Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Széles Gabriella: Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században
GÖLLE, KISGYALÁN, FONÓ ÉS BÜSSÜ TELEPÜLÉSEK KULTURÁLIS ÉLETE A 20. SZÁZADBAN 295 zet: „A szerepben, piros bécsi bő szoknyám volt. Jöttünk haza a színdarabból, akkor mondta, hogy legyek a felesége.’’ Az 1980-es évek elejére már teljesen más értékrend alakult ki. Azon túl, hogy egyre kevesebb darab került színre, a rendező tanár úrral szemben is egyre szemtelenebb lett az ifjúság, az egyre több iskolai elfoglaltság miatt. Alkudozásra is sor került, mondván akkor szánom rá magam a szerepre, ha a Tanár úr elkészíti az irodalom házi feladat verselemzésemet, amit Ő el is vállalt cél érdekében. Természetesen a korábban merev falusi ranglétra meglétének lazulása ellenére a tanító a falusi értelmiségi kör meghatározó tagja maradt továbbra is. Ekkor már az 1980-as években nem minden esetben szedtek belépődíjat, azt megelőzően jellemző volt határozott céllal, például Fonó, Kisgyalán Gölle esetében kirándulásokra gyűjteni a pénzt. Mosdóson „az iskola tetejére palát vettek”44 a bevételből. Büssüben: „a bevételből egyébként harmóniumot vettünk, illetve készíttettünk egy kaposvári mesternél, sosem felejtem el 180 forintért. Valahol még meg is van. Mikor Büssüben megszűnt az iskola, átvitték Göllébe. (...) Hogy minél többen beférjenek, kivittük az iskolapadokat az udvarra, mert ezek még azok a régi, hosszú egybeépített padok voltak, amiket én később modernizáltam, azaz elvágattam, végül, szintén színjátszós pénzből újakat vettünk.”45 A csékúti színjátszók egyik bevételi bejegyzése: „Egy számomra érdekesnek tartott feljegyzés a pengő végnapjai körüli időkből, 1946. 04. 28-i előadás elszámolásából: „250 darab tojás s pár ezer mill. Pengő. 150 darab tojás a zenészeké a többi árán és a mill. Pengőkön egy tucat ceruzát, 100 darab tollat és 8 darab irkát vettünk, ekkor már a pénz óráról órára romlott.”46 Kaposszerdahelyen 1935-ben a műkedvelő előadás bevételét a templomépítésre ajánlották fel a fiatal szereplők. „A falu rosszát március, május hónapokban a „Túl a Krivánont.” Sőt júniusban ugyanazt megismételték Kaposvárt, az Ipartestület nagytermében. A három előadásból a tanító 70 pengő tiszta jövedelmet szolgáltatott be. A sekrestye csengőjének beszerzésére szánom”47 írta a következő évben 1936- ban a kaposszerdahelyi plébános. Majd negyedszázad elteltével más irányelvek buzdították gyűjtésre a lelkes amatőr színészeket: „Példamutató kultúrmunka folyik például a karcagi Lenin termelőszövetkezetben. Seregélyes termelőszövetkezeti községben és még egy sor más helyen is. Hallottuk azt is, hogy egy ilyen csoport bevételéből traktort vásárolt.”48 „A bevétel növelése érdekében: Süteményt árultunk fiatalasszony lehettem. Belépti díj, volt jegyszedő az ajtóban, a tartalmas szórakozás lehetősége biztosítva volt.”49 „Az előadást mindig irredenta dallal kellett kezdeni: „Kárpát földjén, Erdély bércén, Baranya felett, Zúgó szélben bús Rákóczi lelke kesereg. Horthy lovát kantá44 Frech J. 2013:73. 45 Lévay V. 1998: 7. 46 Varga Gy. 2003: 90. 