Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Széles Gabriella: Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században
308 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA Ha, a kitűzött cél mindig egy kicsivel több, mindig előrébb lép az ember. Kitűnő bizonyíték erre Somogyjád példája is: „1967. február 19. nevezetes nap Somogyjád történetében. Ezen a napon országos hírű kulturális irodalmi bemutatót tartott az irodalmi színpad. A korszak legnevesebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő költőjének, Illyés Gyulának „Az éden elvesztése” című verses oratóriumát adták ellő óriási sikerrel. A korabeli beszámolók szerint a zsúfolásig megtelt Kultúrotthon nagytermében mintegy 350 néző élvezte az előadást. A példátlan érdeklődés annak is köszönhető volt, hogy a költő is jelen volt, feleségével együtt az oratórium bemutatóján. Két neves somogyi költő Takács Gyula és Sipos Gyula ugyancsak jelen voltak a nagy eseményen. A rendkívüli előadás legalább is egy község kulturális életét tekintve, szokatlan előzmények után jött létre. Stamler Imre, az irodalmi színpad vezetője és Tokaji Lajos tanár, a kultúrotthon igazgatója 1966. augusztus 26-án kelt levelükben azzal a kéréssel fordultak Illyéshez, hogy írjon az irodalmi színpad részére egy új művet. A műalkotás tartalmával kapcsolatban így fogalmazták meg kérésüket. „Szeretnénk, ha az idén irodalmi műsorunk az atomról szólna. Szeretnénk kifejezni, hatásosan megérteni, megéreztetni mindazt, ami az atomból: korunk meghatározójából az élet nagy lehetőségéből vagy a halál fagyosságát hordozó hatalomból az emberiségre várhat... (...) Illyés Gyula 1967-ben kelt naplójegyzeteiben olvasható a budapesti előadás előtt elmondott bevezetője, melyben egyebek közt arról beszélt, hogy milyen művészi megfontolásból alkotta meg oratóriumát: „Mikor én Somogyjádról megkaptam ezt a kedves, először naivnak tetsző felszólítást, úgy éreztem, hogy ez az a pillanat amikor nekem engedelmeskednem kell, és amúgy is már régebbi idevágó gondolataimat valami formába öntenem. Fölmerült az, hogy most népszerűén, az úgynevezett falusi nívón? Ez megalázott volna engem is és őket is. Látták az eddigi előadásokban, hogy ha próbaként egy kicsit megnézzük, milyen elemek vannak a magyar vidéken, hát igen nívós és igen kitűnő szellem uralkodik ott. Azt tökéltem el magamban, ha megírom ezt a bölcseleti költeményt, olyan nívón írom meg, mint hogyha legmagasabb európai fórum elé kerülne, mintha mondjuk, a francia akadémián már szürrealista barátaim ülnének, és ők tiszteltek volna meg ezzel a felszólítással.100 „Az éden elvesztése a honi irodalmi elit érdeklődését is felkeltette. Déry Tibor Szembenézni címmel válaszdarabot írt, melyben borúlátóbban ítélte meg az atomháborús fenyegetettségben élő emberiség jövőjét, mint Illyés. Déry művét 1967 decemberében közölte az Új írás, míg a Somogyjádi Irodalmi Színpad 1970. június 7-én mutatta be - az előadáson megjelent az író is.101 Illyés Gyula ugyanolyan színvonalú darabbal tisztelte meg a Somogyjádiakat „mintha mondjuk a francia akadémián már szürrealista barátaim ülnének,” nem tett különbséget. Somogyjádon ötévente bemutatják Az éden elvesztését. Somogyjádon megalapozott hagyománya maradt a színjátszásnak. Fonó, Kisgyalán, Gölle, Büssü, színjátszása jelen években néhány főként gyerekek által előadott darabokból áll. Az ezredforduló utáni években Dömötör Tekla által fél évszázada átélt népdaléneklés a fonóban, ma újraéled Fonóban is: „Ilyen fonóban jártunk 1959-ben például Túrán, ahol a nagylányok egy özvegyasszony házában, az ő felügyelete mellett kézimunkázgattak a télen át; meghatározott napokon azután a fiuk látogatták meg a „fonót” s a népdaléneklésnek, játékoknak se vége, se hossza nem volt.” Községeinkben asszonykórusokat alapítottak, akik többszőrönként meghívják egymást, és előadásokat tartanak. Az idősebb generáció tagjait is segítségül kérik azáltal, hogy az általuk elénekelt régi népdalokat lejegyzik. A balladás könyvek régebbi kiadványaiból megkérik a legidősebbeket, hogy énekeljék el amit ismernek, - már pedig sokat ismernek! - és így bekerülnek az újként énekeltek közé, ezek a balladák is. Az 1990-es évek végéről maradt fent színfoltként az a történet mikor Major Jóska bácsi és Nagy Pali bácsi Kisgyalánba leült a buszmegállóba, és hosszan népballadákat énekeltek. Ugyanígy Fonóban Bodó Istvánt (népi fafaragó 1916) nagyon szép hangjának köszönhetően, a tsz. kirándulások alkalmával szinte kötelezően felkérték, hogy a buszban énekelje el a Szendre báró leánya című népballadát. Az 1970-es években még az magától értetendő volt, hogy eredeti, nem feldogozott teljes balladát énekel valaki közkívánatra társai számára! A buszsofőrök ekkor még nem rádiót, magnót, CD.-t kapcsoltak be, hanem a mikrofont adták az énekelni vágyó kezébe. A tartalmas szórakozás lehetősége biztosítva volt, és van ma is. Ezért fontos feladat, hogy az ezredfordulón túl is lejegyezzük mikor és hol milyen előadások születtek. Köszönetnyilvánítás Köszönetét mondok Varga Róbert nyugalmazott könyvtárigazgatónak, aki számos szakirodalom rendelkezésemre bocsájtásával segített színvonalasabbá tenni a tanulmányomat. Hálás köszönetemet fejezem ki Dr. Knézy Juditnak és Prof. Dr. Rosta Istvánnak a kéziratom megtisztelő lektorálásáért. 100 Kiss N. P. Polgár T. Szántó L. 2009: 182., 183. 101 Szenzáció lett Illyés atomról írt darabjának jádi bemutatója ... www.sonline.hu > Somogy > Kultúra
