Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Sánta Gábor: Zalavári tüskevár
380 SÁNTA GÁBOR 2. ábra. Ez a Szecskó Tamás-illusztráció csak a Tüskevár első két kiadásában jelent meg Nem ismerjük ugyan Fekete István válaszát, a topografikus utalások alapján azonban a kérdéses község valóban a hátságra települt Zalavár lehet. A Téli berekben, vagyis a regényfolytatásban az író már nemcsak arra emlékezteti olvasóit, hogy mindenfelé tüske vár, hanem a korábbiaknál a környezetre is egyértelműbb utalásokat tesz. Például a holdfényben a téli táj „peremén újra felálltak a somogyi dombok, és elő- feketedett a tüskevári erdő, amelynek öreg fái önmagukba zárták a nyarat, és állják az időt, nem számolva már az éveket, mint az emberek, akiknek kevés van belőle”. A magaslesről a fiúk „ámulva néztek körül, hogy ez az ötméteres magasság is mennyire kitárta a berek nádas, bokros, havas síkságát. Innét be lehetett látni a kanyargó csapásokra, a jeges öblökbe, a tüskevár kis dombjára, a sík vizek karéjára, a zsombékosok ezer buckáira. El lehetett látni a Zala hídjáig, Badacsonyig és Sziglige- tig, a faluig, mert úgy feküdt előttük a táj, mint egy térkép, amelyet nem egészen felülről néztek ugyan, hanem kicsit oldalt". A közelben „a Hévíz-csatorna gőzölög”, és „ahol a langyos vizű csatorna belefolyt a Zalába, a folyó is jégmentes volt, és még itt is apró párafoszlányok szakadtak fel a csatornáról, pedig Hévíztől idáig volt ideje kihűlni”. A környéken Zalavártól nyugatral946-tól, közvetlenül az ún. Várszigeten 1951-től folytak tervszerű ásatások, és a régészek falmaradványokat, emberi csontokat, valamint tárgyi leleteket tártak fel. írásos dokumentumok a hazaiakon kívül külföldi archívumokban lehetnek. Például Ausztriában, „a herzogenburgi apátság levéltárában őrzik azokat a színes várrajzokat, amelyeket egy osztrák hadmérnök 1650-1660 között készített".3 3 Magyar kutatás Ausztriában. Délmagyarország, 1966. ápr. 6. Az ötvenes évek első felében, amikor Fekete István a majdani Tüskevárt tervezte, szoros kapcsolatot tartott fenn a közeli településről, Zalaszabarról elszármazott Dalányi Józseffel, akitől írásban és személyesen egyaránt alapos tájékoztatást kért a környékről. Levelezésük alapján Fekete István ekkoriban egyedül, illetve barátja társaságában számos alkalommal megfordult a vidéken, és így a regény szövegének formálódásában a minden bizonnyal figyelemmel kísért régészeti kutatások is szerepet játszhattak. Talán éppen e feltárásokkal lehet összefüggésben, hogy fellapozta A budai basák magyar nyelvű levelezése című könyvet, és 1952 nyarán egyik levelében éppen a zalavári kapitány levelét idézte belőle.4 Dalányi Józsefnek Zalaváron is éltek rokonai, és ez is lehetővé tette, hogy a régészeti feltárások első éveiben a Tüskevár, majd a - kezdetben még cím nélküli - folytatás megírásában segédkezhessen. 1958 elején például előbb 4 Fekete István levele Láng Rezsőhöz. Budapest, 1952. júl. 9. In: Fekete István: Kedves Rudi Bátyám! Levelek Láng Rudolf Rezső tanárhoz. (1938-1969). Mosonmagyaróvár, 2002.130-133. Szerk.: Láng Ágostonná és Pályi Gábor. (E levél dátumozásának a kötetben hibás az évszáma!) Fekete István tudatta barátjával, hogy „megvan nekem A budai basák magyar nyelvű levelezése, és ebben a zalavári kapitány azt írja még a Somlóváron székelő Erdődy [Péterjnek (akkor még nem volt gróf), hogy »Ne nehezteljen Tekegyelmed, hogy a fogas halat nem küldhettem, de felszakadt a jég, és nincs ember, aki ladikra merne szállni«”. In: A budai basák magyar nyelvű levelezése I. 1553-1589. Bp., 1915. S. a. r.: Takáts Sándor, Eckhardt Ferenc és Szekfü Gyula. Bár a török támogatással készült kötet vége folytatást ígér, ez végül nem jelent meg. A levelet, illetve a belőle idézetteket egyelőre nem sikerült megtalálni a jelzett kötetben, pedig Fekete István mintha szó szerint citálna belőle. Igaz, a kiadvány címében „pasá”-t ír... Az 1861-ben kiadott Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504-1560 című kötetet is a kezébe vehette. Gustav Bayerle művei, az Ottoman diplomacy in Hungary. Letters from the pashas of Buda. 1590-1593 és 1604- 1616 azonban már Fekete István halála után jelentek meg.
