Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Aradi Csilla: Újabb adalékok az ún. „corona latina” datálásának problematikájához
208 ARADI CSILLA 11. ábra. Apostolábrázolás a pécsi székesegyházból, 12. sz. második fele keze mellén, baljában könyvvel, két oldalán növényi díszítéssel) és a ruha V alakú redőzésében rejlő hasonlóságokat is figyelembe venni.16 * * A nyugati művészetben a redőzés természetköze- libb, mozgalmasabb, míg a bizánci művészetben merevebb, ornamentálisabb volt. Úgy tűnik, hogy az apostollemezek redőzése mintegy átmenetet képez a kettő között. A bizánci művészetben ritka az apostolok álló helyzetben való megjelenítése, sokkal jellemezőbb volt a mellképi ábrázolás (Id. II. Henrik perikópakönyve, VI Leó fogadalmi koronája, a Romanos kehely vagy a nyugati művészetet képviselő, az Ottó-korból származó Szt. Péter pásztorbot), és kivételt képez a Limburgi Sztaurotéka, ahol az apostolok egész alakkal szerepelnek. Ugyanakkor a 11-12. században a nyugati művészet terén szinte kivétel nélkül álló, árkád alatt elhelyezkedő apostolábrázolásokkal találkozhatunk (pl. a Welfi kincs részét képező hordozható oltár, vagy az Aacheni oltár), és úgy tűnik, hogy később ez az ábrázolásmód a bizánci művészetben is visszhangra talált (Id. Pala d’Oro, vagy a kijevi diadém zománcai). Bár a bizánci zománcművészet eredetileg nem törekedett a térkitöltés ilyen mérvű alkalmazására, a 11-12. század fordulójától egyre erősödő arab kapcsolatoknak köszönhetően megnőtt a díszítéssel borított felületek aránya. A kultúrák egymásra hatása figyelhető meg az ún. Artukida, vagy a mai őrzési helye alapján Innsbrucki tálon, amely Rukn al-Dawla Da’ud (1109-1144) uralkodása alatt készült. A medalionba foglalt mitológiai állat és zenélő, verekedő emberalakokkal, valamint a köztes részen növényi ornamentikával, fákkal, táncosokkal, zenészekkel sűrűn díszített, az ábrázolásban szimmetriára törekvő tál közepén Nagy Sándor apoteózisát láthatjuk. (12. ábra) Bár az apostolábrázolásokkal és a Pantokrátor lemezzel sok tekintetben párhuzamosságot mutató tál (állatalakok, geometrikus, négykaréjos keretezés, indák, cipruspár), a tál ábrázolásvilágának 16 A kőfaragványok létrejötte Makár püspökségéhez köthetők, akit még II. Géza helyezett a püspökség élére, és aki III. István alatt bizánci befolyás alá került (főleg a pécsi püspökséghez tartozó Szerémség okán), 1163-ban pedig rövid időre IV. Istvánhoz pártolt. 12. ábra. Az ún. Artukida tál hátoldala mozgalmassága a korona szembenéző alakjainak sta- tikusságától idegen. A zománctechnikával díszített tál ábrázolásmódja mindenesetre utal a Bizánci birodalom és a környező királyságok közti kulturális hatásra. Hasonlóképpen a teljes díszítettségre törekedtek a Figdor gyűjtemény részét képező, aranyozott vörösréz ládika fedelén és oldalán, az indákkal és madarakkal sűrűn körülölelt 6 egész és 2 csonkított medalionba, György Ágota, Mária, Jézus, Keresztelő Szt. János, Simon, Jú- dás és Demeter mellképe került. Az alakok mozgalmasságát, mely a hajak ziláltságában is megnyilvánul, a ruharedők finomsága és változatossága is alátámasztja. A szentek nevének hibás, részben latin formái egy Bizáncon kívüli műhely létére utalnak. (13. ábra) Hasonlóképpen a teljes felület díszítésére törekedtek a már Deér által is az apostollemezek párhuzamaként megjelölt Herakleiai S. Theodore ábrázoláson. Ennek az új stílusnak talán legkifejlettebb formáját a Velencében őrzött, részleteiben plasztikusan kiképzett, a 12-13. század fordulójára keltezhető Szt. Mihály ábrázolás jelenti. Ennek, már a velencei zománcműves- ségre jellemző, kis drágakő vagy üvegberakásokkal díszített külső keretezése, Bizánc keresztesek általi kirablását követő időben készült. 13. ábra. Láda a Figdor gyűjteményből
