Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Horváth János: Ripp-Rónai múzsái, híres kertjei, elveszett festményei és egy rejtélyes hamisítási ügy
RIPPL-RÓNAI MÚZSÁI, HÍRES KERTJEI, ELVESZETT FESTMÉNYEI ÉS EGY REJTÉLYES HAMISÍTÁSI ÜGY 395 7. ábra. A Róma-villa ősszel, 1914 körül Erre a levélre írta rá Anella a következő megjegyzést: „Már előzőleg 31-ben v. 32-ben, Lazarine néni rajtunk kereste ezeket a képeket - ugyanis 27-től 31-ig nálunk voltak raktározva - a személyzeti szobánkban, de sajnos a sok intrika és L. néni ellenséges viselkedése miatt kénytelenek voltunk az Americain - brit longtraisine (?) raktárába vitetni az egész anyagot. Valamivel később L.n. feljelentette férjemet az ügyészségen a legképtelenebb vádakkal - de az ügyészség elejtette a vádat. Ettől az időtől kezdve nem érintkeztünk. Csak 42-ben üzent értem L. néni és attól fogva haláláig évente 3-4 szer meglátogattam." A feljelentést megelőzően egy groteszk szenzációt kapott fel a budapesti sajtó. Ugyanis Lazarine a könyveit lapozva rátalált egy nagy összegű bankbetétet igazoló cédulára. Elhíresztelte, hogy „Jó ember volt Józsi, a halála után sem feledkezett meg rólam s jelentkezett, hogy segítsen rajtam..,”24 Az Est sorozatban tudósított róla25: „Különösen művészkörökben keltett nagy feltűnést Az Est tegnapi cikke, amely elmondotta, hogy Rippl-Ró- nai József szelleme milyen csodálatos módon vezette eltűnt örökségének nyomára özvegyét.” Amikor közölte a bank, hogy nincsen semmiféle pénz már a cédula 24 Az Est. 1933. 96.sz. 1933. ápr. 29. 5. Göllner Aladár: Rippl-Rónai József szelleme eltűnt öröksége nyomára vezette özvegyét. 25 Rippl-Rónainé és Dobossy Elek nyilatkozik a mester hagyatékáról. Az Est. 97. sz. 1933. ápr. 30. 5. mögött, Lazarine feljelentette Anelláékat. Anella férje, Dobossy Elek nyilatkozatot tett az újságban: „Engem a rendőrségen arra nézve hallgattak ki tanúképpen, hogy tudok-e az állítólagos valóra betétről. Megmondtam, hogy az előkerült cédula alapján keresett betét csak a háború előtti koronabetétre vonatkozhatik, melyet a művész még a háború első éveiben megállapíthatóan sajátmaga vett fel és költött el. Ezt a bizonyos cédulát azért sem írhatta a megboldogult röviddel a halála előtt, mert három-négy utolsó hetében alig tudott már magáról, írásról akkor szó sem lehetett. Ezt orvosai, rokonai és barátai, akik akkor körülötte voltak, jól tudják. A művész legális végrendelete a kaposvári hagyatéki bíróságnál fekszik. Ebben Kereskedelmi bankbetétjéről szó sincs. A nyomozás során egyelőre előkerült pengőbetétről a megboldogult nem tudott, nem is tudhatott: ezt az összeget én szereztem képeladásokból, az özvegynek én tettem be az ő nevére a Kereskedelmi Bankba. Ezt az összeget, amelyet később kamatdifferencia miatt a Magyar Általános Takarékba vittük át, közös egyetértésben a kaposvári kis gazdaság fenntartására és háztartására fordítottuk. Ezekről rendes feljegyzéseink vannak. Ezt a betétkönyvet egyébként évek óta az özvegy kezeli és él a pénzből ma is. Úgy látszik ő ugyanezt az összeget a „szellemek” segítségével mégegyszer szeretné megkapni. - Az egész „hagyaték” keresés csak egy nagyrészt ideges képzelet rémlátásai, vagy bosszú műve. Az özvegy ma is birtokolja
