Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Horváth János: Ripp-Rónai múzsái, híres kertjei, elveszett festményei és egy rejtélyes hamisítási ügy
RIPPL-RÓNAI MÚZSÁI, HÍRES KERTJEI, ELVESZETT FESTMÉNYEI ÉS EGY REJTÉLYES HAMISÍTÁSI ÜGY 397 technikai tudásnak és a párizsi küzdelem és megpróbáltatás szellemi magasáról tekintett szülővárosának gyermekkorból ismert és újra felfedezett társadalmára. A kaposvári karakterábrázolások nem részletbe menők, hanem tipizálok. A rajzok, tanulmányok egyszerűsítő vonalai általános emberi tulajdonságok után kutattak. Ebben a szellemben folytatott fejlődési úton jutott el a legmodernebb rajzaihoz, azokhoz, amelyeket „Rippl- Rónai J. ötven rajza” címmel 1913-ban mappában jelentetett meg a Könyves Kálmán Műkiadó. Az album úgynevezett klisényomatokból áll. Savval maratott fémlemezről nyomtatták, de ritkaságuk miatt felértékelődtek és bejutottak a műkereskedelembe. Az eredeti tusrajzokból néhány a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába került, és néhány lap jutott Ödön testvér gyűjteményével a Rippl-Rónai Múzeumba. Az 50 rajzot Rippl-Rónai önálló grafikai műveknek szánta. Nem vázlatnak, nem tanulmánynak, hanem bekeretezhető, falra rakható, műélvezetre megérlelt képeknek. A rajzok többsége a Róma-villában készült. Erre utalnak az egykori háziállatokról, Heppy és Vix kutyáról, kacsákról és disznóölésről készült rajzok. Az ismerős modellek, Lazarine és Anella ábrázolása mellett feltűnik egy új női alak, akit egy új múzsának is tarthatunk. A művész nevelt lányától, Anellától tudjuk, hogy 1910-ben egy feltűnő vendég állított be a Róma-vil- lába. Egy angol-amerikai cigány leány Párizsból jött előzetes bejelentés nélkül. A jövetelnek röpke előzménye volt. Ugyanabban az évben, 1910-ben Rippl- Rónai elhozta magához saját gyermeke gyanánt Franciaországból Lazarine unokahúgát, az édesanyját elvesztett Anellát Kaposvárra. A párizsi átutazás során, egy hotelben megszállva figyeltek fel egy szép női énekhangra. A szomszédos szobából hallatszott, hogy valaki rossz magyarsággal, gitárkísérettel énekeli Rippl-Rónai kedvelt nótáját a „Csak egy kislány van a világon” című dalt. A szívhez szóló hatás után kutatva benyitottak hozzá. A megszólított énekesnő Fenella Lowell néven mutatkozott be. Elmondta, hogy apja amerikai cigány, anyja angol úrinő. Londonban élt és egészen fiatal korától különálló életet él. Párizsban modellje volt az akadémián tanuló magyar festőnövendékeknek, s tőlük tanult magyar dalokat. Francia, angol, olasz, spanyol, német és orosz dalokat is énekelt. A szívélyes ismerkedés után „egy igen értelmes, művelt nőt fedeztek fel benne. Nemcsak énekelni tanult - de zongorázni is szépen és jól tudott”.29 A házaspár azzal köszönt el tőle, hogy ha Magyarországon jár, keresse fel őket. A futó ismeretség alapján, néhány hónap múlva Fenella megjött Kaposvárra. A meglepetés okozta feszengést azonnal feloldotta. Énekelt, zongorázott, gitározott, modellt állt, s a Montmartre művész negyedének felszabadult hangulatával villanyozta fel a Róma-villa lakóit. Feltűnően egyéni stílusban, maga tervezte cigányos ruhákat viselt. Arca nem volt szép. Fejét dús, szőke, göndör haj koronázta, melyet szalaggal tornyozott fel. Extrémitása egészen elbűvölte Rippl-Rónait. - „Ilyen szép és tökéletes aktot sem előt29 Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv. Paris Anella visszaemlékezései Rippl-Rónai Józsefről. Kaposvár, 2008. 