Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Megtalált évek: a kaposvári kórház története 1849–1870 között
MEGTALÁLT ÉVEK: A KAPOSVÁRI KÓRHÁZ TÖRTÉNETE 1849-1870 KÖZÖTT 335 2.) dokumentum „1859/5/7Nagytekintélyű Cs[ászári] és Kir[ályi] Megyehatóság! Kaposvár a Kaposvári Közkórház Igazgatósága - a 2780. [hivatkozási] számra - 1859. [évi] május 6. 292. sz[ámú] kérelme a betegellátás díjának 40 krajcárról 52 'A krajcárra osztrák pénznemben történő felemeléséről a készpénzzel fizetők számára 292. sz[ám]. A Kaposvári Közkórház Igazgatóságától Nagytekintélyű cs[ászári] és k[irályi] Megyehatóság! Hivatkozással a 2780. sz[ámú] f[olyó]. é[v]. április 13-án kiadott magas rendeletet közlő cs[ászári]. kfirályi]. Soproni Helytartósági Osztály f[olyó], é[v]. március 19-én keltezett, 5480. számú rendeletére, mely a kaposvári közkórház ellátásának költségét [folyó], é[v], május 1-jétől 40 újkrajcárban állapította meg, az igazgatóság az intézet érdekében legalázatosabban kinyilvánítja: Az ellátási díj ilyen mértékű lecsökkentésének alapjául az a magas Helytartóság rendelete szolgál, mely szerint az 1856. december 4-én kelt magas miniszteri rendelet 15. pontjának megfelelően azokat az összegeket, melyek alapítványokból vagy egyéb forrásokból származnak, amik eddig az ellátási díjak számításának alapjaként az elmúlt három évben, 1856- ban, 1857-ben és 1858-ban folytak be, és amelyek összege 5145 forint 88 krajcárt tett ki o[sztrák] é[rtékű pénzemben], kéretik a kiadások összegéből levonni, ami 19204 f[orint] és 24 kr[ajcár]t o[sztrák] é[rtékű pénznemben] tesz ki. Az 1855. március 6-án, 6382. sz[ámú], kiadott magas miniszteri rendeletet tartalmazó, 1856. december 15-én, 25870. számú magas Helytartósági Osztály rendeletének d pontja világosan megemlíti, hogy a különböző megegyező alapítványok stb. és az ahhoz hasonló megalapozott kórházi hozzájárulások nem változnak, és hogy a közzétett rendelet semmilyen befolyással sincs sem a további bevételi forrásokra, sem pedig azokra a kötelezettségekre, melyeket időnként települések a közkórháznak átadnak. Az 1857. április 10-i, 10946. sz[ámú]. magas minisztériumi rendelet 15. pontja hivatkozik a leghűségesebb vezetőség legalázatosabb véleményére azokra a befolyó összegekre vonatkozólag, melyek a kórházba befolytak anélkül, hogy a kórház ezekre az összegekre bizonyos kötelezettségeit teljesítette volna. Azok a kötelezettségek, melyeket néha a járulékok felemésztenek és a kórházcélok felhasználására emiatt nem határozhatók meg, miközben a fentebb említett magas miniszteri rendelet maga ezeket nyilvánvalóvá teszi, miközben a miniszteri rendelet 15. §-a nem általánosságban beszél a befolyó összegekről, hanem elrendeli, hogy ezeket a kalkulációnál a rendelkezésnek megfelelően bizonyos kategóriájú betegeknél levonásra kerüljenek. Másképp történik ez a kaposvári megyei kórháznál. Ennek a kórháznak alapítványi tőkéje van 4 egész és 2 fél ágyra, amihez hozzájárultak: [ezen a helyen a 32 lábjegyzethez tarozó dokumentumban már közölt, Csorba József által feltüntetett névsor szerepel, ezért az ismételt felsorolástól eltekintettem. G.F.] összesen: 15000 forinttal, melynek tőkéje a különböző hozzájárulásokkal és kamatokkal jelenleg 21000 forintra nőtt. Csak a 15000 forintig terjedő összegért köteles a kórház kedvezményesen ellátni azokat a betegeket, akiket az alapítók küldtek, éspedig naponta 30 kr[ajcár] konvenciós pénzértékben. Az adományozóknak joguk van, azokat, akik 1 egész ágyra való jogosultsággal rendelkeznek, egy egész éven át, és azokat, akiknek egy fél ágy jogosultságuk van fél évre ingyen elláttatni, így tehát az összes javakból az alapítvány fenntartási javainak 870 f[orint]ja konvenciós pénzértékben114 levonásra kerülne. A kórház javadalmaihoz még hozzávetőlegesen 400 forint jönne így évente. Az 1857- es évben megrendezett jótékonysági bál bevételéből befolyt 318 forintnyi összege hozzáteendő. De ez idő óta nincs kilátás hasonló, rendkívüli befolyt összegekre, ezért tűnik a kérés az elmondottak alapján jogosnak. Ezek után bátorkodunk kimutatni, hogy az 1857. április 10-én kelt, 10946. számú magas miniszteri rendelet alapján a 870 f[orin]tnyi konvenciós pénzértékben való összeget nem szabadna levonni a kiadásokból, ezért fordulunk legalázatosabb kéréssel arra vonatkozóan, hogy ha erre az évre is a meghatározott napokra naponta 40 kfrajcár] osztr[ák] pénznemben lenne, akkor legalább ezek a kifizetett tételek az országos pénzalapból érvényesíthetőek lennének, a készpénzzel fizetőknek pedig 52 1/2 újkrajcár lenne, mert a helyi viszonyokhoz és a csekély pénzalaphoz igazodva az intézet fenntartása aligha lenne lehetséges. Kaposvár, 1859. május 6. Dr. Wehle” 114 konvenciós pénz: a pénzügyi reform utáni osztrák értékű forint
