Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Bognár Katalin: Vaseszközlelet Balatonőszöd középkori településéről
224 BOGNÁR KATALIN BOGLÁRKA Figyelemreméltó, hogy az említett darab nem regionális jellegű, hiszen a Balaton környékén az ekevasak közepén töredezett szélű lyuk található.31 Felmerülhet a kérdés, hogy miért alakult ki ez a regionalitás, vagy sokkal inkább arra kereshetnénk a választ, hogy miért nem Balaton környéki jelleget mutat a balatonőszödi darab. így párhuzamai a Kárpát-medence teljes területéről (széles időspektrumból) származnak: Orosháza (Árpád-kor),32 Nagycsere (13-14. század),33 Mária- besnyő (14-15. század),34 Mohács (16. század),35 valamint a formailag kissé távolabbi analógiának tekinthető tápiógyörgyei darabot is meg kell említenünk.36 Sőt még a 15. századi székelyderzsi templom zárókövén is látható egy hasonló ekének az ábrázolása. Azonban érdemes megjegyezni, hogy legközelebbi párhuzama egy római kori darab Csesznekről.37 38 A csoroszlya a föld függőleges irányú felhasítására, fellazítására szolgáló ekealkatrész, amely csak túró- és fordító ekéhez tartozott, illetve Balassa Iván meghatározása szerint önálló alkatrészként is funkcionálhatott. A legelső csoroszlyák a vállas, lapát alakú ekevasakkal jelenhetnek meg a túró ekéken. Itt az ekevas előtt a gerendelyre szerelve felhasítja a földet az eke túró munkáját megkönnyítve, míg a fordító ekén az egyik oldalon felhasítja a földet, amit a vízszintes ekevas megemel, a kormánydeszka pedig átforgat. Ezt a tárgytípust csak a nyél keresztmetszete alapján tudjuk keltezni, hiszen Müller megállapítása szerint „biztosan középkori csoroszlyák nyélkeresztmetszete hossznégyszög alakú, a rövidebb oldal fele vagy még kisebb a hosszabbik oldalnak.”36 Ezek alapján mindösszesen annyit állapíthatunk meg, hogy a balatonőszödi csoroszlya középkori. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a hámorokban készült eszközök terjedésével a falusi kovács már csak igazította, élesítette a tárgyat.39 Mivel a tárgytípus nem mutat túl nagy formai változatosságot, ezért számos analógiáját találhatjuk meg, mint például a honfoglalás kori nyitrabajnai ll-lll., nemesváraljai, nagykolosi, verbói és felsőpalojtai eszközleletben,40 vagy az ásatási anyagból ismert Árpádkori dunaföldváriakat,4114-15. századi máriabesnyőit,42 kora újkori törökszentmiklósit,43 vagy batinai darabot.44 Müller Róbert meghatározása szerint a szerszám hosszúsága is datálóértékkel bírhat, oly módon, hogy a népvándorlás kori eszközök legfeljebb 45 cm hosszúak, 31 Balassa 1973, 289. 32 Balassa 1973, 279. 33 Szolnoki 2006, 219. 34 Balassa 1973, 288. 35 Kiss 1963, 159. 36 Dinnyés 1994, 106. 37 Ezzel kapcsolatban felmerülhet annak a lehetősége is, hogy az ekevasak keltezését érdemes lenne az újabb leletek alapján felülvizsgálni. 38 Müller 1982, 435. 39 Kovács 1990, 243. 40 Turcan 2012, 53. 41 Müller 1982, 857. 42 Balassa 1973, 288. 43 Kovács 1990, 243. 44 Müller 1982, 235. a középkoriak pedig 45-90 cm-esek lehettek. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy ez egy hipotetikus megfogalmazás, így az ezzel való keltezéssel óvatosan kell bánni.45 Így a 45 cm hosszú (töredékes) balatonőszödi csoroszlyának ilyen jellegű datálása bizonytalan. Az ortókapát talajlazításra, gyomirtásra széles körben használták, bár a 15. századig elsősorban a kertművelésben, szőlőtermesztésben és irtásban volt szerepe. Az ún. kapás növények meghonosodásával már a szántóföldi művelésben is fontossá vált az ortókapa. Egyre változatosabb kapaformák alakultak ki, amelyek a talajhoz és a termesztett növényekhez igazodtak. Az ortókapa a gyomok, gazok irtására szolgált, ezért a köpű alig szélesedő pengében folytatódik, amely egyenes élben végződik (így formailag hasonlít a faragószerszámokra).46 Azonban Gere László feltételezése szerint sánc- és erődépítésben is használhatták.47 Az egyenesen végződő nyéllyuk a használati módról tanúskodik, hiszen az így kialakított köpűbe ún. farékkel rögzítették a nyelet. Ezáltal állíthatóvá vált a penge és a nyél szöge,48 amely a fejlettebb, változatosabb talaj- és növényhasználat bizonyítéka lehet - bár ez a feltételezés is csak hipotetikus. Széles körben elterjedt szerszám, mely csekély formai változatosságot mutat. így a honfoglalás kori nyitrabajnai ll-ll. depoleletben hasonló eszközöket találhatunk,49 de kora Árpád-kori párhuzamai is ismertek, pl.: Esztergom-Szentkirály és Fonyód lelőhelyek, sőt a kora újkori füleki50 és ozorai51 kapákon is hasonló jegyeket láthatunk. A sarló tipikus középkori formát mutat, vagyis, Müllert idézve „hirtelen visszatört négyszög keresztmetszetű egyenes nyakú, amely erős görbülettel megy át a pengébe.”52 Az avar kortól ismert formák továbbéltek egészen a 13. századig, amikor a nyéltüskéhez tompa- vagy derékszögű nyakkal csatlakozó sarlók jelentek meg és a késő középkorig használatban is maradtak.53 Ezt igazolják a késő középkori - kora újkori hasonló formájú ozorai sarlótöredékek is.54 Müller besorolása szerint horgas sarlónak tarthatjuk a balatonőszödi darabot, vagyis a nyél vonalát folytatva ívelődik a pengéje. A Gere féle tipológiai rendszerben a hosszú nyakú sarlók közé sorolhatjuk, amely a 13. században kezdődő forma volt.55 Ezt bizonyítja, hogy legközelebbi párhuzama az 1240-es évekre keltezhető pusztapótharaszti sarlólelet,56 a szabolcs-kisfaludi középkori falu Árpád-kori időszakából származó sarló,57 45 Müller 1982, 436. 46 Müller 1982, 451-452. 47 Gere 2003, 50. 48 Müller 1982, 459. 49 Turcan 2012, 55. 50 Kalmár 1959, 15. 51 Gere 2003, 49-50. 52 Müller 1982, 478. 53 Müller 1982, 482. 54 Parádi 1976, 168. 55 Gere 2003, 41. 56 Parádi 1976, 172. 57 Fodor - Németh 1982, 94.
