Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Honti Szilvia–Aradi Csilla–Balogh Csilla–György László–Költő LászlóMolnár István–Németh Péter Gergely–Skriba-Nagy Mónika–Somogyi Krisztina–Tokai Zita Mária: Régészeti feltárások Somogy megyében 2012–2015
252 HONTI ET AL... A templom hajójának és vele egy szélességű szentélyének a toronyénál keskenyebb, 1,5-1,7 m széles, hasonló technikával, ugyanolyan téglákból készülő alapozása volt. Az északi oldalon, a torony belső, keleti falától 4,2 métere a diadalív alapárkát találtuk meg, a déli oldalon lévő párja, az itteni erős bolygatás miatt, sajnos nem volt jól követhető. A diadalív-alapozástól keletre kissé mélyült az alapozás, a támpillérek is ekkor jelentkeztek. Idáig tarthatott a templom viszonylag kisebb méretű hajója, amelyhez egy nagyobb, a hajóval nagyjából megegyező méretű szentély csatlakozott. Szélességük is hasonló, belül nagyjából 6,9, kívül 10 méter lehetett. A templomhajó kis méretét ellensúlyozta, és talán magyarázza a széles torony alsó szintjének a hajó felé való megnyitása. Az egyenes záródású szentély nyugati indulásánál merőleges helyzetű támpillérek álltak, amelyek közül az északi 120x130 cm-es alapozása maradt meg jobb állapotban (II. tábla 2.). A délkeleti és északkeleti sarkokon, a falak folytatásában, L alakban épült egy-egy újabb támpillér-pár. A keleti fal északi meghosszabbításában 120x150 cm-es, az északi és déli fal keleti meghosszabbításába 150 cm méter hosszú alapozású támpillérek voltak. A szentély keleti fala belül 11,25 m, külső oldalán 12,80 m-re van a torony keleti falától. A toronnyal együtt az épület 19,5 méter hosszú volt, tájolása a nyugat-keleti iránytól kissé délnyugat felé tért el. Téglából épült, csak két faragott kőtöredéket találtunk. Az épület egykori kifestéséről freskótöredékes vakolatdarabok tanúskodnak. Az épület legkorábbi fázisaként azonosítható alapfalai nem metszenek sírokat, és a sírok a falakhoz igazodnak. A templomot jellegzetességei, szóba jöhető párhuzamai a 13-14. századra, azon belül is inkább a 13. század 2. felétől keltezik. A 1330-as években, a pápai tizedjegyzékben már említik, és mivel másik templomnak nincs nyoma, feltehetőn ekkor már állt. A forrásokból tudjuk, hogy a templomot a török időkben, majd 18. században is megújították. Valamelyik ilyen átalakításhoz kapcsolódik az épület keleti irányú, félköríves záródású szentéllyel való bővítése, amellyel az épület hossza 25,5-26 méterre nőtt. Talán ekkor építhették a délről csatlakozó, 7,8x6 méteres sekrestyét is, amelynek széles alapozását az magyarázhatja, hogy 18. századi források alapján kétszintes volt, oratórium volt felette. Az átépítések számos sírt romboltak (II. tábla 1.). Az évek során a temető 97 sírját tártuk fel. A templomon belül is számosat találtunk, amelyek a templomhajóra és a szentély nyugati felére terjedtek ki, több rétegben is rombolták egymást. Az újkori bolygatás miatt nem tudjuk, hogy a tornyot használták-e temetkezési célra. Valamikor a török időkben a már romos templomba is temetkezhettek még. A templom körüli temető sírjaiból is többet kibontottunk. Nyugatra és északra igen ritkásan, keleten és délen sűrűbben, több rétegben, egy-egy korszakban sorokba rendeződve helyezkedtek el. 2014-ben a templomtól 7-7,5 méterre feltártuk a temetőárok egy szakaszát. A sírokban a kor szokásainak megfelelően kevés mellékletet találtunk. Babonás szokásra utalhat, hogy egy 50-59 év közötti férfi sírjának,4 a láb felőli sarkához, egy 15-16. századra keltezhető kést tettek. A feltáráson igen szép leletanyag került elő, amelyből elsőként a nagyszámú könyvveret emelhető ki (I. t. 2-3, 8.). Az egykori templom felszereléséhez tartozott egy - sajnos csak töredékesen megmaradt - háromka- réjos, gótikus kereszt. A középkori harang több kisebb darabja is felszínre került. A templom egykori freskóiról nagyszámú töredék tanúskodik. A temető sírjaiban illetve szórványként több övcsatot, ruhacsatot, gombot, gyűrűt (I. t. 7.), bronztűt, nagyszámú pénzt találtunk. Kiemelkedően szép lelet egy aranyozott ezüst ruhakapocs (I. t. 1.). Szőkedencs - Temető Molnár István A mai Szőkedencs községtől nagyjából 800 m-re keletre van a temetője, ahol egykor a falu temploma is állt. A település a budai káptalan birtoka volt, de világi birtokosai is ismertek, a templom első említése 1332- ben, a pápai tizedjegyzékben történik, a török alatt pusztult el. A régészeti munkák megkezdése a temetőben álló, egykor a templom mellé ültetett, „700 éves” hársfa megvédésére irányuló munkálatokhoz kapcsolódott. A fa megóvása céljából szükségessé vált a fa gyökérzetének földdel való elfedése, ezért egy alacsony fallal vették körbe, ennek építése előtt alapot ástak, körülárkolták. A munkát régészeti felügyelet mellett végezték, majd a templom kirajzolódó nyomai alapján egy tanúfallal kettéosztott területet jelöltünk ki, ahol 2010 októberében egy téglából épült, félköríves szentélyzáródású templom alapozásának K-i részét tártuk fel.5 2012-ben a település vezetése kérte, hogy ássuk ki a még hiányzó és feltárható területet, ennek költségeit fedezték és közmunkásokkal is segítették a munkát.6 A 2012. augusztus 13. és 21. között végzett feltárás során egy 3,8x10 méteres szelvényt jelöltünk ki, melynek szélességét az újkori temető sírjaihoz meghagyott biztonsági sáv szabta meg. A 19. században a romos, és már talán részben el is hordott, templom falait nagyobbrészt kiszedték, a belsejét valamikor ekkor szétásták, valószínűleg nem sokkal később egy egyengetést is végeztek. Több újkori sír bolygatta a területet. Középkori külső járószintet nem tudtunk megfigyelni, a templom belsejében is csak kis területen maradt meg, az egykori szárazon rakott téglapadló maradványa. 4 A temető sírjainak antropológiai vizsgálatát Ősz Brigitta végezte el, segítségét köszönöm. 5 A 2010-ben végzett munkáról: Honti - Hajdú - Költő - Molnár - Németh - Sipos: Régészeti feltárások Somogy megyében 2007- 2011 között. In: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 1. 113-114. A feltárásról hosszabb beszámoló jelent meg: Molnár István: A középkori Szőkedencs és temploma. In: A múltnak kútja. A fiatal középkoros régészek V. konferenciájának tanulmánykötete. 215-226. 6 A feltáráson a múzeum dolgozói közül Molnár István és Nyári Zsolt vett rész. Külön köszönöm Komári József polgármester segítségét.
