Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Megtalált évek: a kaposvári kórház története 1849–1870 között
MEGTALÁLT ÉVEK: A KAPOSVÁRI KÓRHÁZ TÖRTÉNETE 1849-1870 KÖZÖTT 319 603-dik szám alatt költ végzés következésében, várnagy által a már meghatározott árszabás szerint fognak tartatni, az ítélet után pedig, amint ennek értelme rendeli, hozzátévén, hogy a nemes rabok tömlöceiben más rabok ne tétessenek.”36 Hiába voltak az előírások, a nagy építkezések lezajlását követően (ugyanekkor épült az új vármegye- háza is, a korabeli források szerint több mint két és fél millió téglát készítettek a fogvatartottak, akiknek száma ebben az időben különös módon megnövekedett), amikor már nem volt szükség a munkaerő fizikai erőnlétének megőrzésére, a vármegye jelentős mértékben szigorította a rabtartást. Nagymértékben romlott az „étkeztetés”. A helyzet olyannyira kritikussá vált, hogy az 1837. januári megyegyűlésen Csorba József előterjesztette hivatalos kívánságát, miszerint a beteg, főként skorbutban szenvedő rabok számára „jobb eledelek főzése engedtessen”. Ennek ellenére a nemes vármegye határozata az volt, hogy az „egészséges raboknak más, mint jó rozskenyér és víz ne adasson, a beteg rabok pedig elkerülhetetlen szükségben kapjanak meleg levest". Részükre esetenként, orvosi javaslatra „jó herbaié” is adható volt. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján Csorba többször is felhívta a figyelmet a káros gyakorlat veszélyeire, de a börtönbeli viszonyok nem változtak. Előrelátása 1844-ben beigazolódott, a kitört tífuszjárványban nyolcvan rab és öt börtönőr halt meg. Ennek hatására minden rab ténylegesen megkapta a külön szalmazsákot, pokrócot, heti mosással egyenruhát, rendes táplálást, heti kétszeri fürdést és a napi két óra sétálási lehetőséget. Egy kimutatás szerint 1849-ben a „börtönkórházban” egyidejűleg tizenkét beteg számára volt elhelyezési lehetőség, a felvettek száma ebben az évben 62, közöttük hét férfi elmebeteg. Ez utóbbiak megoszlásról, hogy mennyi volt közülük a „civil” és mennyi az elítélt, nincs adatunk. 1850 júniusában kelt Tallián János megyefőnök levele báró Augusz Antal kerületi főispánhoz az orvosi állások betöltése tárgyában: „[...] Megyénk kebelében az orvosi kar a megyei főorvossal és minden járásban egy-egy járásorvossal van ellátva. Egyedül Kaposváron a fogházat és törvényszéket ellátó orvos hiányzik, mely kötelezettségét azonban pótolja. Jelenleg ezt a helyet egy polgári orvos ideiglenesen látja el. Minthogy azonban a megyében jelenleg kitanult orvosra - kit óhajtanék a székhelyre egyet szerezni - reménységünk van, hogy a kitűzött czélnak megfelelőt fogunk tudni kapni, ki mikor is magát jelenteni fogja, folyamodásunk el fog küldetni.”37 36 Berta, Gy.: 2002, 328-329. A rendtartás 36 pontot tartalmaz. 37 425/2610/1850. BMKGY. 11 doboz. Az ideiglenes polgári orvos, Szigethy Mihály38 „kisegítő minőségben” 1851. április 24-ig látta el a feladatot, amikor dr. Hoffer József orvostudort központi orvosnak és egyúttal a fogház felügyelő orvosának nevezték ki. Csorba augusztus 13-án jelenti: „[...] Arabok kórházát részleteiben is a leltára szerént átadván, őtet a teendőibe bevezettem.’’39 Úgy tűnik Hoffer számára a Csorba általi „bevezetés” nem volt egyértelmű. A megyefőnöktől kéri kötelességeinek pontos leírását, mert a vágóhídi húsvizsgálatok elvégzését nem tartja feladatának. Visz- szautasítja a kivégzések alkalmával kötelezően előírt orvosi jelenlétét, kéri más orvos kirendelését, mert az irat megfogalmazása szerint „Mózes vallású lévén ez a ténykedés számomra nem lehetséges”. Szót emelt a kézre és a lábra helyezett rozsdás bilincsek okozta fekélyek és egészségkárosítás miatt: nem sok eredménnyel.40 Az 1853 évi saját kezűleg készített kimutatását elemezve, további kutatást indokol az abban megjelenő fekvőbetegek irreálisan nagynak tűnő létszáma, amelyhez a börtön/börtönkórház alaprajzának és tényleges ágyszámának ismerete elengedhetetlenül szükséges lenne.41 (1. táblázat) A vármegye a börtönviszonyok vizsgálatára bizottságot hozott létre, amely végül összegezésként kimondta: „A rabok bűnösök, a börtön nem kórház, a rabok a szükséges egészségügyi feltételekben részesülnek, a fekhelyeik olyanok, amilyent érdemelnek [szalmazsák a nyirkos földön. G. F.j, a béklyók és más fenyítőeszközök nem nélkülözhetők, a betegek élelmezése ellen panasz nem merült fel, a börtönvezetőség a betegek számára mindenkor teljes gyógykezelést és ápolást biztosit.”42 Hoffer 1860-ig látta el feladatát, őt Németh Károly központi és törvényszéki orvos követte. Jelentésében ő is kifogásolja börtönélelmezést, a tisztálkodási lehetőséget és a cellák tisztaságának állapotát, azok javítását kéri. Igényli, hogy a börtön kapjon borbélyt, aki a rabokat hetente kétszer megborotválja, emellett köpölyözést, vérlebocsátást, fekélykezelést és beöntéseket végezne általános vagy egyedi díjazásért. 38 Szigethy Mihály (1810—?) szülész és sebészmester a szabadság- harc alatt a vasi zászlóalj orvosa volt, százados. Lefokozták és egyévi várfogságra ítélték. Innen visszatért Kaposvárra, szülővárosába. Rövid „kisegítői” szolgálatot követően a mernyei uradalom orvosa lett. Nem volt rokonságban a későbbi hasonló nevű kórházigazgatókkal. 39 Hoffer József (1811—?) a szabadságharc idején a Somogy megyei nemzetőrség törzsorvosa, előtte 1846-tól Kaposváron magánorvos. Orvostudor, sebész, szülész, szemész képesítéssel rendelkezett. 40 2890. és 3429/1852 sz. beadványok. BMKGY. 11. doboz. 41 Beteglétszám kimutatás a Kaposvári Rabok Kórházának 1853- iki január 1-től ugyanazon évi december utolsójáig. SML. Bodosi Mihály iratai. 42 U. ott
