Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Horváth János: Ripp-Rónai múzsái, híres kertjei, elveszett festményei és egy rejtélyes hamisítási ügy
RIPPL-RÓNAI MÚZSÁI, HÍRES KERTJEI, ELVESZETT FESTMÉNYEI ÉS EGY REJTÉLYES HAMISÍTÁSI ÜGY 403 tési fokozattal készült, s jól látszik a részleteket megformáló tiszta, mesteri rajz. Ez kvalitásbéli különbség a jobb szélen lévő képek javára. Az arcok érzelmi kifejeződése tartalmilag módosult a hamisító keze által húzott vastag fekete kréta nyomán. A bal oldali közönséges, züllött jellemmé változott. A jobb oldali hölgyek üdék és hamvasak. A fehér blúzok festésekor mindkét bal oldalin krétázás alla-príma jellegű, ám a várt bravúrt lerontja a durván hagyott faktúra. A jobb oldali képek fehér ruházata festőileg megoldott, s felette áll az előbbi rögtönzéses állapotúnak. A blúzok felületén játszó érzékeny plasztikai dinamizmust a hamisító nem tudta oly könnyed rutinnal, dekoratív egységben érzékeltetni, mint Rippl-Rónai teszi. A rajzi effektusok, a fekete krétával húzott vastag és vékony vonalak ösz- szehasonlításakora rajztudás szintjében mutatkozó lényegi különbségek vannak a hamisítványok rovására. Az eredetin a szemek plasztikus érzékeltetése Rippl- Rónai keze nyomán tisztán értelmezett és határozott. A hamisító mindkét esetben milliméteres különbséggel elvétette a szem tengelyét. A „Lazarine elgondolkozik” kép szeme szétágazik. A hamisítványok legrejtettebb hibája az un. járomcsontok torzulása, az egymáshoz képest történő elcsúszása. A járomcsontdudorok a képzelt középtengelyhez képest aszimmetrikusak. A szemek alatti „karikás” árkok összehasonlításban - az eredeti szemek finomabban árnyalt tónusban vannak festve és szervesen illeszkednek a koponyába. A szemek a hamis képek esetében esetleges és bizonytalan helyre kerültek az arcon. Ha a két hamisnak tartott kép kartonlapját és a rajta megkötött pasztellkréta állagát vizsgáljuk, nem lehet kifogásunk. Egykorúnak tűnnek az eredetikkel. A „Rónai” szignók vonal- vezetése önállótlannak, másoltnak bizonyul. A kutatásunk szerint a jelen hamisításokkal összefügg Szíj Béla információja.39 A hamisítási ügyekben jártas művészettörténész állította, hogy budapesti műgyűjtői körökben ismert tény, hogy a Frankel Szalon Fried Pállal készíttetett hamisítványokat. így lehetett, hogy az 1928 decemberében az Ernst Múzeum által rendezett 100. kiállítás, Rippl-Rónai József Emlékkiállításának 245 db műve között 5-6 db hamisítvány szerepelt. Az a gyanú, hogy Frankel adta be őket és kijárta Ernst Lajosnál, hogy a katalógusban a „Lazarine elgondolkozik” című hamis pasztellreprodukciója szerepeljen. Erről a képről megjelent újságcikkben Csernitzky Mária véleményével szemben mi egy alapos összevetés után, a „Lazarine elgondolkozik” címűről állítjuk, hogy hamisítvány.40 Továbbá megállapítottuk, hogy a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő „Kalapos nő kék szalaggal” című kép eredeti. Az 1932-ben a Frankel Szalon által rendezett Rippl-Rónai emlékkiállításon már ötnél több hamisítvány szerepelt. Lehetséges, hogy az itt közölt Zorka-, Lazarine- és Anella-hamisítvány is már ott volt. Szíj Béla szerint Genthon István személyesen Frákeltől szerzett tudo39 1979-ben Kaposváron, a Rippl-Rónai Múzeumban tett szakfelügyelet alkalmából. 