Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Viharfelhők a Róma villa felett. A Ripp-Rónai hagyaték utóélete
VIHARFELHŐK A RÓMA VILLA FELETT A RIPPL-RÓNAI HAGYATÉK UTÓÉLETE 413 hogy kölcsönbe kapta, hogy díszítse a szoba falát, hogy ne legyen olyan komor. Erről a képről tudom, hogy a nevelőapámnak a legfőbb kívánsága volt, hogy a kaposvári múzeumba kerüljön halála után, ezért fáj nekem, hogy az alpereshez jutott. Az való, hogy az Apám, Anyám 40 éves házasság után című festményt az özvegy eladni akarta, 20 ezer pengőt akart érette kapni, de nem történt meg a vétel. Én panaszkodtam Petrovics Eleknek, hogy az özvegytől mindenét elviszik, és erre írta nekem az F/4 alatti levelet.32 Az F/3 alatti levélnek a története az, hogy én írtam Martyn Róbertnek is, hogy csináljon valamit, és erre válaszolt nekem ezzel a levéllel.33 Alperes kérdésére: Karácsony volt és karácsonyfa alá volt helyezve ez a kép az én részemre, és egy cédula volt rátéve a mester kézírásával, hogy «a kis- öregé karácsonyra», tudniillik a mester így szólított engem. így történt ennek a képnek a részemre való ajándékozása.” Ezt követően ismerjük meg az ellenérdekű fél megnyilvánulását: „Dr Völgyessy Ferenc 40 éves, szegedi születésű, esztergomi lakos, nőtlen orvos, alperes törvényes figyelmeztetés után: eskü alatt vallom a következőket. 1937 év decemberében volt a Rippl 10 éves elhalálozásának emlék kiállítása Budapesten az Ernst Múzeumban. Akkor láttam én a kiállítást. A katalógusból láttam, hogy az özvegy él és a lelkesedésemben írtam neki egy levelet, amelyben valóban arról írtam, hogy nem vagyok gazdag ember, és tudom, hogy Rippl-Ró- nai nagynevű mester, képeihez nehéz hozzá jutni, és igen szeretném, ha nekem is lenne egy képem. Természetesen nem ajándékba kértem, hanem árat is kértem. A válasz meg is jött, azt hiszem 1938 évben az özvegytől, mindjárt képformájában, ármegjelöléssel, amelyben megírta az özvegy, hogy részletekben is fizethetem a képet. Akkor és addig még nem ismertem az özvegyet. Köszönő levelet írtam és az első részletet küldtem is. Utána minden hónapban jöttek a levélváltások, én küldtem a részleteket.34 Levélben a Lazarine néni meg is 32 Az F/4 levél tartalmát nem ismerem. Anella már a per előkészítése során hivatkozott Petrovics sajnálkozására, amire Völgyessy akkor úgy reagált, hogy Petrovics Eleknek (1873-1945) a Szépművészeti Múzeum főigazgatójaként többször lett volna rá alkalma, hogy megvásárolja festményt, de soha nem élt a lehetőséggel. 33 A mondat értelmet nyer a későbbiekben idézendő Martyn vallomásból. 34 Számos olyan (a következő évekből származó) levél van a Völgyessy Szomor család birtokában, amelyekben Lazarine nyugtázza a részletek megérkezését. Az idő múltával és a kapcsolat elmélyülésével ismételten találkozunk a „ne aggassza ha kevesebbet tud törleszteni, ahogy jól esik, úgy fizet” tartalmú mondatokkal. Egy másik levélben olvassuk: „Olyan anyagi helyzetben vagyok, hogy nem tehetek mindent meg amint szeretném nem is [itt két olvashatatlan szó következik G.F.], hogy egy ilyen nagy művész özvegye majdnem semmi nélkül maradt, de amit tehetek szívesen adom és el is fogok küldeni egy képet és ahogy tud fizetni úgy törlessze esetleg egy rajzot is fogok