Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Széles Gabriella: Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században
GÖLLE, KISGYALÁN, FONÓ ÉS BÜSSÜ TELEPÜLÉSEK KULTURÁLIS ÉLETE A 20. SZÁZADBAN 291 5. ábra. Szalai János a Göllében színre vitt Dankó Pista című színdarabban 6. ábra. Szalai Jánosné (Sándor Etelka) a Göllében színre vitt Déryné című színdarabban Ez volt a nagy mű. Járásokat nem tudtunk kialakítani az amúgy is kicsiny színpadon, úgyhogy nagyon kellett vigyázni, nehogy valaki eltévessze az irányt. A jelmezeket a környékbeli falvakból szedtük össze, így például Nagyberkiből, mert Büssüben nemigen lehetett megtalálni már a régi paraszti viseleteket, annál is inkább, mivel sváb község volt, már ami a katolikusokat illeti. A magyarok mind reformátusok voltak, ők viszont nem szerepelhettek, mert nagy volt az ellentét a két hitgyülekezet között. Szokatlannak tűnt hát, de nagyon tetszett is a falubelieknek a sok bőgatya, a régi szoknya, buggyos ing.”20 Fonóban gyakorlati haszna is volt a színdaraboknak, amikor az újonnan elkészült pajtákban játszottak, a néző- közönség kellően ledöngölte az előadás végére a pajta földjét. Kellékeknek itt is kocsi deszkát, vászonlepedőket, csomagolópapírt kellett vinni a színpad megalkotásához. A színpad berendezése díszletek előteremtése is összefogással történt a 4. ábrát nézve: „Volt, hogy a régi iskola udvarán játszottuk, rudaló köteleket,21 nagy póznákat kellett kiteríteni, köré magaslat volt csinálva. Nagyasz- szonykor lehetett, mert kint az udvaron játszottuk. Csak a lepedők, oszlopok látszottak, az asszonyok ültek, a férfiak csak á’tak hátul.”22 A Szűz Mária Koronája 1943-es 20 Lévay Viktória 1998: 6.-7. 21 Rudaló kötél: széna-, szalmakazal leszorítására szolgál. 22 Szántó Imréné (Szabó Margit 1929, Fonó) szíves közlése. háború alatti előadáson készült fénykép kapcsán hangzottak el ezek a szavak, a háborús előadás mivoltát a túlnyomórészt fejkendős asszony közönség bizonyítja. A fénykép jelenleg is fotóalbumban található, az emlékek megbecsülése jeleként. „A kultúrházban nem lehetett becsukni az ajtót, szorosan álltak a küszöbön is.” Ezek a mondatok mindent elárulnak a teljes faluközösség érdeklődéséről. „A színjátszás a falu életének fontos ünnepi alkalma, melynek hagyománya a messze múltba nyúlik vissza. A városnak sok szórakozási alkalma van: a városi ember válogathat a számára megfelelő szórakozási lehetőségek között. Falun azonban jobban, mint a városban a munka természete szabja meg a pihenés, a szórakozás idejét, s a tavasztól-őszig tartó szakadatlan szorgosság után a tél pihenőnapjait a jól megszervezett közösségi együttlét és kultúrmun- ka teheti élményszerűvé, széppé. Ez az asszonyokra még jobban vonatkozik, mint a férfiakra, hiszen a falusi illem az asszonyokat még mindig kizárja sok olyan szórakozási formából, mely a férfiak előtt nyitva áll. A kultúrházba menni viszont asszonyok, lányok számára szabad is, lehet is.”23 Egy 1956-os újságcikk idézet is találóan fogalmazza meg, a falusi munka természetére tett utalást: „Az előadás után Berényi János, a községi 23 DömötörT. I960: 22.
