Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Megtalált évek: a kaposvári kórház története 1849–1870 között
312 GÁSPÁR FERENC Noszlopy Gáspár, Kossuth Somogy megyei kormány- biztosa 1849. július 25-én még elrendeli a megyében az általános népfelkelést, de belátva a kilátástalan katonai helyzetet, úgy dönt, hogy a Komáromban sikeresen ellenálló Klapkához csatlakozik. Elvonulását követően július 31-én 1500 lovasból, 2000 gyalogosból és 11 ágyúból álló osztrák haderő vonult be a védtelen városba. A rendelkezésünkre álló ellentmondásos dokumentumok szerint Johann Buries altábornagy megszálló serege mintegy 60-66 beteget hozott magával, akiknek elhelyezése érdekében lefoglalta a kórházat (1. ábra),7 amelyben akkor 24 beteg tartózkodott. Az események hatására közülük a 16 mozgásképes megszökött, így csak nyolc beteg kiköltöztetését kellett megoldani. A Winkler-ispotályba8 (gyakran kiskórházként is említik) ismeretlen diagnózissal hat, a börtönispotályba két elmebeteg került. Dr. Szili Ferenc - Németh Ignác kéziratban fennmaradt munkája alapján - úgy gondolja, hogy a hadsereg sérültjeinek, betegeinek száma ennél lényegesen magasabb lehetett, ezért közülük csak a súlyosabb esetek kerültek a kórházba, a többieket augusztus 2-án a gimnázium tantermeiben helyezték el.9 A három évvel korábban megnyílt alapítványi kórházat 1849. augusztus 3-án Gast hadnagy parancsnokságával hivatalosan is katonai igazgatás alá vonták. Ettől kezdve civil jellege megszűnt, és a hadsereg kolera-tífusz kórházaként működött tovább. Adataink szerint az első betegek megoszlása a következők szerint alakult: 8 hadisérült, 6 lábszárfekélyes, 2 maláriás, 45-50 körüli fertőző. A vezető orvos a herceg Nassau ezred főorvosa, 7 AWindisch Ferenc által 1836-ban tervezett kórház Somogy Megyei Levéltárban megtalált eredeti alaprajza szerint az emeleti részen két 12-12, velük szemben két-két 3-3 ágyas kórteremben összesen 36 beteg elhelyezésére volt lehetőség. Ezekhez társult még két, elmebeteg őrzésére szolgáló cella. (A különböző szerzők különböző számú beteg befogadhatóságáról írnak, számunkra a most meglelt, első alkalommal bemutatásra kerülő tervrajz az irányadó.) Az 1846-ban történő megnyitás szerinti állapotra vonatkozó dokumentumokra nem leltünk rá, de nincs tudomásunk arról, hogy az nem a Windisch-féle terv alapján valósult volna meg. Nem témánk a tervrajz „orvosszakmai” szempontból történő elemzése, mégis megállapíthatjuk hogy a „férfi-női szolgák” számára kialakított helyiségek elhelyezése arra utal, hogy az akkor még nem szokásos „kórápolás" vagy ápolószemélyzet alkalmazásának lehetőségére (szükségességére) a tervező már gondolt. Vizsgálható kérdés, hogy a kaposvári kórház terve analógiák alapján (és akkor mely intézmény volt az etalon), vagy Csorba sugalmazása, elvárása alapján született-e meg, és a lehetőséghez viszonyítva miért csak csökkentett „kapacitással” kezdte meg működését? Az ápolás krónikájáról első kutatási eredményként és átfogóan Szabó, Gy.- Takácsné, K. A.: 2006 kötetéből szerezhetünk ismereteket. 8 Az ispotály Winkler Mihály gödrei plébános alapítványából jött létre 1807-ben a kaposvári aggok, nincstelenek gyámolítására a mai Anna és a Fő utca sarán (a Kodály-iskola helyén). Megjegyezzük, hogy az alapítás, illetve megnyitás ideje tekintetében a különböző források ellentmondó adatokat tartalmaznak. Bereczk Sándor az alapítást 1800-ra teszi, Hoss József egyháztörténete szerint az alapítás 1797-ben, a megnyitás 1807 -ben történt, Bodosi Mihály- nál a megnyitás 1802-ben volt. Később, 1817-ben Csorba József kezdeményezésére emeletet húztak rá, és már betegeket is elhelyeztek benne: ezért terjedt el a későbbiekben a „kiskórház” elnevezés. Kórház funkciójának megszűnését követően 1869- ben nincstelen aggok befogadására hat szobával rendelkezett. (Récsei, B.: 2013. 