47 Falutörténet I. - Kaposszerdahely www.kaposszerdahely.hu/mono/ 02_szerdahely.pdf 76.p. 48 Dömötör T. 1960: 26. 49 Szántó Imréné szíves közlése. rozzák, rajta a nyereg, Szép országunk védelmére indul a sereg.” Később, amikor már itt voltak az oroszok, az új rendszerben, nem lehetett ezt a nótát énekelni. Attól fogva kezdtük a Himnusszal az előadásokat.”50 A szomszédos községekben is lejátszották a darabokat. „A nézőközönségben hátra kötött fejű asszonyok. Hat óra felé kezdődött téli időben az előadás, hosszú volt a téli este, de a jó nép nem szeretett barangolni késő este. Se tévé, se rádió, a tanító kötelessége az volt, hogy az ünnepekre készüljön el. A tanító osztotta el a szerepeket. Fonóba átmentem ingyen megnézni a színdarabot, mert öltöztettem a szereplőt.”51 Az 1980-as években, már nem mindenki tudott főkötőt kötni, ezért szükség volt idősebb tapasztaltabb asszony segítségére is, aki mint olvashatjuk mentesült a beléptidíj alól, mert így a stáb tagja volt. „A család ment a darabot megnézni, ha volt rokon szereplő, ha nem, lejátszottuk kétszer.” „Az öltözködéssel kapcsolatban fontos, hogy egyértelműen az a cél, hogy szüretibál esetén, semmiképpen ne a saját faluja viseletét öltse magára az adott falu népe, hanem más falvakét. A mi esetünkben, Kisgyalánban általános szokássá vált, az itt egykor paprikát áruló sióagárdi asszonyok viseletét felölteni. Pásztorjátékok esetén, szintén jelezni kell a játékosságot. Ez úgy nyilvánul meg az öltözékben, hogy a bekecset, kucsmát ki kell fordítani, úgy kell felvenni! Ezt minden falusi szülő tudja. Mikor néptáncos gyerekeinket Kaposváron öltöztettük a pásztorjátékokra, a göllei anyukák gondolkodás nélkül ösztönösen, épp úgy kifordították a kucsmát, mintahogyan én is, így nyomtuk a fiúk fejére. Visszaforditatták velünk a kucsmát. Mi értetlenül néztünk egymásra: „ezt nem úgy kell!” Mi még így tanultuk gyerekkorunkban, de a városban már ez a szál elszakadt.”52 Pásztorjátékoknál még az 1980-as években is láncos botot csörgöttek rászögel- ték a láncot és lekoppantották falvainkban. „Gyalánból Zimányba mentek, Gölléből Gyalánba. Hívogatva egymást, Fonóba, Büssübe. Heténybe 3 kocsival, mentek a Héjjass tanítóval. Mentünk magunk is a színházba. Bóna László Heténybe vitte a szereplőket, lovaskocsival Gyalánból.” „Ezért Bodó Jenő a tartozás fejében Harkányba hívta vissza fürödni, visszaszógáta.” „Mezőcsokonyára a fiatal embereket is elvitték, nemcsak a nőtleneket”53 Ezek már az 1950-es évek történései közé tartoznak. Az egymásközti értékrendre is figyelmesek lehetünk, „visszaszógáták”, az egymásnak tett szívességek nem maradtak viszonzat- lanul. A kisbíró feladatai közé tartozott az 1970-es évek közepéig, hogy kidobolja hol, és mikor veszi kezdetét a színdarab. Fonóban gyerekként Szántó Kálmán rajzolta a plakátokat, aki iparművész lett. Kisgyalánban nem volt jellemző a kiplakátozás. „Karácsonyi időszak után farsang, álarcosbál, az után színdarabok jó szerivel azután, madarak fák napja.” A visszaemlékezések során a madarak fák napja is több alkalommal említésre került, a színdarabokkal kapcsost) Lévay V. 1998: 7. 51 Béna Lászlóné szíves közlése. 52 Lanszkiné Széles G. 2011: 196. 53 Bóna Lászlóné szives közlése.