40 Faragó József.: Melyik igazi, melyik hamis? In.: Népszabadság, 1993. aug. 10. mást erről, de csak szóban beszélt róla, írásban nem akarta dokumentálni. Genthon publikációt írt a „Művészetben” a Rippl-Rónai-hamisítványokról.41 Gyanú alá helyezte Fried Pált és Diener-Dénes Rudolfot, mint az első Rippl-Rónai-hamisítókat. Rippl-Rónai 1920 utáni képeit, kiváltképp a Zorka témájú pasztelleket a Frankel Szalon forgalmazta egy szabályos műkereskedelmi szerződés alapján. Páris Anella írja a művészről írt könyvében: „Fránket képkereskedővel nagyobb pénzösszeget küldetett Zorkának, amely összeget később képekkel egyenlített ki. Ezt az adatot Fränkel Ernő fiától, József barátunktól tudtuk meg, aki az erre vonatkozó levelezést ma is őrzi.”*2 Az eset 1925-ben történt, s a jel szerint Frankéi fontosnak tartotta, hogy valamely családtag tudtára adja Rippl-Rónai kirívón könnyelmű és felelőtlen ügyét. Fränkel vajon miért szólt Anellának a kényes és intim ügyről? Lehet, hogy baj volt a törlesztéssel és Lazarine-hoz nem fordulhatott? Korábban soha nem volt Rippl-Rónainak ilyen kétes természetű üzlete. Otthonában nyilvánosan kezelt jegyzetfüzetet tartott, amelyben pontosan felírta a képeladásait. Például így: „Nemes Marcell kir. tanácsos megvette a „Primavera” képet tízezer koronáért 1916. ápr. 13.” Vagy: „Nemes Marcellnél van 4 db képem. Meztelen asszony, Sárga ebédlő, Parkban nők, Lazarine és Pascin. Nincs még megvéve." - Példásan körültekintő felelősséggel intézte az anyagi ügyeket. Lehetséges az, hogy a megöregedett művészt pénzért zsarolta Zorka? 1925-ben történt, hogy ősszel súlyos agyvérzés érte Rippl-Rónait. Betegsége mellett nyomasztó adósság gyötörte. Elgyengült, félig bénult kézzel vesződött a festéssel (22. ábra). Rippl-Rónai nevelt fia, dr. Martyn Róbert számolt be arról, hogy mily hősiesen küzdött a beteg művész az alkotással. Amikor a bénult kezéből kiejtette a pasztellkrétát, vékony gyolcs vászonnal az uj- jaihoz köttette. 1927-ben az utolsó önarckép előtt együtt álltak a Róma-hegyi műteremben. „...Ott volt az állványon a piros sapkás és kékberés önarckép. - Tudod,- mondta Józsi bácsi - milyen címet adnék az önarcképemnek?... Halálom előtt öt perccel. - Én nem - mondtam, hogy szépítsem a dolgot. Csakugyan elütő volt az eddigi önarcképektől, öreg, megtöri, ősz hajú ember állt előttünk, aki a nagy messzeségbe néz. Az egyik sárga kartonon vázában csak pár vonással jelzett virágcsokor volt. A vonalak reszketősebbek voltak a megszokottaknál és még csak egy-két sárga szín volt felrakva. Újból odaült eléje, nézte, majd a zöld, meg a sárga pasztellel rajzolt bele, ujjával kissé szétkente. Láttam, nem volt elégedett. Mikor újból a papírhoz ért a kezével, megszólalt: - Tudod, olyan gyönyörű szép pirosat kellene festeni. - De a színek összhangja mégis halvány volt, szinte látszottak az elhaló színek utolsó akkordjai. A nagy csendben egyszerre csak Lazarine jelenik meg.- Mit hozzak magának Munikám ? - kérdezte. Egy pohár limonádét! - Nemsokára csakugyan megjelent a hármáét Genthon István: Rippl-Rónai és hamisítói. In: Művészet. 2. 1961. 5. 6-8. 42 Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv. Paris Anella visszaemlékezései Rippl-Rónai Józsefről. Kaposvár, 2008. 104.
