Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Hauptman Gyöngyi: „…a harctéren voltam az első világháborúban 1918. november 18-ig”. A Nagy Háború – egy élettörténet fordulópontja
...A HARCTÉREN VOLTAM AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN 1918. NOVEMBER 18-IG” 341 A NAGY HÁBORÚ MINT ÉLETTÖRTÉNETI FORDULÓPONT 2. ábra. Járási hadikórház, Kovászna, 1915. június. Veress Dezső nyíllal jelölve foglyot ejtett. Ezután a VI. hadtest kötelékében április közepéig állásharcban vett részt.”17 Minden bizonnyal ezen harcok során esett át Veress Dezső a tűzkeresztségen, február 11-én pedig már ő is ott állhatott az ünnepségen, amikor „az ezred dicső és eredményteljes harcai jutalmául a királytól új zászlót kapott”.18 1916-ban - az olaszországi támadások miatt - a Monarchia hadvezetése jelentős erőket volt kénytelen elvonni a keleti hadszíntérről. Ezt kihasználva indította az orosz hadsereg a Bruszilov-offenzívaként ismert, rendkívül súlyos áldozatokat követelő hadjáratát. A nehéz harcokban Veress Dezső is kitüntette magát, amit az 1916. június 21-én zászlóssá való előléptetése, majd pár hónappal később, 1917. február 7-én II. osztályú ezüst vitézségi éremmel való kitüntetése bizonyít. Még ugyanezen év szeptember 9-én, az immár hadnagyi rangot viselő szakaszparancsnokot a Károly csapat- kereszttel19 is kitüntették. A kitüntetések nem maradtak fönn, de a melléjük kapott igazolványokat megőrizték a családi irattárban. 17 Endes, 1994:443-444. 18 Uo. 19 A Károly csapatkeresztet 1917-ben alapította I. (IV.) Károly, s a kitüntetés a világháború egyik jelképévé vált. Elnyerése „csupán” 12 heti folyamatos frontszolgálathoz volt kötve, következésképpen a Habsburg Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia leggyakoribb kitüntetése volt. „Tömeges adományozásának és a hátország romló gazdasági helyzetének megfelelően nemes anyagok helyett cinkötvözetböl állították elő.” Sallay, 2002: 90. 1917 folyamán az ezred részt vett az orosz hadsereg elleni utolsó hadműveletekben, amelynek során a központi hatalmak seregei augusztus elejére újra visszaszerezték Bukovinát és Kelet-Galíciát. Az „erélyes üldözés közben - írja Endes - rengeteg lőszert, fegyvert, géppuskát, gázmaszkot és felszerelést zsákmányoltak derék honvédjeink. Gróf Bothmer vezérezredes, a német déli hadsereg parancsnoka, vitéz magatartásáért ismételten dicsérő elismerését fejezte ki az ezrednek.”20 Talán ennek a dicséretnek a kifejezése volt a Veress Dezső - és minden bizonnyal több katonatársa számára - adományozott szeptemberi kitüntetés, a Károly csapatkereszt is. 1918. március 3-án a központi hatalmak különbékét kötöttek Oroszországgal, és a keleti hadszíntéren felszabadult hadosztályokat az észak-olaszországi frontra irányították. Ide, az osztrák-magyar - olasz arcvonalszakasz legészakabbi pontjára, Asiagóba21 vezényelték Veress Dezső ezredét, ahol a III. hadtest kötelékében a várostól délkeletre elfoglalták állásaikat,22 és várták, hogy meginduljon a Monarchia által döntőnek szánt támadás az antant erői ellen. A hadsereg állapota mind a fegyverzettel való ellátottság, mind az élelmezési viszonyok tekintetében katasztrofális volt. A június közepén megindított támadás néhány nap alatt összeomlott, és a csíki honvédek, akárcsak a 20 Endes, 1994: 444. kiemelés az eredetiben 21 Ma város Észak-Olaszországban 22 Endes, 1994: 444.