60) 9 Szili, F.: 1975. 119. Az általa felhasznált forrás Németh Ignác: A kaposvári gimnáziumnak történelme (é. n.). dr. Hayn őrnagy lett, munkáját dr. Stábéi katonaorvos és a kórházban visszatartott korábbi alorvos dr. Wágner Gábor10 segítette. Tiltakozása ellenére azonnal lefoglalták a kórház gyógyszer készletét, de működését biztosították: utasítás szerint a vényeket és a számlákat továbbra is a megyefőnöknek kellett benyújtania, amiből a későbbiekben számos konfliktus támadt, mert a hadsereg még évekkel később is vitatta a követelések jogosságát.11 Nincs dokumentum arról, hogy mi lett az elrendelt vizsgálat végeredménye, de ki nem fizetett összegeket mint veszteséget a kórház továbbra is folyamatosan görgetett maga előtt, és - beadványaiban, kérelmeiben - működési zavarainak eredendő okaként szerepeltetette azokat. A segélykérelmek sorából csak egyet idézünk: „Méltóztassék a megfelelő helyen kieszközölni azt, hogy a kórház a működéséhez legalább az alapítványi kamatokat rendesen megkapja, és kapja meg a megyei szegények és a katonai személyek után esedékes ápolási díjat. Amennyiben az nem lehetséges, abban az esetben a cs. és kir. katonaság a kiesett bevételek helyett kárpótlást nyújtson, annál is inkább, mert a kórház épségének fenntartása és működtetése a polgári és katonai közigazgatásnak egyaránt érdeke.’’12 A kórház megszállása idején, 1849. július-augusztusában nehezítette a helyzetet, hogy Noszlopy - elvonulása során - Csorba Józsefet a megye főorvosát mint császárhű hivatalnokot foglyaként magával vitte, így nem akadt olyan tisztségviselő, aki alkalmas vagy hivatott lett volna az érdekképviseletre. A helyzet kritikus volt, 1849 januárja óta a kórház alkalmazottai (egy orvos, két ápoló és a gondnok) nem kaptak fizetést, a betegek élelmezését a tőke feléléséből, a gyógyszereket részben hitelből, részben kölcsönökből fedezték. Eltérő adatokkal rendelkezünk a kórházi ágyak mennyiségéről, de el lehet fogadni az irreálisnak tűnő számokat is, mert van adat arra, hogy Jellasics betörése és a drávai „csaták” idején még 1848- ban Csorba utasítására - a harcok várható sérültjeinek elhelyezése érdekében - a kórházi férőhelyek számát szalmazsákokkal száz körülire bővítették. 1849 végén Hayn, egy hónappal később Wágner is a járvány áldozata lett. A hadsereg veszteségéről Fü- löp László kutatásai alapján pontos adatokkal rendelkezünk: név szerint sorol fel 126 áldozatot.13 Az időközit) A kórháztörténeti munkákban méltatlanul feledett Wágner Gábort 1839-ben Csorba József megyei főorvos hívta Sopronból a városba segítségül, és az orvosi munkán túlmenően rábízta a kórházi építkezés felügyeletét is. A kórház átadását követően, 1846. november 2-től központi orvosként a megye alkalmazottja lett, ezzel a kórház történetében elsőként kórház-orvosi kinevezést kapott. A korábbi kórháztörténeti munkákban (Bodosinál is) nevének írásmódja Vágnerként szerepel. Mi a kaposvári Keleti temetőben lévő családi sírbolton olvasható (korabeli) alakot használjuk. Obe- liszkjén születésének ideje nincs feltüntetve. 11 Felszólítás tételes elszámolás csatolására. Kaposi Mór Oktató Kórház Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjtemény (továbbiakban: BMKGY) 16/10 doboz. 12 BMKGY. Megyefőnöki iratok, u. ott 13 Fülöp, L: 2009, 20-26. A tanulmány az 1849. január 29 és 1851. január 17 közötti időszakot öleli fel, így kiterjed Kaposvár első, három hónapos császári megszállásának idejére is, amely nem tárgya jelen közleménynek.