30. te, sem utána nem látott’’ - mondta Anella. Az albumba került ötven rajz jelentős része Fenelláról készült ruhában és aktban. Rippl-Rónai „kukoricás korszakos” festészete sokat nyert Fenella aktjával. „A magyar művészetben az emberi alak, az akt tanulmányozása, ugyanazt a magasrangú szerepet játssza, mint minden európai művészetben - írja Lyka Károly az 1926-ban a Műcsarnokban megrendezett aktkiállítás albumában, amely kiállításon Rippl-Rónai érthetetlenül nem szerepelt.30 Lyka így folytatja: „Változhatnak a festészet és szobrászat irányai, változhatik a művészeti felfogás, az akt mégsem veszt jelentőségéből, mert egyrészt az előkészítő tanulmány legfontosabb tárgya, másrészt a telivér művészeti problémáknak szinte kimeríthetetlen sorát kínálja s ezzel próbaköve lett a tudásnak, élesztője a törekvéseknek.” A „kukoricás” stílusú festmények témakörében nélkülözhetetlen lépés volt a női akt motívum bevezetése. Az Ernst Múzeum üvegablakánál is hasznosult. A nehezen szerezhető aktmodell Kaposváron problémát okozott Rippl-Rónainak. Budapesten a Haris közi rajziskolában jobban tudott e célból intézkedni. Az 50 rajzból néhányat a szabadiskolában alkalmazott modellekről készítette. Fenella tehát Rippl-Rónai múzsája lett. A vele folytatott munka nem festéssel, hanem rajzolással kezdődött. Egy-egy rajzon a művész lelkesült szavai olvashatók: „Óh luce di Quest anime Donizetti” - azaz „Ó dicsőség ennek a donizetti-szerű léleknek.” Ez a szöveg dalidézet lehet. Másik rajzon a zongora mellett álló akt fölé ezt írta: „Shakespeare év Opheliája.” Abból a célból, hogy a fénykép modern eszközzel megörökítse a futó pillanatban adódó szép akt pózolást, Máté Olga fotóművésztől kért segítséget. A Kelenhegyi úti műtermébe hívta el aktfotó készítésére. Fenella táncra emelt könyöke erősen rövidülő és kissé mesterkélt lett, de Rippl-Rónainak tetszett és több festményébe komponálta. A Róma-villa kiállításának egyik fő műve, a „Modelljeim kaposvári kertemben” című kép szabadtéri aktjainak sorában a főhelyen áll Fenella, mellette a 12 éves Anella. A rajzalbum „Három akt" című lapján kétszer szerepel Anella, s közte áll Fenella fényképről vett beállítása. Ez a három aktos rajz szolgált az említett, Róma-villában kiállított híres festmény kompozíciójához (9-10. ábra). Visszatérve a rajzsorozathoz, szólnunk kell azok technikájáról is. Amíg a tanulmányrajznál általában használt hegyes rajztoll állandóan a részletek után szaladt, azt Rippl-Rónai határozottan el akarta kerülni. Játékosan oldott meg egy rajztechnikai problémát. Rippl- Rónai sokak megrökönyödésére az acéltollat kicserélte a durva vastagságú, de jól kihegyezett lúdtollra, máskor meg fapálcikára. A gyártott eszköz széles vonala nem tévedt formai részletekbe, hanem sommázta a legjellemzőbb formarendet. Érdekes, hogy a technikai eszközök szintjén mozgó kreativitás átsegítette a Mestert a stíluselméleti akadályokon is. Már a párizsi korszakban 30 A magyar aktkiállítás albuma. 1926. Műcsarnok. Budapest „A Művészet” kiadása. Szerkesztette: Lyka Károly, Majovszky Pál és Petrovics Elek
