Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Honti Szilvia–Aradi Csilla–Balogh Csilla–György László–Költő LászlóMolnár István–Németh Péter Gergely–Skriba-Nagy Mónika–Somogyi Krisztina–Tokai Zita Mária: Régészeti feltárások Somogy megyében 2012–2015
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2012-2015 KÖZÖTT 263 Felsőmocsolád - Kisbabapuszta-Malomi-dűlő 1. Tokai Zita Mária A régészeti lelőhely az Orci-patak nyugati partján húzódó, északi-déli irányú dombhát keleti lankáján terül el. A korábbi terepbejárási adatok alapján a gyenge intenzitású őskori (neolit-rézkor) telep a 67. számú főút nyugati oldalán feküdt. A műúttól keletre nem lehetett terepet járni, mivel az egész terület vizenyős, ártéri rét, művelésbe nem vonták be. Azonban a 2015 nyarán végzett geofizikai felmérés eredményei azt jelezték számunkra, hogy a régészeti lelőhely a jelenlegi beruházás területére is elér, és valószínűleg a korábban azonosított területnél nagyobb lehet. A kutatóárkainkat a tervezett beruházással érintett részen, a 67. számú főút és az Orci-patak közötti területen jelöltük ki. A régészeti lelőhely próbafeltárásának gépi humuszolása 2015. október 5-6. között, a kézi feltárása október 21-22. között történt.16 Eredetileg 820 m2 nagyságúra terveztük a próbaárkok területét, melyet 11 kutatóárokkal (94-104. számú) vizsgáltunk, ám a fedettség hiánya miatt több árkot nem humuszoltunk végig. így összesen 556 m2-en végeztünk próbafeltárást. A vizsgált terület északi része zömében negatív, a déli, 218 m2 nagyságú területe régészetileg pozitív eredményt hozott. A mai felszíntől 25-40 cm vastagon öntéstalaj humuszréteg található, mely alatt a régészeti munkálatok során a 94., a 95/B., a 96/B. és a 102. szelvényekben összesen 15 régészeti korú jelenséget azonosítottunk, amelyek 14 objektumhoz tartoznak. Közülük egy nagy, a kutatóárokban több mint 10 m hosszan jelentkező gödörkomplexum érdemel figyelmet, melyből nagyobb mennyiségben vastag falú, vörösre kiégetett, pelyvás soványítású tárolóedények töredékeit tártuk fel. Ezen kívül több kisebb-nagyobb gödör és egy kemence esett a szondáinkba. A kemence sütőfelülete jól megfogható volt kibontása során. A hozzá keleti irányból csatlakozó hamus gödrét már nem állt módunkba feltárni, arra majd a megelőző feltárás során kerülhet sor. Az objektumokból napvilágra került leletek zömét kerámiaedények töredékei és állatcsontok alkotják, melyek a középső újkőkori Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája embereinek megtelepedésére utalnak. A próbafeltárás eredményeképpen megállapítottuk, hogy a lelőhely a korábban ismertnél nagyobb kiterjedést mutat és a 67. számú főút keleti oldalán elterülő ártéri rét területére is kiterjed. Felsőmocsolád - Kisbabapuszta Tokai Zita Mária A Felsőmocsoládhoz kapcsolódó Kisbabapusztáról az előzetes adatgyűjtés során csupán népvándorlás kori szórványról volt információnk. A lelőhelyet a 67. számú főút főpályája és a kisbabapusztai csomópont érinti. 2015 nyarán geofizikai felmérést itt három helyszínen végeztünk: 1. a nyilvántartott régészeti lelőhely nyugati részén, 16 A próbafeltárás munkatársai: Tokai Zita Mária ásatásvezetö régész, Spolár Erika és Csuti Tamás technikusok. A geodéziai felmérést Eke István régész-térinformatikus végezte. a domboldalban; 2. a nyilvántartott régészeti lelőhely keleti részén, a 67. számú főút nyugati oldalán; 3. a lelőhelytől keletre, a 67. számú főút keleti oldalán, az Orci-patak ártéri rétjén. A legnyugatibb felmért területen csak szórványosan mutatkoztak régészeti objektumként azonosítható jelek. A lelőhely keleti részén vizsgált kisebb területen intenzív régészeti érintettségről árulkodik az anomáliák nagy száma a teljes felmérési képen. A 67. számú főút keleti oldalán húzódó ártéri réten más módszerekkel korábban nem volt lehetséges a terület régészeti célú vizsgálata. A mostani geofizikai felmérés a terület északi részén jelezte a régészeti jelenségre utaló nyomok sűrűsödését. Ezek alapján a régészeti lelőhely kiterjedése keleti irányban nagyobb lehet a korábban ismertnél. A próbafeltárással e kérdés tisztázása is a célunk volt. Itt a gépi humuszolás 2015. október 1-2. között, a kézi feltárás október 6., 22-27. és november 4-6. között történt.17 Eredetileg négy felületen összesen 720 m2 nagyságúra terveztük a próbaárkok területét, melyet 12 kutatóárokkal vizsgáltunk volna, ám a fedettség hiánya miatt néhány árkot nem humuszoltunk végig. Ezeken kívül a geofizikai vizsgálatból kimaradt északnyugati felületen további két kutatóárok nyitását láttuk szükségesnek a lelőhely fedettségének tisztázása céljából. Végül összesen 683 m2 nagyságú lett a próbafeltárás területe. A lehumuszolt kutatóárkok zöme régészetileg pozitív, mely 617 m2 nagyságú terület. Csupán 66 m2 nagyságú terület hozott negatív eredményt. A régészeti munkálatok során, a 67. számú főút keleti oldalán, az út és az Orci-patak közötti ártéri réten megnyitott 110. kutatóárok északi fele és a 111-113. számú kutatóárkok az október eleji nagy esőzések és a megemelkedett talajvízszint következtében megteltek vízzel, így a víz és az omlásveszély miatt a bontó munkát nem lehetett elvégezni bennük, ezért ezeket vissza kellett temetni. A próbafeltárás során összesen 35 régészeti korú jelenséget dokumentáltunk le, melyek gödrök, cölöphelyek és kemencék. A belőlük előkerült leletek zömét kerámiaedények töredékei és állatcsontok alkotják, valamint kevés őrlőkő és vastárgyak töredékei is napvilágra kerültek. Ezek több korszak embereinek megtelepedésére utalnak: a 67. sz. főút melletti területeken főleg őskori, azon belül a középső rézkori Balaton- Lasinja-kultúra, a késő rézkori Baden-kultúra és a kora bronzkori Kisapostagi-kultúra népessége élt. Utóbbi kultúra jelenségei közül a 110. kutatóárok déli végén 105 cm mélyen jelentkező, több edény töredékeit, valamint egy őrlőkő darabját tartalmazó gödröt emelhetünk ki. A gödör közepén, egy oldalán fekvő, nagyméretű tárolóedényt találtunk, mely mészbetétes díszítésű (VII. t. 6.). A Kisbabapusztára vezető bekötőtől északra, a domboldalban nyitott szondákban középkori jelenségek mutatkoztak, gödrök és egy kemence jó állapotú sütőfelülete. 17 A próbafeltárás munkatársai: Tokai Zita Mária ásatásvezető régész, Skriba-Nagy Mónika, György László, György-Toronyi Alexandra régészek, Spolár Erika és Csuti Tamás régésztechnikusok. A geodéziai felmérést Eke István régész-térinformatikus végezte.
