Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Aradi Csilla: Újabb adalékok az ún. „corona latina” datálásának problematikájához
206 ARADI CSILLA Ábrázolással, díszítéssel kapcsolatos megállapítások: Attribútum gyanánt az apostolok vagy egy könyvet, vagy irattekercset tartanak, ami alól Szt. Jakab jobbjában tartott liliomos jogar és Szt. Péter bal kezére akasztott és jobbjában tartott kulcs jelent kivételt.10 Míg Jakab esetében a jogarszerű tárgy esetleg zarándokbotként is értelmezhető, Péter esetében az oldás és kötés kulcsainak jelenléte - legalábbis a nyugati művészetben a Karoling korra nyúlik vissza. Bár Tóth Endre több tanulmányban foglalkozott a kulcsok csuklóra akasztható típusával, azonban a kulcsfejek szögletes, rombusz alakját nem figyelte meg. Pedig ez a formájú kulcs elég későn, csak a 12. században jelenik meg, talán egyik első megnyilvánulása egy Leoni elefántcsont ereklyetartó ábrázolás a század első feléből, vagy egy Meuse/Maas-vidéki alkotás valamivel későbbről. (6. ábra) Magyarországon a 12. század második feléből származó, Szt. Pétert ábrázoló somogyvári (1170-90), valamint a 13. század elejére keltezhető gyulafehérvári kőfaragáson találunk hasonló kulcsokat. (7. ábra) Az apostolalakokat térkitöltő hatású díszes keret övezi, melyek alsó részén geometrikus lépcsőminta, körbe foglalt négykaréjos és hármas levelekben végződő indás díszítés foglal helyet, míg felül 2 esetben szárnyas állatpár és 3 esetben madárpár található. Míg az állatokat övező szabad területet a négykaréjos díszítés tölti ki, a madarak esetében ez csak András apostolnál figyelhető meg, a másik 2 esetben a madarak indák közt láthatóak. Fülöp és Tamás apostolok feje mellett, az oldalsó díszítéstől elkülönülő, indás díszítés található.11 Míg többségében a két oldalon egyazon mintát találunk, János apostol jobbját karé- jos, balját indás díszítés övezi. Az alak feletti névalkotásban is eltér a többi apostoltól, érthetetlen, hogy miért kellett nevének rövidítéséhez folyamodni, hiszen a ScSIOHANNES és a ScSPHILIPVS egyforma betűszámú, igaz, hogy Szt. János nevében szélesebb kiterjedésű betűket találunk.12 Feltehetően ez a rövidítésforma olyan elterjedt volt, hogy meg sem fordult a készítő fejében a teljes név kiírása, ezért kellett folyamodnia a név előtti és utáni üres helyek négykaréjos díszítéssel való kitöltésére. Itt kell megemlíteni, hogy a görög Pantokrátor lemez mögötti sérült Bertalan apostol lemezen 1983-ban nevét ARTHOLO-ként olvasták, és nem emlékeznek meg az előtte lévő ScS rövidítésről. Azonban a betűk számát vizsgálva felvetődik, hogy a rövidítés pont annak tudható be, hogy eredetileg ScSBARTFIOLO névalak szerepelt, csak a név eleje megsérült. Ily módon ábrázolja Rauscher 10 Itt kell megjegyezni, hogy Fülöp apostol kezében tartott tárgy csak kis jóindulattal nevezhető könyvnek, püspöksüveggel való ábrázolására azonban nincs párhuzam. 11 Hasonló indadíszítéssel a Pantokrátor körüli ciprusok lombjában is találkozunk, de ilyen típusú díszítés a Pala d’Oro négykaréjos Szt. Mihály arkangyalt ábrázoló zománclemezén is előfordul. Deér 2005. LXXXVI. tábla 12 Fülöp helyesen Philippus, így analógiaként használhatták volna János nevét is megrövidítve Johanes alakban. 6. ábra. Szt. Péter alakja a koronáról, egy leoni ereklyetartó ládikáról és egy Maas-vidéki zománcveretről Lajos a Szt. Bertalan lemezt Ipolyi 1886-ban megjelent könyvében.13 (8. ábra) Nincs jogunk feltételezni, hogy ennél az apostolnál nem szerepeltették a szent előtagot. A betűk típusvizsgálatával Tóth Endre foglalkozott kimerítően,14 így itt csak néhány további észrevételre hívnám fel a figyelmet. A betűkről általánosságban elmondható, hogy nem túlzottan konzekvens az alkalmazásuk, elég csak a többféle A, T és V betűre gondolnunk. Ugyancsak különlegesség János nevében szereplő kurzív h betű alkalmazása. Eddig talán kevésbé volt tárgyalva a ScS rövidítés, ahol a középső C fölött szerepel a ligatúra. A 12. század folyamán több nyugati ötvöstárgyon is megjelentek a körbefutó, vagy keretbe foglalt zománc feliratok, erre jó példa a Pala d’Oro diakónusokat és Szt. Márk életét ábrázoló lemezei, vagy az ún. Sioni/Sitteni könyvtábla borítójának körbefutó, Jézust övező kerete. Már David Buckton is rájött, hogy 13 Ipolyi 1886. 140. 14 Tóth 1996. 190-192. Ebben a cikkében Tóth idézi D. Buckton észrevételeit, aki az apostollemezek és a Sioni/Sitteni könyvtábla (1140-1150) zománcfeliratának párhuzamaira hívta fel a figyelmet. Míg a nyugati művészetben ritka, a bizánci zománcműves- ségben elterjedt volt a zománcos betűk alkalmazása.
