Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Hauptman Gyöngyi: „…a harctéren voltam az első világháborúban 1918. november 18-ig”. A Nagy Háború – egy élettörténet fordulópontja
344 HAUPTMAN GYÖNGYI szerzők éppen az osztrák-magyar soknemzetiségű államalakulatot hozzák fel megdöbbentő példaként, ahol, minden várakozással ellentétben, „a nemzetiségek birodalomtól való elszakadásának semmiféle szándéka nem mutatkozott meg jelentékenyen a konfliktus alatt, az emigráció közegén kívül”. Hanák Péterre hivatkoznak, aki a háborús leveleket és a postai cenzúrát vizsgálva kimutatta, hogy a „nemzeti” téma csak az 1917-es év legvégén jelent meg a kettős monarchiával szembeni mindaddig domináns lojalitás ellenében.34 Az önvédelem eszméje és a hazafias érzés hátterében az ellenfél eredendően gonosz, barbár mivoltáról kialakított kép munkált, s a kortársak óriási tömegei számára e barbárság elleni küzdelemben manifesztálódott a harc értelme. A barbárságot a háborúban megtapasztalt atrocitások igazolták mindkét oldal számára. Magyarország viszonylatában a gonoszt elsősorban a szerbek, illetve az „orosz kolosszus” testesítette meg, és az ellenük való harc kapcsán felelevenítődött az évszázados küldetés-mítosz: „amint századokon keresztül a mi édes hazánk volt védőbástyája a Nyugatnak a törökök ellen: úgy lettünk most ismét védőbástyája és oltalmazója minden kultúrának a vad és féktelen orosz zsarnokság ellen!” - olvasható A világháború története 1914-1916 című kötet előszavában, ami 1916-ban, a Tolnai Világlapja kiadásában jelent meg.35 Az erős küldetés-mítosz mindegyik hadviselő ideológiájában jelen volt (a lövészárok túloldalán a keresztes hadjárat küldetés-mítosza kapott aktuális jelentést), és áthatotta a katonák gondolkodását is, értelmet tulajdonítva a harcnak és az áldozatoknak. A „nemzeti érzület” és a küldetés-mítoszok a kötelesség fogalmával kapcsolódtak össze. A honvédelem - az anyaföld és szeretteik védelmének - kötelessége, mindvégig meghatározta a háborúban harcoló katonák reprezentációinak rendszerét: „a seregek többségében a tartós szenvedések (...) Oroszország kivételével sosem jutottak el odáig, hogy lerombolják a szerepükről alkotott képet, melynek középpontjában a kötelesség állt. Devoir, Duty, Pflicht ezek a szavak mindenütt jelen vannak a korban született katonaírásokban, lett légyen szó levelekről, lövészárok-naplókról, személyes feljegyzésekről.”36 Egészen konkrét tartalommal telítődhetett e fogalom a magyar katonák számára 1916 augusztusában, amikor Erdély román megtámadásának híre a galíciai frontra is eljutott. A székely ezredekben harcolókat különösen fájdalmasan érinthette a hír, hiszen a háború ettől kezdve legközvetlenebbül saját szülőföldjüket és ott élő szeretteiket fenyegette. A nemzeti érzés és a haza védelmének kötelessége - amint a kortársak gondolkodását általában37 - bizonyosan Veress Dezső motivációit, gondolkodását is 34 Audoin-Rouzeau - Becker, 2006: 88. 35 Idézi Fisli: Audoin-Rouzeau - Becker, 2006: 7. 36 Uo.:90. 37 Bizonyíthatja e szemlélet általánosságát az is, hogy azok a magyar- országi verses halottbúcsúztatók, melyeket a háborúban meghalt katonák emlékére a - család elvárásaihoz igazodva - kántortanítók, parasztkántorok készítettek, a háborúban való részvételt szintén hazafias kötelességként állítják be, a hazáért elszenvedett halált pedig, hősi tettként értékelik, heroizálják. Keszeg, 2008: 211-212. befolyásolta. Ezek az eszmények azonban nem ekkor alakultak ki benne, hiszen a szűkebb és tágabb közösségért (család, egyház, haza) végzett munka, az érte való áldozatvállalás eszménye, továbbá a vállalt kötelességek teljesítésének erkölcsi motívuma már a családból hozott értékrendnek fontos elemeit alkották. Ahogy a második világháború idején vezetett naplójának egyik bejegyzésében írta, hosszú évek óta mindennapi imájának része volt ez a mondat: „Add, hogy kötelességeimet magammal, családommal, hazámmal, egyházammal szemben teljesíteni tudjam és teljesítsem is.”38 A háború, majd azt követően a trianoni békeszerződés következményei által teremtett konfliktushelyzet, a kialakult politikai kontextus aktiválta a nemzeti identitást, a nemzet iránti lojalitást Veress Dezső és kortársai esetében.39 Életének eseményei, az ekkor meghozott döntései tágabb közössége, nemzete iránti elkötelezettségére, a magyar nemzet iránti lojalitására mutatnak rá. „dr. Veress Dezső magyar állampolgár”40 Az életút más pontjain is találhatók olyan döntések vagy egyéb jelzések, amelyek magyarság-tudatára, nemzeti identitására utalnak. Elsőként épp az a döntés, amelyet a világháború befejezését követő sorsdöntő történelmi helyzetben hozott. A trianoni békeszerződés az államhatárok újraraj- zolásával olyan új politikai kontextust alakított ki, amely az akkori erdélyi magyarság számára „két életpályastratégiát eredményezett: a migráció és a helyben maradás modelljét”.41 Mindkét életpálya modellnek többféle motivációja is lehetett. A migrációt választók döntésében szerepet játszott „a személyi/családi integritás vagy az identitás megőrzésének szándéka, a gazdálkodási lehetőségek keresése, az előállt konjunkturális helyzet értelmezése, a megtorlásoktól való félelem, a felhalmozott személyes tapasztalatok, a jövővel szembeni bizalmatlanság”.42 Meghatározó szerepe volt emellett a személyes, a családi vagy a szociokulturális (rendi-, osztály-, csoport-) tradíciónak. Mind a migráció, mind a helyben maradás szükségessé tette a reszocializációt: az első esetben a „megválasztott élettér adottságaihoz, habitusaihoz való hozzáigazodást”, míg a második esetben „a lokális tradíciók felvállalása és érvényesítése, valamint az élettérben bekövetkezett változásokhoz, az új hatalmi konjunktúrához való alkalmazkodás vált szükségessé”.43 Veress Dezső a migrációt, azaz a Magyarországra való átköltözést választotta, annak ellenére, hogy a családja, édesapja és a testvérei Romániában maradtak.44 A döntés az addigi élettér elhagyását, a megszo38 Veress, 2005: 162. 39 Eriksen, 2006: 341. 40 Részlet Veress Dezső állampolgársági bizonyítványából, kelt: Budapest, 1926. július 3. 41 Keszeg, 2009: 96-97. 42 Uo. 43 Uo. 44 Testvérei közül egyedül Anna költözött a későbbiekben, általam pontosan nem ismert időpontban Magyarországra.
