Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gyenes Zsolt: Néhány új struktúra és megoldás az audio-vizuális művészetben
428 GYENES ZSOLT si eszközökkel kísérletezni. Ilyen volt például a francia újhullámos Godard. Az elektronikus mozgókép, a videó megjelenésével párhuzamosan, annak példájából merítve újabb lehetőségek nyílottak volna meg a film számára is, de ez a terület is kihasználatlanul maradt, marad napjainkig is. Peter Greenaway volt talán az egyetlen sztár-rendező, aki nagy filmjeiben is következetesen kísérletezett olyan alap kifejezési megoldásokkal, mint például a tér-idő szervezés, a non-linearitás és a kép-a- képben lehetőségek. Új törekvéseinek hatása napjaink mozgóképi művészetében, ha kisebb mértékben is, de mindenképpen fellelhető momentum. A kísérleti mozi tehát megmaradt a szűk kört érintő, non-profit kisfilmek világában. Ez a tendencia úgy tűnik fordulatot vesz, legalábbis változik vagy lazul, ami a már említett új technikai lehetőségeknek is nagy mértékben köszönhető. Egyre több független, underground, experimentális, vagy absztrakt kisfilmekre specializálódott fesztivál kerül meghirdetésre8. A szereplés bárkinek adott. A HD technikai minőség bármelyik komputeren megvalósítható és az elkészült munka benyújtása egy fesztiválra az interneten keresztül percek alatt megtörténhet; költségek nélkül. Ha van demokrácia a művészet világában; akkor ez az; eljött az idő. Ezekkel a változó momentumokkal összhangban az is megfigyelhetővé vált az elmúlt évtizedekben, hogy a magas művészet és a műfaji törekvések egyre közelednek egymáshoz és meghatározóvá válik a „művészi mozinak” egy olyan új, hibrid válfaja, melyet olyan kultikus szerzők fémjeleznek, mint például David Lynch vagy Tarantino. De térjünk vissza szűkebben vett tárgyunkhoz; a kísérleti mozgóképhez. A „másik film” szélső pontján, animáció és képzőművészet metszésében helyezkedik el az absztrakt film/mozgókép. A klasszikus avantgárd idején olyan, már írásunkban említett alkotók nyitották meg a kapukat, mint például Hans Richter vagy Viking Eggeling. Magában az absztrakt kifejezés is problémás, a képzőművészet és a fotóművészet példáján elindulva inkább konkrét (film)művészetről kellene beszélni9. Az absztrakt mozit, mozgóképet nagy területen átfedi a vizuális zene (VZ). A vizuális zene az a típusú műfaj, médium, mely kapcsán a kép és hang/zene szoros, sajátos kapcsolatba kerülhet. Napjaink már említett történései, változásai újból a fókuszba helyezik az ilyen típusú intermediális törekvéseket, melynek gyökerei legalább háromszáz évre nyúlnak vissza. A „zene a szemnek”; leginkább olyan időben kiterjesztett megoldásokat jelent, ahol a zeneszerű gondolkodás, szerkesztés a meghatározó. Az igazi vizuális zenének nem is kellene, hogy hangja legyen (vö. például Thomas Wilfred vetítéseivel). A zene a legabsztraktabb művészeti kifejezé8 Például: Punto y Raya Festival, Basement Media Festival, Montreal Underground Film Festival, Altered Esthetics Film Fest, Winnipeg Underground Film Festival, Unexposed Film Festival, Haverhill Experimental Film Festival és Unseen Zinema, Online: http://expcinema.org/site/en/calls-entries (2016. 01. 19.) 9 A fogalmi tisztázásokhoz lásd: Gottfried Jäger-Rolf H. Krauss- Beate Reese: Concrete Photography/Konkrete Fotografie, Kerber Verlag, Bielefeld, 2005., vagy Gyenes Zsolt: Fotóművészeti stílusok - Kreatív gyakorlatokkal, Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2013. sí forma, így nem véletlen, hogy itt is konkrét vizuális megjelenéssel találkozunk. A VZ kapcsán hang és kép egyenrangú, egymást építi, egymásból következik, sok esetben teljes szinkrónia, vagy éppen az ellentéte valósul meg (lásd később). A számítógépes környezetben a hang automatikusan is (mozgó)képpé formálható (vizualizáció), illetve különféle analógiákkal, megoldásokkal transzformálható10. A legtöbbször, megszokásból filmekről beszélünk, de napjainkban leginkább olyan mozgóképeket értünk ezeken, amik a számítógépes környezetbe olvadnak be. Forrás lehet akár szuper 8-as szalag, vagy analóg videofelvétel; a végeredmény technikai-mediális értelemben mindenképpen digitális. A digitális környezet megvalósulása felé vezető úton az elektronikus (mozgó)képnek, a (klasszikus) videónak nagy szerepe volt. Előkészítette az utat az új típusú befogadáshoz. Összetartozó új szegmensek vázolhatok fel a mozgókép-készítés és befogadás vonatkozásában, amik a videó megjelenésével váltak nyilvánvalóvá, illetve kerültek fókuszba. Ezek tömören jelölve: az új típusú tér-idő szemlélet, a non-linearitás és az elektronikus modifikációk „valóság feletti” lehetőségeinek kiaknázása, elsősorban a forma-szín vonatkozásokban11. Az elektronikus (mozgó)kép, a videó előkészítette a terepet a digitális környezethez. Olyan új momentumok teljesednek ki a digitális technikában, mint például a szabad kísérletezés lehetősége, a variációk megőrzése és bármikor való visszahívása, majd újabb megoldások könnyed kikísérletezése, kép és hang tökéletes megfeleltetése12. Ez utóbbi például, olykor túlzott sterilitást, „tökéletességet” kölcsönöz a mozgóképnek. Túljutottunk a digitális robbanás eufórikus megélésén. Egy olyan posztdigitális korba kerültünk, legalábbis a művészet területén, ahol az analóg megoldások természetes fúziót alkotnak a legújabb megoldásokkal13 * *. Az analóg és digitális szemlélet és technika összeolvasztása teljesen új, hiteles művészeti megoldásokat hoz felszínre. Példaként említhetjük a szuper 8-as filmtechnika reneszánszát. A produktum 10 Elsősorban magyar nyelven (de mellette sok angol nyelvű anyaggal kiegészítve) található az a szakmai web-lap, mely a vizuális zenével foglalkozik (szerkeszti: Gyenes Zsolt). Online: http:// vizualzene.hu/ 11 Néhány irodalom a témához: Peternák Miklós (szerk.): Médiatörténeti szöveggyűjtemény I., MKF Intermédia-Barabás Ilona Kkt., Budapest, 1994., A videó világa. VideómDvészet. Népművelési Intézet-Selyemgombolyító, 1983 és Gyenes Zsolt: Fény, mozgás és árnyék, Profunda könyvek, Kaposvár, 2007. 12 A témához kapcsolódóan lásd: Deborah Greh: Computers in Art Education. In: Secondary Art Education: An Anthology of Issues. The National Art Education, Reston, USA, 1990, vagy Gyenes Zsolt (szerkesztő): Informatikai eszközök a vizuális nevelésben, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003. 13 A témához kapcsolódó egyik érdekes tanulmány: Florian Cramer: What is ’Post-digital’?, Online: http://www.aprja.net/?p=1318 (2015. 09. 16.)
