Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Megtalált évek: a kaposvári kórház története 1849–1870 között
318 GÁSPÁR FERENC A vizsgálatot követően Sigray főispán a következő levelet küldte a vármegyének: „Ezen vármegye tömlöczéből és az Ispotályból az elmúlt esztendő sept[ember] 8-án történt 2 rabnak az elszökésével kapcsolatosan végzett vizsgálattal megbízott kiküldöttség jelenti, hogy e jelentések között különös figyelmet érdemelnek azon vádak, melyek az ispotályban tapasztalható visszaélésekről írattak, amelynek nagyobb része az ott levő Fekete seborvosnak tulajdoníthatók. Nevezett vádoltatik azzal, hogy a rabokat tetszése szerint rendelte az ispotályba, és sokszor az egészségesek voltak ott, míg a betegek a tömlöczökben gyötrődtek, mert ezek elfoglalták a helyeiket, oda nem juthatának be. Az 5. cédula szerint egy rab olyan nehéz beteg volt, hogy már nem is látott, mégis csak a halála előtti napon eresztette fel az ispotályba, ahol másnapra már meg is halt, pedig már csak fél esztendeje volt hátra a szabadulásáig. Vádoltatik azzal, hogy egészségeseknek is orvosz- szereket adott, s a rabok és hozzátartozóik többször megvesztegették ilyen vagy olyan szolgálatért. Azon rab eránt, aki ilyen bánásmód következtében meghalálozott, további vizsgálat szükséges. De önkényes tettei alapján, melyek eddig előhozattak, a Nagysjágos] vármegye színe előtti kemény dorgálást megérdemlette, sőt mivel a rabokkal való ösz- szeszövetkezéssel magát gyanússá tévé, nem kétlem, hogy a Nagysjágos] Karok és Rendek bölcsen átallátni fogják, hogy tovább ez a seborvos az ispotályban nem maradhat, és azonnal elmozdítandó, s helyette más seborvost kell odaállítani a megyeiek közül, ha pedig nem akad az ottaniak között olyan, aki ide helyezhető lenne, akkor a Tjekintetes] Karok és Rendek oly módon gondoskodjanak megoldásról, mely a házi pénztárt tovább nem terheli, azaz: a javasolt centrális chirurgus alkalmaztassák, akinek egyik fő feladata legyen a beteg rabokról való gondoskodás, s aki ezért állandó kaposvári lakhellyel rendelkezzék. 1827. február 3. gr. Sigray József főispán”35 * * Csorbát mint a megye fizikusát a főispán utasította, hogy a beteg rabok ellátásában részt vevő chirurgus ténykedését ezentúl legalább kétszer egy hónapban ellenőrizze, vizsgálja a börtönt, az ispotályt, és félévenként számoljon be erről a vármegyének. Az építkezés előkészületei - melynek egyik legfontosabb eleme a rabok általi téglavetés volt - már a szükséges helytartótanácsi engedélyek megérkezése előtt 35 1013/1827. II. 3. A Vármegyéhez a börtönben és börtönkórházban tapasztalt rendellenességekről, két rabnak a börtönkórházon át megszökésével kapcsolatosan kiküldött vizsgálóbizottság jelentésére hozott intézkedés. Az idézett rész kizárólag az egészségügyi vonatkozásokra korlátozódik. Fekete Mihály (1781—?) az esetet követően 1855. október 17-éig magánorvosként tovább dolgozhatott a városban. A tömlöcispotály 1828 és 1832 között a megye legnagyobb „betegellátó” helye volt. megkezdődtek, ezért azok 1827. tavaszi kézhezvételét követően alig egy év alatt készen állt az új épület. A helytartósági engedély megérkezésével egyidejűleg a főispán által meghatározott elvek alapján Csorba gondoskodik az egészségügyi ellátásról. „[...] Én a rabispotálynak orvosi tekintetben leendő ellátására Kaposi Lajos diplomás chirurgust rendelem ki provisorice, egyrészt azért, mert őtet, itt helyben lakót akkor mindjárt és máskor is használni lehet, és kivált a külső betegségek gyógyítása alkalmával több esetben meggyőződtem helyes felfogásáról, mivel több esetben magát kimutatta, de másrészt, mivel ily bizonytalan ideig tartandó szolgálatra senki más diplomás orvos ide béjönni nem akar.” A vármegye közgyűlése határozata alapján: „Ezen fizikus úr által tett intézkedések helybenhagyatnak, a fizetés pedig kiszolgáltatni rendeltetik a kaposi járás chirurgusa és bábája fizetéséből 50-50 ft. lehúzásával." Az 1834. augusztus 21-én megtartott vármegyei nagygyűlésen határozatot hoznak a börtön őrzésének átalakításáról (megszűnik a hajdúk intézménye), és új börtönrendtartás is születik. Ebből idézem a témánk szerint lényeges pontokat: „[...] (25-ször) A beteg rabok szobáit és közös ispotályt minden fertály esztendőben kimeszeltesse, a betegeknek a szalmazsákot egyenként kiossza, és azoknak minden 14 nap alatt friss szalmát tetessen, továbbá midőn a rab az orvos rendeléséből az ispotályba elhelyeztetik, várnagy gondoskodni fog, hogy arról tulajdon ruhája levétetvén, orvos által javallt hosszú ingekben öltöztessen, s ez minden héten változtatván, a szennyes szorgalmatosán megmosattasson. Azon esetre pedig, ha valamely ragadós nyavalya ütne ki a tömlöcbe, azt tüstént a Nemes Vármegye orvosának s az Alispányi hivatalnak bejelentse. Ha az orvosok valamely rabot betegsége miatt különb ispotályszobába rendelnek, szükséges azt szemmel tartani, hogy vajon igaz beteg-e, s él-e a néki rendelt orvossággal, vagy csak tettetett beteg, mellyel gyakran az orvosokat is megcsalja. (26-szor) Gondoskodni fog, hogy a Nemes vármegye által meghatározott ár szerint napjában egyszer az ispotályosoknak kirendelt húsok egy kis hajdinával, tésztával, köleskásával vagy borsóval, sóval egészségesen s jól készítve kiszolgáltasson. (27-szer) Kötelességgé tétetik a várnagynak, hogy az ispotályos rabok állapotját mutató Orvosi Táblás Jegyzéket, melyet az orvos vezet, törvényszék alkalmával az Ügyészi hivatalnak naponként beadja, hogy abból kitessen, hogy kiket lehessen a törvényszék eleibe állítani, egyéberánt pedig, hogy naponként rendesen való orvosi ellátások bébizonyíttassék, azon jegyzéket központi főbíró, s alispány uraknak minden holnapban legalább kétszer bemutassa. Hogyha kívülről a rabok ispotályába tisztviselő urak által valaki gyógyítás végett beküldetne, azt ugyan bevegye, de annak további alkalmaztatás végett a Nemes Vármegyének ez eránt költ különös rendeléséhez képest központi főbíró úrtól utasítást kérjen. A nemes rabok az ítélet előtt a törvényszéknek 1826-dik esztendő november 20-án
