Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Viharfelhők a Róma villa felett. A Ripp-Rónai hagyaték utóélete
412 GÁSPÁR FERENC 2. ábra. Völgyessy Ferenc arcképe. Magántulajdon. A képet én 1918 karácsonyán kaptam a nevelő apámtól Rippl-Rónai Józseftől, Kaposváron, ahol én akkor éltem az ő háztartásukban, mint az ő nevelt lányuk. Vérségi kapcsolat is fűzött hozzájuk, mert Rippl- Rónai Józsefné az én édesanyámnak testvére, vagyis nekem nagynéném volt. Ez a kép a leánykori szobám falán lógott, a mosdó felett. Összesen két kép lógott ott abban a szobában a falon, úgy, hogy nem lehet róla tévedés, a másik kép az ágy mellett függött és az egy üvegre festett kis angyalfejet ábrázolt. A mosdó az ágy mellett volt, és a szoba az emeleten. Én 1919 évben mentem férjhez, és kezdetben még egy, vagy másfél évig Kaposváron éltünk. Azután elköltöztünk onnan 1921, vagy 1922 év őszén Budapestre. Budapestre költözésünkkor az a perbeli kép is, és a már említett angyalfejet ábrázoló másik kép is ott maradt Kaposváron, Rippl-Rónai Józseféknél. Nevelőapám Rippl-Rónai József 1927. november 25-én halt meg. Haláláig érintkezésben voltunk vele és halála után is az özveggyel. Özvegye maradt tovább ott ugyanabban a lakásban Kaposváron, de télen fel szokott járni hozzánk rendszeresen. A kép továbbra is ott maradt. Megemlítem, hogy 1927 októberében kiállítani akarta a mester a képet és akkor Budapesten volt az a kép. Akkor csináltattuk rája a jelenleg is rajta lévő brüsszeli rámát és pedig a férjem és én. De nem került kiállításra, mert elkésve ért be, és visszakerült a kép Kaposvárra. Úgy, hogy a mester halálakor a kép Kaposváron volt. A mester hagyatékába nem lehetett bevéve30, mert az enyém volt. A mester özvegye, a nagynéném 1947 év nyaráig élt, július 7-én halt meg. Özvegysége ideje alatt is mindig Kaposváron élt. 1931 évben családi okok miatt megszakadt közöttünk az érintkezés. Tudniillik, akkor már hízelgőknek a befolyása alatt állott, körül volt véve hízelgőkel és ezért szakadt meg közöttünk az érintkezés. Pl. az uramat feljelentette, beperelte, ezért volt közöttünk ellentét - illetve tulajdonképpen az ellentét nem a perlekedés miatt volt, ő csak bosszúból jelentett fel minket, mert megszakítottuk vele az érintkezést. A festőművész özvegye halálakor 82 éves volt. A perbeli kép 1931 ében évben is Kaposváron megvolt a régi helyén. 1940 vagy pedig 1941 évben a férjem hosszas könyörgésemre megengedte nekem, hogy haza mehessek Kaposvárra. Akkor a kép már nem volt ott. Kérdésemre nevelőanyám azt mondotta, hogy eladta, de hogy kinek, azt nem volt hajlandó elárulni. így én ekkor már nem tudtam, hogy hol van a kép. A mester halálának huszadik évfordulóján, tehát 1947 év telén volt egy emlékkiállítás, itt, Budapesten a Nemzeti Szalonban. Ott én is megjelentem és rögtön megismertem az én képemet. Megkérdeztem a vezetőséget, azt hiszem Bernáth Aurélt, vagy Pátzay Pált, aki aztán megmondta, hogy az alperes küldte be kiállításra. így tudtam meg, hogy a festmény az alperesnél van. Hogy mikor került az alpereshez, azt én nem tudom. Ekkor megkértem a perbeli ügyvédemet, hogy a kép visszaszerzése iránt tegyen lépéseket, és így indult meg ez a per. A kiállításon megtudtam azt is, hogy még egy képet másvalaki magáénak igényelt. Azt is alperes állította ki. Hogy a kép az enyém volt azt mindenki tudta, a nevelőanyám is tudta, és valószínű, hogy alperes is tudta. 1927 év őszén amikor a mester súlyos beteg volt, mi leköltöztünk Kaposvárra, de halála után nem tudtunk ott meglenni és ezért ismét felköltöztünk Budapestre, és akkor kértem a nevelőanyámat, hogy adja ide a képet, hogy elvigyem magammal Budapestre, de ő arra kért engem, hogy hagyjam ott nála addig, amíg ő él, mivel a Claudine, akit a kép ábrázol, az ő húga volt, az anyám. így maradt ott a kép. Még 1942 év előtt értesültem arról, hogy írt a nevelőanyámnak egy orvos, hogy milyen nagy tisztelője a mesternek de nincs tőle képe, és kérte, hogy legalább egy kis rajzot küldjön neki. Tudtommal ez meg is történt, de hogy fizetett-e érte azt nem tudom. Én magam 1942-ben ismerkedtem meg az alperessel - de az évszámra nem emlékszem egészen biztosan - és pedig a nagynénémnél. Kaposváron aztán Rónay Gusztávtól megtudtam, hogy nevelőapám egyik főműve az alperesnek a szobájában van. Akkor alperes már Kaposváron élt. Apám, Anyám 40 évi házasságuk után31 a címe annak a festménynek. Dr. Rónainak, aki érdeklődött, hogy hogyan került a kép oda, alperes azt mondta, 30 Ez az állítás jelenlegi tudomásom szerint nem tartható: műalkotások leltárával (listájával) nem találkoztam. 31 Időnként zavarokat okoz, hogy ugyanazon műalkotás egymástól eltérő elnevezéssel is szerepel a különböző kiállításokon, illetve katalógusokban. Jelen esetben: Apám, Anyám 40 évi házasságuk után, Szüleim negyvenévi házasság után és a Szüleim cím egyaránt előfordul. A perben elhangzott tanú vallomásokban gyakorta csak Apám, Anyám címen kerül említésre.
