Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Domokos Tamás–Domokos Éva: Kárpát-medencei adatok a Laciniaria plicata és az Alinda biplicata héjalaktanához, annak klímafüggéséhez
KÁRPÁT-MEDENCEI ADATOK A LACINIARIA PLICATA ÉS AZ ALINDA BIPLICATA HÉJALAKTANÁHOZ, ANNAK KLÍMAFÜGGÉSÉHEZ 59 Az 1. táblázatban bemutatott szerzők közül, Soós Lajos sarokszámaihoz állnak legközelebb a 2. és 3. táblázatunkban látható szélsőértékek. A Laciniaria plicata magasságok átlaga praktice 15 és 17 mm között ingadozik. Legkisebb érték Balatonföldváron (14,99), legnagyobb pedig Várad- fenesen (Fini§, Béli-hegység / Codru-Moma - 16,66) adódott. Ennél csupán néhány 0,1 mm-rel kisebb a Völgységben található lengyeli Anna-forráshoz köthető érték (16,39). Ez utóbbi helyen tapasztaltuk a H legnagyobb terjedelmét (5,1 mm) és szórását (1,06) is. A Laciniaria plicata átlagszélessége megközelítően 0,1 mm-rel tér el egymástól a hat gyűjtőhelyen. Battonyán meglepően kicsi a szórás (0,10), amit a populáció izoláltságának tulajdoníthatunk. Talán a balatonföldvári és a várasfenesi mintát lehetne még kiemelni, az előbbit a legkisebb (3,58 mm) az utóbbi a legnagyobb (3,82 mm) W értéke miatt. Lengyelben és Várasfenesen jelentősebb az át- lagnyúltság (4,47 és 4,31) és a móduszok is. A lengyeli Anna-forrásnál maximális a terjedelem is (2., 3., 4. táblázat). 2. Szembetűnő, hogy az Alinda biplicata egyes lelőhelyeihez tartozó frekvencia görbéi (5-7. ábra) jobban elkülönülnek egymástól, mint a Laciniaria plicata hasonló paramétereket ábrázoló grafikonjai.- A gyertyános-tölgyes vegetációs övbe tartozó, mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves körzetbe tartozó sikondai biotóp magasság értékeinek frekvencia görbéje tolódik el legjobban a nagyobb értékek felé, megelőzve a szintén gyertyános-tölgyes övbe, hűvös-mérsékelten nedves körzetbe sorolt vinyei élőhely frekvencia görbéjét. Meglepő a mérsékelten meleg-száraz körzetbe sorolt három másik gyűjtőhely közül a Békéscsaba 1 ,-höz tartozó frekvencia görbe nagyobb értékek felé tolódása, középső helyzete, amelyet a biotóp erős fedettségével és északi- as expozíciójával magyarázhatunk.- A szélesség frekvencia görbéi között Vinye szerepét nagy meglepetésre Békéscsaba 1. veszi át, Békéscsaba 2. helyére pedig Balatonföldvár szorul kisebb értékeivel.- Sikonda és Vinye biotópjainak nyúltság értékeit ábrázoló frekvencia görbék a magassághoz képest szerepet cserélnek. Az 1. és 5., 6. és 7. táblázat Alinda biplicata adatait szemlélve megállapíthatjuk, hogy Soósnál, Grossunál, Kerneynél és munkatársainál, valamint Welter Schultesnél sem találunk olyan alacsony H, illetve olyan magas H és W értékeket, mint Békéscsaba 2,- on (13,5x3,3), illetve a mecseki Nagy-mély-völgyben (Sikonda) (22,4x4,7) Dolgozatunkban az Alinda biplica csupán öt helyről (Vinye, Balatonföldvár, Sikonda, Békéscsaba 1. és 2.) reprezentált. Az 5., 6. és 7. táblázatban található statisztikákból kitűnik, a magasság átlag Békéscsaba 2. - Balatonföldvár-Békéscsaba 1. - Vinye-Sikonda, a szélesség átlag Békéscsaba 2. - Balatonföldvár- Vinye-Békéscsaba 1. - Sikonda, a nyúltság Balatonföldvár-Békéscsaba 1. - Békéscsaba 2. - Sikonda- Vinye sorrendben nő -36 (H) illetve 24 (W) %-al. A nyúltság esetében a magasságnál talált Vinye és Sikonda sorrend szerepet cserél. Itt a növekedése csupán - 10 %. 3. Tekintettel arra, hogy Balatonföldváron a Laciniaria plicata és az Alinda biplicata is előfordul, önkénytelenül adódik a két faj paramétereinek összehasonlítása. A 8., 9. és 10. ábrán látható gyakorisági oszlopdiagramok megközelítően természetes szóródást mutatnak, egy kis jóindulattal a Gauss-eloszlásra emlékeztetnek. A Laciniaria plicata magasság esetében csak a 14 és 16 mm-es értékek között, szélesség esetében 3,6 mm alatt, nyúltságnál 4,2 mm felett mutat nagyobb értékeket az Alinda biplicatáná\. Átlagokat vizsgálva (2-7. táblázat) megállapítható, hogy a magasság és a szélesség - Gordon Riley remek grafikájával összhangban (11. ábra) - az Alinda biplicata, a származtatott nyúltság pedig a Laciniaria plicata esetében ér el nagyobb értéket. A móduszok csak a magasság esetében térnek el némileg az Alinda biplicata javára. Nagyobb számértékekkel, a mérésterjedelem és a szórás tekintetében is, az Alinda biplicata rendelkezik. Konklúzió Ha az általunk nyert magasság és szélesség szélső- értékeket összevetjük az 1. táblázat adataival, és azokat kiegészítjük az általunk a DK-Alföldön nyert szélső- értékekkel, akkor a következő eredményre jutunk: Laciniaria plicata: 13,1-21x3,0-4,5 Alinda biplicata: 13,5-22,4x3,3-4,7 Véleményünk szerint a Battonyán nyert 13,1 mm- es magasság a Laciniaria plicata, a Békéscsaba 2. habitátban kapott 13,5x3,3 mm eredmény pedig az Alinda biplicata alsó letelitási értékének felel meg. A biometrizált karakterisztikák (magasság, szélesség, nyúltság) statisztikus kiértékelése során megállapítást nyert, hogy a Laciniaria plicata és az Alinda biplicata héjmorfológiája összefügg a gyűjtőhely földrajzi térbeli elhelyezkedésével, pozíciójával. A héj magassága és nyúltsága sík - domb - hegy irányban nő, és ettől a tendenciától csupán a szélesség értékek mutatnak itt-ott némi eltérést. Mivel a tengerszint feletti magasság változásával más éghajlati körzetbe és más vegetációs övbe találjuk a habitátokat, nem véletlen, hogy ezek a változások a héjmorfológiában is megmutatkoznak. Annak ellenére, hogy az éghajlati körzetek makroklímatikus alapon készültek, a szárazföldi puhatestűek - talaj közeli élőhelyük miatt - pedig a mikroklímához kötődnek, a makroklíma és a tanulmányozott két orsócsiga paraméterei megbízható korrelációt mutatnak. A kölcsönös megfelelést nem befolyásolja az a tény sem, hogy a gyűjtések időpontjai esetenként - a kívánalmak ellenére - jelentősen eltérnek egymástól. Ebből arra lehet következtetni, hogy a makroklíma elemeiből meghatározott éghajlati körzetek határai néhány évtized alatt számottevően nem változnak meg.
