Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Szeles Gabriella: Cséplő József és Fekete István levelezése. Forrásközlés
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 04:351-378 Kaposvár, 2016 Fekete István és Cséplő József levelezése (forrásközlés) LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA Kaposvári Egyetem Agrár- és Környezettudományi Kar, H-7401 Kaposvár, Pf. 16., e-mail: lanszkine.gabriella@ke.hu „A magyar irodalomhoz való viszonya alapján kétféle ember létezik. Az egyik imádja Fekete Istvánt, a másik nem ismeri (Sütő Zoltán) Lanszkiné Széles, G.: Correspondence of István Fekete and József Cséplő. Abstract: Publication of the correspondence of István Fekete and József Cséplő is thanked to the children of József Cséplő. Since József Cséplő was 19 years younger than István Fekete, the writer welcomed the advice of his great idol. In addition, the strong connection was rooted in their same place of origin; the distance between villages Gölle and Fonó is only 7 km. Their letters and postcards survived for the posterity. Keywords: letters of István Fekete, Gölle, Fonó, Somogy county István, címeres akasztófavirág voltál, és az is maradsz! Ebben a megállapításban csak a címeradományozásnak örültem, mert eddig nem volt címerem, s ezt nagyon nélkülöztem. Ezek a régi címek is tetszettek nekem, de nem annyira, mint ez az új, amelyet ismeretlen apától kaptam, aki a kerítésünk mellett ment kisfiával, és ablakomra mutatott. - Látod kisfiam, itt jó ember lakik. Olyan meggyőződéssel mondta, hogy elhittem, s azóta érzem is, hogy jó ember vagyok.”1 Fekete István az előző sorokban a rá jellemző humorral, természetesen az előzmények ismeretében nyilvánítja ki és adresszálja magára a jó ember címkéjét. „Öregapád jó ember volt\" - ezt mondta Cséplő József is - mint az előbbi történetben megnyilatkozó egykori apa - csak éppen rám nézve a 2000-es évek elején. Ez az a mondat, aminek köszönhetően Jóska bácsit felkerestem Fonóban, a Somogy megyei kis faluban, ahol mi is lakunk. Csupán csak nagyapám felől szerettem volna érdeklődni tőle, tekintve, hogy én nem ismerhettem, mert a II. világháborút követően a fogságból hazatérve egy héten belül elhunyt. Cséplő József megelégedésemre már az első találkozásunk alkalmával is sokat mesélt, amiből összességében azt a következtetést vontam le, hogy Ő is: „Jó embed"2 Különösen azok a történetek ragadtak magukkal, ame1 Valló L. 1986:174. 2 Bodó Imre agrármérnök a dombóvári Fekete István Múzeum alapítója, aki szintén Gölle szülötte. Ő már hatéves korában levelet írt Fekete Istvánnak, amire válaszolt is. Bodó Imre Jó Ember Dijat kapott. Ezt a díjat olyan személyek kapják, „akik a szívükkel látva egyszerűen csak teszik a dolgukat önzetlenül, és közben észre sem veszik, hogy milyen sok ember javát szolgálják a széleskörűen értelmezett kultúra területén.” lyek arról szóltak, hogyan segített haza sok somogyi katonát a fogságból. Mivel tudott oroszul, ezért egy szovjet doktornő mellett tolmácskodott, Így módjában állt kicsit befolyásolni őt a döntéseiben, hogy kit is lehetne mielőbb hazabocsájtani. A hazatért katonák és családtagjaik pedig jöttek hálálkodni Fonóba - a nekik nyújtott segítségért. A Cséplő család ezzel szemben még várhatott egy jó darabig, míg végre maga Cséplő József is hazaérkezett a hadifogságból. Cséplő József és Fekete István közös gyökerei A katonatársakhoz éppúgy kötötte Cséplő Józsefet a földiség, mint Fekete Istvánhoz. Bizony ezek a szálak még ma is erősen fűzik össze az egyazon vidékről származó embereket. Valószínű, hogy Fekete István író (1900-1970) (1. ábra) számára a Cséplő Józseffel (1920-2012) (2. ábra) folytatott levelezés során, kezdetben a somogyi kötődésnek lehetett fontos szerepe. Gölle és Fonó között csupán egyetlen falu Kisgyalán (ahogy erre felé mondják, csak „Gyalán”) található, köztük a távolság mindössze 7 km. Gyaláni gyerekként és göllei kisiskolásként, na meg a 'Ballagó idő’-t olvasva számomra is jóleső érzés volt, miszerint Fekete Árpád - Fekete István édesapja - számon tartotta a gyalániakat, mondván például hogy: „Ezek a gyalániak sem jönnek má!" Ugyanis Kaposváron - 1910-ben a Gölléből való beköltözködésük után - Fekete István családja igen közel lakott a piachoz, így ott újra találkozhatott a rég nem látott környékbeli emberekkel. „Az utolsó képet, az utolsó emléket édesapjáról Fekete Edit így idézi: Egy délutáni sétánkon a gyors sodrású havasi folyó, az Aache partján kérdeztem: Ugye szép? Szép - mondta elgondolkodón - de te nem láttad a Kapóst...’’3 A somogyi tájhoz, folyóhoz, emberekhez való kötődéséről ez a mondat mindent elárul, ugyanúgy, mint Cséplő Józsefhez írt feltehetőleg első levele. Fekete István az író - „Hazai olvasóitól köszönő- és üdvözlő levelek százait kapja egy-egy jelesebb ünnep után vagy új könyvek megjelenésekor. (...) A levelek írói mindenféle rendű és rangú emberek. Kisdiákok, kisdobosok és úttörők éppúgy tollat fognak, mint a háziasszonyok, nyugdíjas nagymamák és nagypapák, 3 Valló L. 1986: 180.
