Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Széles Gabriella: Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században
290 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA A későbbi darabokban szereplők az előbbiekről nem nyilatkoztak maguktól, mert ezekben még nem szerepeltek, hiszen még igen fiatalok voltak, vagy még meg se születtek.11 Azonban amikor a szövegkönyv kézbe kerülése kapcsán rákérdeztem a színre vitelét illetően, családi visszaemlékezések alapján válaszoltak: „Igen 1934-ben vitték színre. Édesapám Kovács Lőrinc szerepelt a Bánk Bánba, aki akkor 22 éves volt.’’12 Bármilyen téma kapcsán megfigyeltem, hogy a megörökíteni kívánt múltbéli eseményt, szokást, tárgyat az adatközlő annyira egyértelműnek tartja, hogy külön rá kérdezés nélkül nem tér ki rá, de az előkerült tárgyak, fotók, kéziratok, dokumentumok serkentik és pontosítják az emlékeiket, sőt idejét, helyszínét is. Kapos menti néprajzi gyűjtéseimben szerencsés helyzet állt elő. E vidék aránylag jómódú népessége körében korán elterjedt a fényképezés illetve fotóztatás a fontosabb eseményekről, talán jobban, mint a megye más tájegységeinek népénél, talán Csurgó környéke kivétel ez alól. „Hogy e dramatikus jellegű szokásokat milyen sokféle szempontból vizsgálhatjuk, erre példaképpen idézem Ortutay Gyula kérdőívét betlehemes játékok gyűjtéséről. Szempontjait így csoportosíthatjuk:- Szövegfilológiai és zenei szempont. (A szöveg és a dallam pontos, többszöri lejegyzése, rögzítése. Változatok.)- Társadalmi vizsgálat. (A szereplő kora, társadalmi helyzete. A játszócsoport összetétele, etnikai és más szempontok szerint. A csoport tagjainak kiválogatása, a játszóközösség szabályai. A közönség és az előadás viszonya stb.)- A népi közönségi színjátszás. (Próbák, betanulás, időpont, a közönség viselkedése, a játékhoz tartozó gesztusok rögzítése. Az előadás térrajza.)- Művészi kivitelezés. (Maszkok, jelmezek, tárgyi eszközök stb.)- Ajátékok célja. (Kultikus, pénzszerzés, szórakozás és szórakoztatás stb.)”13 „Külön hangsúlyt szeretnék fektetni a fényképekre, amelyek az 1920-es évektől készültek. Ezekből több példányt készítve főként csoportképeket osztottam szét - amikor még régi szokás szerint mindenki kint ült a kispadokon - azoknak, akiknél esetleg elkallódott az új ház építése során, vagy nem volt családtagjaiknak módjuk 80-50 éve hozzájutni. Örömmel tettem eleget a kéréseknek: „Te lány nekem is hozzá’ belőle!”. Ezeken a képeken, egy-egy rögzített pillanat rámutat a falu összetartó erejére ”14 - írtam már korábban. A csoportképek főként színdarabok, szüretibálok, iskolai csoportképek, gazdasági tanfolyamok, később a termelőszövetkezetben szervezett kirándulások alkalmából készültek. Számunkra mára ezek a fényképek, szövegkönyvek maradtak kézzel foghatónak. A legtöbb előadás színhelye azonban a jelenkorban már nem létezik. Fonóban, 11 Valószínűleg, ez az oka, (mivel már nem játszottak benne) hogy az általam ismert falu monográfiák itt Somogy szerte sem tesznek említést arról, hogy a Bánk bánt színre került volna. 12 Kovács Gyula (1947, Fonó) szíves közlése. 13 Dömötör T. 1983: 7. 14 Lanszkiné Széles G. 2007: 9.-10. Göllében, Nagyberkiben, egyaránt kiemelt színpad szolgálta a tartalmas szórakozás lehetőségét a helyi kocsmákban, amelyek azóta régen lebontásra kerültek. „Fonóban a kocsma felét elrekesztették fele színpad volt.” „A Berki kocsmába be volt építve a színpad.”15 A falusi kocsma még az 1990-es években is, az egyszerű ívó szerepén kívül több funkciót töltött be. Itt lehetett például vízdíjat befizetni, vagy a tejcsarnokból, vagy a mezőről hazafelé menet betérni, és a másnapi teendőket megbeszélni. Ez már a múlté ugyanúgy, mint a kocsmák színpadja, amiről a fiatal generáció már nem is hallott. A környező falvakban is hasonló volt a helyzet, amit a legtöbb község monográfiában megörökítettek a szerzők. Kadarkúton is a kocsma melletti kultúrteremben játszották színdarabokat az 1950-es évekig. Kaposfüreden szintén az 1940-es évekig a kocsma volt a színdarabok fő színtere, azt követően: „Egy Állomás utcai cselédházból a faluban élő iparosok készítették el a közösségi házat. 1945-ben hozzáfogtak új otthonok és egy közösségi ház kialakításához.”16 Somogyjádon „1956 után került napirendre a kultúrház megépítése, amit támogatott a járási és megyei hatóság. A lakosságnak is komoly anyagi áldozatot kellett vállalnia, ezért a tanács 15%-os községfejlesztési pótadót vetett ki az építési költségek egy részének, valamint a járdaépítés fedezése céljából.17 Az 1950-es években a kocsmákból átkerült a színpad a volt intézőlakásokba, kastélyokba. Ezek híján, ha nem volt a községben nagyobb kisajátítható épület erre a célra, akkor minden esetben kultúrházak épültek, több esetben azonos tervrajz alapján (például Büssü, Taszár). Kisgyalánban kultúrháznak hívjuk a körülbelül 250 m2-es épületegyüttest, amely a Festetics család tulajdonában funkcionált intézőlakásként 1949-ig. Ezt követően működött benne könyvtár, posta, KISZ klub, attól függően, hogy mely egységét kívántuk igénybe venni, a szerint mondtuk: „Megyek a könyvtárba.” Azonban ha színdarab megtekintése, vagy éppen színdarabban való szereplés céljából kívántuk megközelíteni a kultúrházat, abban pillanatban már a „kultúrba” mentünk. Az öltöző minden esetben a könyvtárban volt és van. Kisgyalánban a színdarabokat 1950 előtt az iskolában játszották. „Hordtuk össze a hosszi deszkákat, lepedőket. Hosszi kocsi 18fe- nékdeszkájából a pad tetejére 3-4 darabból lett a színpad, lepedőből pedig a függöny.”19 Büssüben szintén az iskolában alakították ki a színpadot, az 1940-1950-es évek között. „A színpadot az iskolában, a tanteremben állítottuk ki. A padokat összetoltuk hátra, és a tíz méter hosszú, hat méter széles helyiségből leválasztottunk kétméternyit. Ide betettük a kocsmáros Krézinger Pali bácsi fabakjait emelvénynek, arra pedig a szomszédos parasztemberek kocsijainak deszkáit tettük. 15 Ennek a mondatnak a gondolat menetét tovább fűzve, romantikus képzeteket keltett, ahogy Farkas József (1929) visszaemlékezett, hogy egy-egy színdarab kedvéért, hogy nyargaltak el barátjával, édesapámmal Nagyberkibe, szőrén ülve meg a lovat, megtekinteni a színdarabokat. 16 Puskás B. 2004: 174. 17 Kiss N. P. Polgár T. Szántó L. 2009: 182. - 183. 18 Hosszi kocsi: a lovasszekerek azon fajtája, amelyeket fa, széna, hordásának céljából meghosszabbítottak. 19 Farkas Józsefné (Bodó Rózsa 1936, Kisgyalán) szíves közlése.
