Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Viharfelhők a Róma villa felett. A Ripp-Rónai hagyaték utóélete
408 GÁSPÁR FERENC „Lajos öccse, és családja nyáron, a szüret utánig kint szoktak lakni a Róma hegyen, a villához közel fekvő présházukban. így Lajos bácsi majdnem minden délelőtt átjött Józsi bácsihoz, de mindig csak a műterem felé vette útját, ahol már rendszerint Józsi bácsi várta. Egyik este Józsi bácsi megemlítette, hogy másnap Lajos kihozza magával H. törvényszéki bírót és L. államvasúti főmérnököt és megírják együtt a végrendeletét. Másnap - úgy, mint eddig is majdnem minden nap - Józsi bácsi átsétált a műterembe, amint látta jönni a fasor végén a nevezett urakat Lajos bácsi társaságában. [...] Az egész tárgyalás nem tartott sokáig: Józsi bácsi nemsokára visszajött egyedül és amint a szobába belépett a végrendelettel a kezében, átnyújtotta férjemnek és azt mondta: Olvassa el Dobossy6, rendben van-e? Férjem elolvasta az írást és visszaadta azzal, «Ha Józsi bátyám így akarta, akkor rendben van.» Ebéd után Lazarine néni az ebédlőben maradt, hogy megfőzze a feketét, én pedig Józsi bácsit kikísértem a ház előtt lévő kőasztalhoz - ahol letelepedtünk. Ekkor Józsi bácsi azt a meglepő kérdést intézte hozzám: «Na, kisöreg, hogy vagy megelégedve a végrendeletemmel?» Én ebéd előtt már megtudtam férjemtől, hogy Józsi bácsi egyedüli örökösének Lajos fiát [Gusztávot GF] jelölte ki; Györgyöt, - Sándor öccse fiát - és engem meg sem említett. így azt feleltem: «Miért lennék megelégedve, hiszen Gyuri unokaöccsét, sem engem nem említ meg végrendeletében? » Erre ő azt felelte: «Minek említselek meg Téged, hiszen Te - úgy mint Guszti az enyém - Lazarine néni örököse vagy.»7 6 Dobossy Elek (1890-1962) katonatiszt, később cégvezető. Rippl- Rónai az ő édesapjától vásárolta meg a Róma villát. 1919 szeptemberében házasságot kötött Anellával, ezt követően 1921-ben költöztek Budapestre. Már házasságkötése előtt vásárolgatott alkotásokat Rippl-től, később Szőnyi Istvántól is. 1915 szeptemberében Rippl-Rónai háborús festményeinek és rajzainak Ernst- Múzeumban rendezett kiállításán „egy chartreusi tájkép" és az Anella olvassa a háborús híreket (akvarell) című művek kerültek birtokába. Jelentős müveket mondhattak magukénak (azonosíthatóságukra a Magyar Nemzeti Galéria Rippl-Rónai Gyűjteményes Kiállítása Budapest, 1998 Katalógus adatait adom meg) Claudine (Kát. 21), Katalán táj (Kát. 54), Place de I' Observatoire (Kát. 110), Ókulás néni (Kát. 124); valamint Pewny Denise: Rippl-Rónai József című kötetében a Legfontosabb műveinek lajstromába felvett Piros blúzos Anella. A Rippl-Rónai József halálának 10 évfordulóján az Ernst Múzeumban megrendezett kiállítás katalógusának tanúsága szerint 1937- ben tulajdonukban voltak még: Kát. 14. Merengő ifjú leány, színes ceruzarajz; Kát. 170. Darvas Lili az „Égi és földi szerelemben", színezett nyomat; Kát. 173. Illusztráció Rodenbach „Les Vierges” című művéhez, egyetlen példány; Kát. 177. Kertben, színes kőrajz. Árverésen bukkant fel a Somogyi táj 20x39, olaj karon (Belvedere Szalon, 25. művészeti aukció 2009, Kát. 146), amelyet a hátoldalán található felirat szerint prof. dr. Rusznyák István vásárolt meg Dobossyéktól. A házaspár a későbbiekben meglehetősen szerény körülmények között élt, ezért folyamatos eladásokra kényszerültek: „megemlékezem még Genthon István (1903-1969) barátunk jóindulatú segítőkészségéről is, amellyel képeladásaink vonalán ismételten javított megszorult helyzetünkön"- írja Anella, visszaemlékezéseiben. 