küldeni”. A levél datálást tartalmazó részét nem ismerem. Közlés betűhíven, az eredetinek megfelelően. hívott, hogy nyáron keressem fel. így 1938 év nyarán Szt. István nap körül pár napot töltöttem Kaposváron.35 Ebben az időben vettem három kis dolgot tőle, amit ugyancsak kifizettem. Ugyanekkor kaptam emlékbe egy könyvet, továbbá megkaptam Rippl-Rónai pipáját emlékbe. És apróbb pasztell krétákat, amelyeket ma is őrzök. Ezután is levelezésben maradtunk állandóan. Én 1940 év őszén október 1-e körül Kaposvárra kerültem. Majdnem két évig Kaposváron éltem, min katonaorvos. Gyakori vendég voltam, e közben [láttam GF] az özvegy nagyon nehéz anyagi helyzetét. Úgy, hogy azt lehet mondani minden hónapban adtam neki pénzt, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Havi 80 pengős állami kegydíjat kapott. Cipőtalpalásra nem volt pénze, adóra nem volt pénze, a háztartási szükségleteinek beszerzésére sem volt pénze. Ő maga hangsúlyozta, hogy semmi támogatást sem kap. Sőt, ha pénze van, amit titkol előttük, még abból is kérnének. Beszélgetések alakalmával tudtam meg az özvegytől, hogy él egy unokahúga - a felperes - Budapesten és elmondta azt is, hogy mily körülmények játszottak közre a vele való összeköttetés megszakítására. Akkor ősszel képkereskedők és magánosok is jöttek Kaposvárra, akik képeket vásároltak Lazarine nénitől, például A Szajna éjjel36 című elég nagyméretű és nagy értékű képet 400 pengőért vették meg. Ezután egy spanyolországi pireneusi tájat, szintén nagyméretű képet, 200 pengőért. Láttam ezt az anyagi szorongatott helyzetét, abban az időben én eladtam Szegeden a földrészem és a rám eső részt egy összegben odaadtam Lazarine néninek, ez kétezer pengő volt. És ő ennek fejében, ilyen árban, mint ahogyan az A/4 alatti elismervény feltünteti, eladta az abban feltüntetett képeket. Ezek között a jelen perbeli festményt is, amelyről én nem tudtam, hogy a felperes tulajdona volt. A Lazarine néni a képekről megjelölte, hogy ez a Róberté, egy másikról is azt mondta, hogy a Róberté, a többi pedig az övé. Felperest akkor én még nem ismertem. Eszem ágában sem volt, hogy a Lazarine néni elad nekem [olyant GF], ami nem az övé. Közbevető- leg elmondom, hogy rengeteg lisztet, cukrot, sót zsírt, borsot és petróleumot, amit ő nem tudott beszerezni én szereztem be részére saját pénzemből és nem fogadtam el érte semmit. Kihangsúlyozni kívánom, hogy még Kaposvárra költözésemet megelőző időben is küldtem neki csomagokat, amelyekről köszönő leveHálásan köszönöm a Völgyessy Szomor család megtisztelő bizalmát, önzetlen segítségét, köszönöm, hogy a birtokukban lévő leveleket, a gyűjteményre vonatkozó feljegyzéseket megismerhettem, és azok közléshez hozzájárultak. 35 A megerősítő dokumentum Lazarine levele: „Kedves Júliám és Ferim! Igen jól esett, hogy itt voltatok, csak kár volt oly rövid időre eljönni, igen hiányoztok jó lenne, ha még együtt lehetnénk. Az idő azóta is egyforma szép, érik a gyümölcs, szőlő, most már lehetne azt is élvezni. Róbert itthon van 3 hétre, segít, ahol lehet örömmel.” (Dátum nélküli levelezőlap. Júlia: Völgyessy édesanyja.) 36 A Szajna éjjel, 1898, olaj vászon, 74x138.5 cm. Ma már a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. MNG. 1998: 264.
