Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Kevey Balázs: A Harkány-Nagynyárádi-sík zárt lösztölgyesei
34 KEVEY BALÁZS mi (in Zólyomi et al. 2013) nyílt lösztölgyesekből (Aceri tatarici-Quercetum roboris) készült felvételeit is. Mind a cluster-analízis dendrogramján (4. ábra), mind pedig az ordinációs diagramon (5. ábra) a három asszociációnak megfelelően három csoport jött létre. A nyílt lösztölgyes (Aceri tatarici-Quercetum roboris) egyértelműen elkülönült. A másik két asszociáció felvételei is külön csoportokba tömörülnek, de ezek egymáshoz viszonylag közel helyezkednek el. 4. Megvitatás 4.1. Termőhelyi viszonyok Az alföldi homokbuckák és lösztáblák vegetációkeresztmetszete közötti hasonlóságot már többször is hangsúlyoztam, amelynek lényege az, hogy a száraz termőhelyek nyílt tölgyesei (Festuco rupucolae- Querctum roboris, Aceri tatarici-Quercetum roboris) és az üde gyertyános-tölgyesek (Convallario-Carpinetum, Corydali cavae-Carpinetum) között félszáraz-félüde talajú zárt tölgyesek (Convallario-Quercetum roboris, Pulmonario mollis-Quercetum roboris) helyezkednek el (Kevey 2008, 2011; Kevey et al. 2015). Ennek értelmében - a jelen tanulmányban vizsgált - zárt lösztölgyesek (Pulmonario mollis-Quercetum roboris) a homokvidékekről ismert zárt homoki tölgyeseket (Convallario-Quercetum roboris) helyettesítik. 4.2. Állandósági osztályok eloszlása A vizsgált zárt lösztölgyesek (Pulmonario mollis- Quercetum roboris) állapota - alföldi viszonylatban - többnyire jónak mondható, mégis kissé meglepő, hogy az állandósági osztályok eloszlásánál a nagyszámú akcidens (K I: 92) faj mellett alacsony a konstans (K V: 18) és a szubkonstans (K IV: 12) osztályok fajszáma. Mindezek mellett kissé szokatlan, hogy viszonylag magas az akcesszórikus (K III: 29) elemek száma, amely bizonyos fokú heterogenitást tételez fel. Ennek oka valószínűleg a Harkány-Nagynyárádi-sík erdeinek fragmentáltsága és izolálódása. Az egymástól elszigetelt erdők között megszakadt a kontinuitás, s faji ösz- szetételük külön-külön más és más utakon sodródott. Az állandósági osztályok eloszlása tehát másként alakult, mint Kerecsendnél, ahol ez az eloszlás szinte „U”- alakú görbét mutat (vö. Kevey 2011), hisz ott a cönológiai felvételek csak egyetlen erdőből készültek. 4.3. Fajkombináció A karakterfajok aránya hasonlóan alakult, mint a Kerecsendi-erdőben (vö. Kevey 2011) és a Zámolyi- medencében (Kevey et al. 2015). Ezzel megerősítést nyert az, hogy hasonló körülmények között az asszociáció állományai egymástól távol is kialakulhatnak. Valamennyi esetben a nyílt (Aceri tatarici- Quercetum roboris) és zárt (Pulmonario mollis- Quercetum roboris) lösztölgyesek élesen elkülönültek egymástól (Kevey 2011; Kevey et al. 2015), s ezt a hagyományos (3. táblázat, 1-3. ábra) és sokváltozós (4-5. ábra) elemzések eredményei egyértelműen alátámasztják. A zárt lösztölgyesek (Pulmonario mollis-Quercetum roboris) és a gyertyános-tölgyesek (Corydali cavae- Carpinetum) is elkülönültek egymástól, de kissé zavaróan hat, hogy a két társulás a dendrogramon (4. ábra) és az ordinációs diagramon (5. ábra) eléggé közel áll egymáshoz, a közöttük levő eltérés már lényegesen kisebb (3. táblázat, 1-5. ábra). Mindezt a terepmunka során is éreztem. Ennek kettős oka is lehet. Egyrészt a zárt lösztölgyeseket ugyan a kontinentális száraz tölgyesek (Aceri tatarici-Quercion) közé soroljuk, de a többi ide tartozó száraz tölgyesekhez képest aljnövényzetük mezofilabb, amit egyes Fagetalia fajok megjelenése is igazol: Arum maculatum agg., Carpinus betulus, Corydalis cava, Galium odoratum, Stellaria holostea stb. Másrészt az alföldi lösztáblák (Kerecsend, Zámolyi- medence, Mezőföld, Harkány-Nagynyárádi-sík) és a peremvidékek (Velencei-hegység, Tolnai-hegyhát) gyertyános-tölgyesei már kevésbé tipikusak. Állományaikban viszonylag sok a Quercetea pubescentis-petraeae s.l. elem (Buglossoides purpuro-coerulea, Cornus mas, Doronicum hungaricum, Euonymus verrucosus, Viburnum lantana stb.) és a Fagetalia fajok sem játszanak oly jelentős szerepet, mint a talajnedvesség által befolyásoltabb ártéri gyertyános-tölgyesekben. A két asszociáció ily módon kissé közeledik egymáshoz. Fentiekkel kapcsolatos az is, hogy a zárt lösztölgyesek és a gyertyános-tölgyesek között viszonylag kevés differenciális fajt sikerült kimutatni (4. táblázat). Ennek ellenére a zárt lösztölgyeseknek 15 ilyen elemük van, amelyek közül több Quercetea pubescentis-petraeae s.l. jelleggel rendelkezik: Clinopodium vulgare, Fallopia dumetorum, Lonicera caprifolium, Prunus spinosa, Pulmonaria mollis, Rhamnus catharticus. Ezzel szemben a gyertyános-tölgyesek 24 differenciális fajának többsége Fagetalia jellegű: Aegopodium podagraria, Allium ursinum, Anemone ranunculoides, Asperula taurina, Arum maculatum agg., Asarum europaeum, Cardamine bulbifera, Cerasus avium, Euphorbia amygdaloides, Galeobdolon luteum, Isopyrum thallctroides, Lamium maculatum, Lathraea squamaria, Mercurialis perennis, Scilla vindobonensis, Viola reichenbachiana. E fajok is alátámasztják a két asszociáció elválását. A Harkány-Nagynyárádi-sík zárt lösztölgyeseiben szórványosan szubmediterrán jellegű (Aremonio- Fagion, Quercion farnetto) elemek fordulnak elő: Digitalis ferruginea, Helleborus odorus, Lonicera caprifolium, Primula vulgaris, Scutellaria altisslma, Tamus communis, Tilia tomentosa. E növények az Alföld és peremvidékeinek zárt lösztölgyeseiben másutt nem fordulnak elő. Jelenlétük azzal magyarázható, hogy a Harkány- Nagynyárádi-sík közvetlenül érintkezik a mecseki flórajárás (Sopianicum) egyes tájegységeivel, így a Villányi-hegységgel és a Baranyai-dombsággal (vö. Horvát 1940, 1942; Soó 1960; Kevey 2002). 4.4. A zárt lösztölgyesek helye a társulások rendszerében Fenti vizsgálati eredmények tovább erősítik azt a korábbi feltevést (vö. Kevey 2008), mely szerint - az önálló erdőtársulásként leírt - zárt lösztölgyesek