7 Horváth, J. 1995: 87-88 A visszaemlékezésben szereplő személyek: dr. Rónai Gusztáv, a festő öccsének, Lajosnak volt egyetlen gyermeke. A legfiatalabb testvérrel Sándorral már korábban megszakadt a családi kapcsolat, mert eltiltás ellenére ugyancsak „Rónai” szignóval adta el saját festményeit. Az ellenérzés rávetült az ő fiára Györgyre (Gyuri) is. A váratlan helyzet miatti csalódottságában és felháborodásában Anella érvényteleníteni akarta a végrendeletet - amely számára felért egy ostorcsapással -, hangsúlyozva, hogy az befolyásolás hatása alatt született meg. Nem járt sikerrel, mert az okirat - annak ellenére, hogy nem saját kezűleg, hanem diktálás nyomán született - alakilag megfelelt az előírásoknak, így annak semmisségét kimondatni nem lehetett.8 Paris Anella és dr. Martyn Róbert, a két korán árvaságra jutott nevelt gyermek egyetértésben (és kijelenthetjük) szeretetben nevelkedett a Róma villában. Már korábban megegyeztek abban, hogy a majdan reájuk jutó örökséget kölcsönösen, azonos arányban megosztják egymás között. Most eljött az ideje az ígérvény teljesülésének.9 Anella nem a Róbertnek juttatott vagyonhányad fele-részét kérte nevére átíratni, hanem annak készpénzben történő megváltását. Abban az időben - 1947/48 fordulóján - már elterjedt vélekedés volt, hogy a földek, lakóingatlanok esetében az állam új „szabályozásokat” fog bevezetni, ezért, bár Martyn szóban megerősíti a korábbi megegyezés érvényességét, kijelenti, hogy a bizonytalan helyzet miatt fizetni csak akkor fog, ha bizonyossá válik, hogy nem államosítják azt. Ezzel együtt - az indoklás „kényes” jellege miatt - ezt a nyilatkozatot írásba adni nem hajlandó.10 Anella bizalmatlanná válik és ügyvédi segítséggel akarja felgyorsítani az események menetét. Időközben az ügyben illetékes járásbíróság az örökösöknek kiadja a hagyatékot azzal, hogy Anella a Martynnak jutott rész felére támasztott igényét peres útra terelheti. A felek perre nem mennek, az ingatlanok ügye lezárul,11 * * emellett azonban megnyílik az ingóságokkal kapcsolatos - számunkra az előbbinél lényegesebb és érdekesebb - újabb fejezet. Anella számára természetes volt az ugyancsak nevelt gyermekeknek tekintett (nevezett) Martyn Ferenc és Róbert „kihagyása”, mert ők nem voltak vérszerinti rokonok. A fivérek édesanyjuk - aki Rónai Lajos sógornője volt - korai halálát követően kerültek a Róma villába. Az idősebb fiú, Ferenc (a későbbi kiváló festőművész) esetében a kirekesztés érthető, mert ekkor Rippl-Rónai számára már „persona non grata”. 8 Tekintettel arra, hogy Lazarine-t életének utolsó éveiben egyedül dr. Martyn Róbert gondozta és gyógyította (Anelláék Pesten éltek), szándékolt befolyásolás nélkül is olyan érzelmi kötöttségbe kerülhetett vele, ami önállóan és önmagában elvezethetett a végrendelet ilyetén alakulásához. Mindezeken túlmenően Lazarine egész életében hajlamos volt a mások által eltúlzottnak minősíthető, szélsőséges magatartás formákra. 9 Páris Anella levele dr. Martyn Róberthez 1947. október 21. A szerző birtokában. Jelentős vagyonról van szó: Rippl-Rónai „gazdaságának” földterülete összességében közel 15 holdat tett ki. 10 Martyn ebben az időben sehol nem kapott állást, „erdélyi menekültként” fenntartásokat érzékelt maga körül, ezért óvatosságból került minden olyan megnyilvánulást, amelyből - politikai színezetet adva neki - esetlegesen hátránya származhatott volna. Magánlevelezéséből van róla tudomásunk. Aggálya nem volt alaptalan, a mezőgazdasági termelésre alkalmassá nyilvánított terület „termelőszövetkezeti” tulajdon lett, csak a villa körüli durván másfél hold maradt érintetlen. 11 6822/4 - 1948 számú járásbírósági határozat. Kelte: 1948. szeptember 5. Az ügyben keletkezett ügyvédi alkudozások iratanyagának ismertetése nem célom.
