Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Bondár Mária: A késő rézkori fémművesség emlékei a Kis-Balaton területén és tágabb térségében
A KÉSŐ RÉZKORI FÉMMŰVESSÉG EMLÉKEI A KIS-BALATON TERÜLETÉN ÉS TÁGABB TÉRSÉGÉBEN 111 Vörs-Majorsági épületek lelőhelyen 1952-ben csontvázas sírból rézdiadém,9 Balatonboglár-Zrínyi utcai tömegsírból 1980-ban három réz gyöngy töredéke,10 Sármellék-Égenföld települési gödréből 1985- ben réztőr és rézkés,11 Balatonlelle-Felső Gamászon 2002-ben feltárt csontvázas sírokból rézgyöngyök, réztű, rézvéső, réztőr,12 Tikos-Nyárfás dűlő települési gödréből 2003-ban rézkés,13 Balatonlelle-Rádpusztán 2005-ben feltárt csontvázas sírból rézkarperec14 és Lengyeltóti-Ricepuszta egyik települési gödréből 2009-ben rézkés15 került elő. A kalapált, tekercselt rézgyöngyök kivételével a tárgyak viszonylag jó minőségű, jelentős darabok a késő rézkor egész fémmű- vességi leltárában. A badeni komplexum teljes elterjedési területén mindmáig egyedülálló lelet, a vörsi diadém (2. ábra). Sajnos, ez a párhuzam nélküli fejdísz az elmúlt évtizedekben fokozatosan kikerült a szakirodalom látóköréből, annak ellenére, hogy a fémművesség napjainkban az egyik leghangsúlyosabb kutatási terület. A vörsi diadémos sírral és lelettel kapcsolatos problémák Mint minden unikális lelet, így a vörsi diadém is számos probléma forrása: a pontos lelőhely, a csontváz antropológiai meghatározása, a lelet értelmezése, analógiái, keltezési problémái, a diadém anyagának kérdése. A vörsi diadém körüli ellentmondásos megállapításokkal szembesülve igyekeztem a problémákat tisztázni visszanyúlva az ősforrásig, az eredeti ásatási dokumentációig16 és összeszedve minden korábbi tényt, vizsgálati adatot minderről. Mindezek miatt szükségesnek tartottam újraközlését és a sírral és lelettel kapcsolatos problémák áttekintését új szempontok szerint, modern vizsgálati módszerekkel kiegészítve mindazt, amit jelenleg tudhatunk e különleges tárgyról.17 Vegyük sorra röviden a fontosabb problémákat. A lelőhely lokalizálása 2. ábra. A vörsi koponya a diadémmal (fotó: Kádas Tibor) 9 Banner 1956, Tat. LXXXVII. 10 Honti 1981, 4. kép 11. e-g Honti Szilvia spirálcsövecskének írja le a tárgyakat. Valójában ezek rézlemezből csavart henger alakú gyöngyök (Virág 1999, 5. jegyzet). A kalapált rézlemezből készült gyöngyök készítés technikáját a budakalászi temető feldolgozásnál tanulmányozhattam. A 113. sírban a hosszúkás dentalium kagylóra tekercselték fel a rézlemezt (BondAr 2009, 293). 11 Virág 1999, 2. kép 12 gyöngyök töredékei: Nagy 2010, 412-413, Abb. 22. 7, Abb. 24. 19, Abb. 36. 6, Abb. 42. 21-23, réztű: Nagy 2010, Abb. 24. 13, rézvéső: Abb. 24. 15, Abb. 44. 16, réztőr: Nagy 2010, Abb. 11.8. 13 Honti et al. 2004, 47. 14 Molnár-Sípos 2005, 180, Molnár-SIpos 2006, 52 15 Németh 2009, 261. A fejdísz egy csontvázas sírban volt a halott fején. A sírt a keszthelyi múzeum fiatal segédmuzeológusa, Pekáry Tamás tárta fel leletmentésként. Az első jelentés az Archaeologiai Értesítőben jelent meg erről. Eszerint: ....A falu ÉK-i szélén, az ún. majorsági épületektől mintegy 100 m-re, ÉK-re három silógödröt ástak. A gödrökből 3 csontvázas sír került elő....”18 A különleges lelőhelyet Banner János még az utolsó pillanatokban be tudta illeszteni akkor lezárt monográfiájának a végére (324. Ih.).19 Banner néhány további információval egészítette ki az első híradást. Az előkerült sírok közül az első La Téne kori volt, kettő a péceli kultúrába tartozott. Banner - bár minden bizonnyal ismerte Pekáry ásatási dokumentációját - a lelőhely pontos helyével nem foglalkozott, Vörs-Majorsági épületek néven került be a szakirodalomba. A lelőhely látszólag rendben van, több katalógus térképén szerepel is. Pekáry Tamás dokumentációját kézbe véve, s helyszínrajzát a modern térképekkel összevetve viszont arra a megállapításra jutottam, hogy a találási hely nem lehet azonos a mai „Vörsi major” nevű hellyel. Pekáry Tamás helyszíni leírását olvasva ugyanis az derült ki, hogy vagy az égtájakat tévesztette el, vagy a szakirodalomban szerepel tévesen a lelőhely a közölt térképeken. Hosszas levelezés és nyomozás után azt tapasztalhattam, hogy Pekáry - bár nem volt nála sem tájoló, sem mérőszalag - jól írta le a lelőhelyet. A lokalizálást Tóth Dénes tanár úr, helytörténész (Vörs) és Költő László segítségével tudtam helyesbíteni, az előkerülés után több mint 60 évvel sikerült a diadémos sír helyét térképen is helye16 Ezúton is szeretnék köszönetét mondani P. Barna Juditnak, Havasi Bálintnak a vörsi koponya és diadém kölcsönzési lehetőségért és vizsgálatainak engedélyezéséért. 17 Bondár 2015, BondAr 2015a, Bondár 2015b 18 Pekáry 1954, 72. 19 Banner 1956, 111. Taf. LXXXVII. A kötetben már szerepelt egy vörsi lelőhely, Vörs-Belterület 42. sorszámmal (Banner 1956, 33- 34, a két lelőhely nem azonos. Ez utóbbiról bővebben: Bondár 2015b.
