros bélsugarak mellett, 20-40 sejtsor széles bélsugarakkal is rendelkezik a minta. (Ezek a széles bélsugarak, a fatesten szabad szemmel is könnyen láthatóak) (2), a késői pászta kis edényei mellett bő üregű rosttracheidák és faparenchimák találhatóak (3). 4. ábra. A BAB004-es minta mikroszkópos felvételei. A késői pásztában a parenchima sejtek, az edényekkel együtt alkotnak húr irányú sávokat. A minta nagyon sűrű sejtszerkezettel rendelkezik. (1). A hosszmetszeti képen látható, hogy a bélsugarak keskenyek, 1-4 (esetleg 5) sejtsor szélesek, alacsonyak, rövidek és tömzsik (2), a szűkebb edények falán jellemző a spirális sejtfalvastagodás, ami a húrmetszeten és a sugármetszeten is egyaránt megtalálható (3). a keresztmetszet 40-50%-át teszik ki. Ritkán állnak egyedül, többnyire 2-4 tagú likacssugarat alkotnak. A húrmetszeti képen nem láthatunk sem spirális sejtfalvastagodást, sem létrás edényáttörést (6-2. ábra). Edényáttörésük teljes. A mintának csupán 1 sejtsoros bélsugara van, ami parenchima sejtekből áll, így homogén felépítésű. Faparenchimát a minta nem tartalmaz, vagy nagyon ritka. A vékony falú, bő üregű farostok alkotják az alapállományt. A faanatómiai vizsgálatok alapján a BAB012-es mintánál csak nemzetség szintű meghatározást lehetett végezni: nyár (Populus sp.J A BAB 014-es minta gyűrűs likacsú fafaj. Keresztmetszetén jól látható, hogy a korai pásztájában nagy üregű edények vannak, 3 akár 4 sejtsor magasak is lehetnek (7-1. ábra). A késői pászta edényei kisebb méretűek, hullámokat alkotva sávokba rendeződnek. Általában 4-5-ször is magasabbak lehetnek, mint szélesek. A bélsugarak parenchima sejtekből állnak, ez mutatja, hogy homogén felépítésűek (7-2. ábra). Az edények körül és a rostok között egyaránt faparenchima sejteket találunk. A fatest szilárdító alapállományát vastag falú, hosszúra nyúlt farostok (melyek részben elhegyesedve, részben lekerekítve végződnek) és rosttracheidák alkotják. A faanatómiai vizsgálatok alapján a BAB014-es fafaj vénic szil (Ulmus laevis). Két minta esetében a dendrokronológiai vizsgálathoz előkészített polírozott keresztmetszeten felismerhető szórt likacsú szövet és a jellegzetes bélsugarak jelentette karakteres jegyek elegendőek voltak a bükk (Fagus sylvatica) azonosításához. Dendrokronológiai eredmények A legtöbb évgyűrűt (n=245) a BAB002 jelű tölgymintában, míg a legkevesebb mérhető évgyűrűt (n=37) a BAB008 jelű, ugyancsak kocsányos tölgy azonosított, mintában találtuk. A minták átlagos évgyűrűszáma 114, ami előre vetítené a sikeres szinkronizációt, azonban a minták fajszintű heterogenitása valamint a négy példány esetében csekélynek mondható (<51) évgyűrűszámok a minták többségénél mégis a sikertelen átlapolás felé billentik a szinkronizációs elemzéseket. A tapasztalat mellet számos kutatás alapján is várható volt, hogy a tölgymintákat lehet a legnagyobb sikerrel keresztmegfeleltetni. A tölgyminták vizsgálatakor a három leghosszabb minta esetében sikerült találni olyan pozíciót amelyben az minden párosításban kitűnő dendro-statisztikai eredmények kaptunk. A BAB003 minta adatsorának 4-ik helyéhez illesztve a BAB002 minta első mért évgyűrűjét, és a 7-ik helyéhez illesztve a BAB007 minta első mért évgyűrűjét fBP-re 5,2 és 7,4 közötti értékeket;
