Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Széles Gabriella: Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században
304 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA 20. ábra. A fiatalok vasárnap összegyűltek, „Nagylányok vasárnap délután” (Kisgyalán) 21. ábra. Színjátszó kör, Keresztes tanító úr vezetésével (Kisgyalán, 1925) Duda Gyuri: 1940-es években játszották. Héjjas tanító tanította be, énekeltek benne. A falu rossza, A nánai bíró lánya: 1930 körül játszották. Karikagyűrű: Oroszok után, énekeltek benne. Tűvé tevők: „Mi a jó, tüzes már a vasaló!” - így hangzott a felidézett mondat. A falu rossza, Én vagyok a falu rossza címmel maradt meg a visszaemlékezésben. Kőműves Kelemen: „Amalomnál nagy műhely, meg volt csinálva. Rövid darab ezért húzták az időt, későn kezdték, de mindenki tudta, hogy azért mert rövid a darab. A tanító nem számított annyi népre. Az 1950-es években játszották."91 „A színdarabokon kívül, tavasszal, nyáron, és kora őszi hónapokban, az összetartozást erősítő talán az egyik legszebb esemény, amit a mostani 80 év felettiek, még fiatal lányként, legényként megéltek. Minden vasárnap délután a lányok karöltve 4-5-en is, egymásba kapaszkodva az útközepén együtt vonultak végig a falun, ekkor még a forgalom nem akadályozta őket. A kezükben virágszál, az övükben csipkés zsebkendő volt tűzve, és danú’va92 haladtak végig a falun. A legények is öltözetesen93 csatlakoztak a lányokhoz. Csoportosan bevonultak valamelyik házhoz, s ott énekelgettek, labdáztak, beszélgettek. A most 70 év körüliek ezt még kislányként nézték végig, de ők már nem vonultak végig így a falun. Azonban ők is csinosan fel voltak öltözve a vasárnap kedvéért. A fiúk-lányok szintén összegyűltek, együtt töltötték az időt. Látható az egyik csoportképen (20. ábra), amelyen igen csinosan vannak felöltözve, a pusztai és a falusi fiatalok egyaránt. Kérdésemre, hogy „milyen esemény volt?” Természetesen így válaszoltak: „Hát vasárnap!”. Vasárnap ilyen csinosan illett öltözni. 91 Bóna Lászlóné szíves közlése. 92 Énekelve 93 Zakó, gomblyukban virág, zsebkendő kitűzve, s kalap a fejükön. A tanítók által szervezett színjátszó körök, amiről már az 1925-ös fénykép is bizonyítékul szolgál, (21. ábra) amin Keresztes tanítót körülvevő déd avagy nagyszülők láthatóak. Az 1925-ben, az akkori 15-18 éves fiatalságról, 2003-ban is volt akit felismertünk az alapján, hogy kire hasonlít. A dédmama „nem tagadhatta volna” le a most harmincas éveiben járó dédunokáját. A fiú unokák is formítják94 nagyapjukat. A színjátszás végigkísérte az egész 20. századot. Minden tanító, tanár nevéhez fűződik egy-egy betanult színdarab. Ez összefogta a fiatal, s idős korosztály egyaránt, a fiatal tanulta a szerepet, játszott, és az idős megnézte az előadásokat, s biztosította a szerepekhez szükséges ruhákat. Minden télen kellett előadást játszani, szervezni, hisz a hosszú téli estéken együtt el lehetett tölteni az időt a próbákkal. A bor az 1980-as években került színpadra (22-23. ábra). A 21. században is van tehetséges fiatal a faluban, aki ráadásul rímekbe is képes szedni mondandóját azonfelül, hogy egy kis helyi aktualitást is visz a darabokba, amiből aztán felismerhető a célzott személy. Bár a mai fiataloknak a száz évvel ezelőtt élt elődeikhez képest igen sok lehetőségük van szabadidejük eltöltésére, de egy kis unszolásra szakítanak időt a szereptanulásra, s a próbákra, az előadásra.”95 Büssüi színjátszás Büssüben Varga Gyula (1919-2005) színművész unokája kérésére emlékezett vissza az általa rendezett színművekre, ezt tette közkincsé Lévay Viktória szakdolgozatában. Varga Gyula Nagyberkiben született, első színjátszással kapcsolatos élményei innen származnak. „Sokoldalú társadalmi, közművelődési tevékenységet végzett, megyeszerte híres színjátszó együttest működtetett. Rövid kaposmérői tanítóskodás 94 Hasonlítanak rá. 95 Lanszkiné Széles G.: 2007: 142. 145.
