Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Viharfelhők a Róma villa felett. A Ripp-Rónai hagyaték utóélete
414 GÁSPÁR FERENC leim vannak37. Az Apám-anyám 40 évi házasság után című képet ezekért adta nekem Lazarine néni és azokért gyógyszerekért és gondoskodásért, amelyben én őt részesítettem. Én 1942 nyarán jöttem el Kaposvárról. Szintén mint katonaorvos Szegedre kerültem. A katonaságtól megváltam, jelenleg szolgálaton kívüli orvos őrnagy vagyok a katonaság állományában és esztergomi lakos. A felperest én 1940 karácsony előtt ismertem meg. Én magam készítettem elő felperesnek a Lazarine nénivel való kibékülését, amelyet az ő levelei is tanúsítanak, a levelek a birtokomban vannak.38 A perbeni kép lent állt a Lazarine néni szobájában és többször hangsúlyozta, hogy ami itt van, az mind az övé, mert az ura végrendeletileg úgy hagyta vissza, hogy az ingóságok mind az övé, hogy abból tudjon élni. Nem tudtam arról, hogy a kép felperesre lett volna ajándékozva. Az való, hogy ezt a képet 1947 decemberében kiállítottam, a Kultuszminisztérium kérte el tőlem. Az összes képeimet és rajzaimat, ami szám szerint 9 darab, és nem 40, vagy 50 mint ahogy a felperes mondja.39 Megemlítem azt, hogy a B/4 alattiban megjelölt képek közül is pl. Tallián Gyula arcképe című képet40 én eladtam a Lazarine néni tudtával és engedélyével, és a pénzt is neki küldettem és juttattam. Ezt én azért tettem, mert láttam a megszorult állapotát. Ez már 1942 vagy 43-ban volt. Az való, hogy egy másik képemmel kapcsolatban is tulajdon igényt érvényesítettek ellenem, de igazoltam, hogy 1945 évben műkereskedőtől vettem, és így rögtön visszakerült az én tulajdonomba. 37 Egyikből idézek: „ A pénzt köszönettel megkaptam, a szalámit is de miért olyan óriásit, nem azért Írtam, hogy költekezzen és küldjön ilyen hatalmas szalámit. Volt meglepetésem, hogy lehetett kapni [...] De fogom élvezni a finom rummal és teával a téli esténkint." A levél keltét nem ismerem. 38 Az említett levelekkel nem találkoztam. 39 Lazarine halála idején Völgyessy Ferenc tulajdonában lévő alkotások listája. Zárójelben a gyűjtő által vezetett nyilvántartásban a képek mellett található feljegyzések. A közlés alapjául szolgáló dokumentum magántulajdonban van. Claudine, olaj, 42x33 cm. Apám, Anyám 40 évi házasság után olaj, 119x160 cm. (1940 október) Alkonyat egy intim szobában, olaj, 65x45 cm. (1940 december, névnapi ajándék) Ablakterv (Tavasz), tus- akvarell, 14x34 cm. Ádám és Éva, tus-akvarell, 28.5x45.5 cm. (1938 augusztus) Fejek, tus, 18.5x24 cm. Fenella énekli Carment, tus, 28.5x22.5 cm.(1942, karácsonyi ajándék) Két női akt, tus, 29x23 cm. (1940. december 9) Rajczi szomszéd háza, pasztell, 26x27 cm. Szundikálás kettesben, pasztell, 38x29 cm. Lazarine, pasztell, 52x42 cm. (1938, névnapi ajándék) 40 Téves kijelentés, a Makfalvay Géza főispánt ábrázoló pasztellek egyikéről lehet csak szó. A Somogyvármegyei közgyűlés által 1917-ben megrendelt reprezentatív portré az elvárás jellegéből adódóan nehézkesen készült. Rippl-Rónai két előzetes tanulmányt is bemutatott a megrendelőknek, ezek egyikét 1934. április 9-én az Állami Árverési Csarnokban lezajlott hagyatéki árverésen megvásárolták, a másik eladásában működhetett közre Völgyessy. Én tudok arról, hogy sok Rippl-Rónai képek vannak Wirth Janka birtokában, aki a Martyn Róbertnek sógornője.41 * Ez a jelen perbeli kép az enyém, az én tulajdonom, mert szabályosan megvettem. A rokonság egyáltalában nem törődött a képekkel és nem is értettek hozzá. Énnekem kb. száz darab, képem van, amelyeket mind pénzért vettem és nem pedig kicsaltam, ezek kisebb-nagyobb értékűek, de a perbeli képpel azonos kép is van a gyűjteményemben. Nyugodt lelkiismerettel bocsájtottam ezt a képet a kiállításra, mert tudtam, hogy az enyém. Csatolom az A/7 alattit, annak igazolására, hogy Petrovics Elek nem tudta kieszközölni az özvegy kegydíjának elintézését, de én ezt elintéztem, 150 pengőre emelték.” Kölcsönösen kérték tanúk meghallgatását, többeknek felkutatása nem járt eredménnyel. Anella tanúi közül három vallomást idézünk, sorrendben Bernáth Aurél, dr. Martyn Róbert és dr. Rónai Györgyét Bernáth Aurél: „Nyilatkozat A Pestvidéki Törvényszék 1949. március 25-re Dobossy Elekné felperesnek dr. Völgyessy Ferenc alperes ellen indított perében tanúkénti kihallgatásra voltam idézve, melyen a becsatolt orvosi bizonyítvány szerint megjelenni nem tudok s így tanúvallomásom helyett az alábbi nyilatkozatot teszem. Dr. Völgyessy Ferencet még az 1930-as évekből ismerem. Megismerkedésem vele úgy kezdődött, hogy egy festő barátomra hivatkozva feljött a lakásomra s arra kért, hogy ajándékozzam neki egyik festményemet. Hivatkozott arra, hogy több festőtársam is segíti őt abban, hogy egy kis gyűjteménye keletkezhessen. Völgyessy dr. úr kérését én indokolatlannak találtam s azt megtagadtam. Egyéb kapcsolatom vele nem volt. Nevét itt-ott művészkörökben hallani lehetett s így arról is értesültem, hogy mint katona-orvos Kaposvárra került. Személyéről és gyűjtési szenvedélyéről egy későbbi kaposvári tartózkodásomkor bővebben volt alkalmam hallani. Családi kapcsolataim folytán 1943-ban Kaposváron tartózkodtam, ahol régi ismerősömet özvegy Rippl-Rónai Józsefnét is felkerestem. Az özvegygyei való beszélgetésemkor ő említést tett nekem arról, hogy ismeri Völgyessy doktort, vele jó barátságban van, kijár hozzá, dacára a nagy távolságnak s kijárt hozzá még a legkeményebb tél idején is. Az özvegy nem győzte Völgyessy doktor ragaszkodását dicsérni, elmesélte hogy a doktor zongorázásával szórakoztat41 Ezt az állítását Völgyessy még a per megkezdése előtt kifejtette Anellának, aki egy Martyn Róberthez írott levelében utalt is erre az állításra (és lehetőségre). Ezzel együtt Anella ugyanebben a levelében azt kérte, hogy a megindítandó perben (a korábbi örökösödési ügyben kialakult nézeteltérésük ellenére) Martyn Róbert tegyen vallomást mellette. Ismét beleütközünk tehát a hagyatékban maradt Rippl-Rónai művek rejtélyébe. A levél a szerző birtokában van.
