A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)

Domokos Tamás - Sólymos Péter - Kovács Csongorné: Balaton környéki biotópokból (Tihany, Külső-Somogy) származó Granaria frumentum (Draparnaud, 1801) héjmorfológiájának klímafüggése (Gastropoda: Chondrinidae)

88

DOMOKOS TAMÁS, SÓLYMOS PÉTER és KOVÁCS CSONGORNÉ

előzi az Ásottfa-tetöt. Ez plauzibilis, ha figyelembe vesszük a délkelet-magyarországi pusztában fekvő gyeppel borított kunhalom klimatikus adottságait.

A ~ 50 m szintkülönbségű Szentléleki völgy és a

3,5 m mély sarkadi holtmeder klímaviszonyainak ösz- szevetése elsőre erőltetettnek tűnik, hiszen a völgy nagyságrenddel mélyebb, hőmérsékletprofilja pedig aszimmetrikus, szemben a meder megközelítően szimmetrikus voltával. Mindenképpen arra lehet számítani, hogy a 15-ször mélyebb völgyben - még azonos makro- / lokális klíma esetén is - nagyobb lesz a fenti és lenti hőmérséklet különbség. Nagy 1992 és Domokos et al. 2004 szerint - a 2 cm szintben illetve a talaj felszínén mért hőmérsékletet azonosnak véve (fraus pia!) - a völgy két oldalán 1,0-1,0°C-nak, a meder oldalain pedig 0,5-1,0°C-nak adódik a különbség. Tekintettel arra, hogy a hőmérsékleti gradiens függőleges komponense a völgyben 0,02°C/m, a mederben viszont 0,14 és 0,28°C között változik, a csigaegyüttesek karakterisztikái a mederben lesznek változatosabbak.

A klíma különböző puhatestű fajok héjmorfológiájára, cönológiai viszonyaira kifejtett hatását hazánkban - Lais 1925, 1926 nyomán - korábban Rotaridesz 1927, 1931, Agócsy 1961, 1962, 1966, Füköh 1980 is vizsgálta. Az idő előrehaladtával a szerzők klímaelemek szempontjából kvalitatív szemlélete kvantitatívra váltott, majd a kutatások klíma-rekonstrukció irányába fordultak (Domokos 1982-83, 1987, 1992, 2001, 2002, Domokos & Füköh 1984, Sümegi 1989, 1996, Sólymos 1996, Sólymos & Nagy 1997, Sólymos & Domokos 1999, Sólymos & Sümegi 1999, Sólymos et al. 2002, Bába & Domokos 2002).

Az abiotikus faktorok közül a klimatikus tényezők két eleme (hőmérséklet, páratartalom) és a Granaria frumentum házának mért és számított paraméterei (magasság, szélesség, nyúltság) közötti kapcsolatot először Domokos & Füköh 1984, 1986 tanulmányozta. Az Upponyi-szoros déli (Kereszteskő) és északi (Símakő) kitettségű szikláin élő Granaria frumentumok házainak magasság és szélesség eloszlásában, gyakorisági görbéinek lefutásában hőmérséklettől és páratartalomtól függő különbséget mutattak ki, a házak nyúltságában (magasság/szélesség mérőszáma) viszont nem tapasztaltak eltérést. A július első felére (1978. július 1-14.) számított középhőmérséklet emelkedésével, a relatív páratartalom átlagok csökkenésével a különböző kitettségű helyeken nőtt a ház magasságának és szélességének a módusza. Sejtésük szerint az optimum 21°C-on, a minimum pessimum 19 °C alatt, a maximum pessimum pedig 23°C alatt volt.

Néhány évvel később Sümegi 1989 a Granaria frumentum optimumát 21,5 ± 1 °C-ban, aktivitási tartományát pedig 17-26 °C-ban adta meg. Tehát Sümegi megközelítően hasonló optimumot, de 5°C-kal tágabb vitális zónát tételez fel. Ezen nem csodálkozunk, ha figyelembe vesszük, hogy Sümegi a faj egész areájára vonatkozó értéket ad meg.

Sólymos 1996 a csigaegyüttesek cönológiai és ökológiai viszonyait a Szársomlyó (Villányi hegység) déli oldalának kilenc biotópjában vizsgálta. Nyílt, átmeneti jellegű és zárt területeken karakteres különbséget

mutatott ki az egyes puhatestű fajok előfordulásában, abundanciájában, implicite egyes területek mikroklímájában.

A következő lépésként a déli kitettségű mintahelyek mikroklímáját vizsgálva Sólymos & Nagy 1997 megállapították, hogy az élőhely 0 és 2 m magasságban mért mikroklímája hatást gyakorol a molluszkák cönózisára.

Később Sólymos & Domokos 1999 irodalmi makroklímaadatok birtokában (Marosi & Somogyi eds. 1990, Pécsi etal. 1989) vizsgálta a Granaria frumentum morfológiai plaszticitását. Megállapították, - és ezzel alátámasztották a korábbi eredményeket (Domokos & Füköh 1984,1986) - a házak mérete a júliusi középhőmérséklettel pozitív, az évi csapadékmennyiséggel pedig negatív kapcsolatban áll.

A következő években - Domokos 1985 munkáját követve -, Sólymos & Sümegi 1999, Sólymos et al. 2002 a korábbi eredmények paleoklimatológiai és paleoökológiai alkalmazásának lehetőségeiről is beszámolt.

2. Az 1970-es évek végén a balatoni Fekete-part környékének malakofaunáját Domokos Tamás és Kovács Gyula tanulmányozta (Domokos & Kovács 1982). Feltűnt a két kutatónak, hogy a Balatont különböző távolságban kísérő magaspart egyes szakaszai és a távolabbi dombok löszgyepei jelentős Granaria frumentum populációkat rejtenek. 1980 és 1987 között - az előbbi tapasztalatok birtokában - Domokos későbbi vizsgálatok céljára, egyeléssel jelentős példányszámú sokfogú magcsiga anyagot gyűjtött, amelyet a Munkácsy Mihály Múzeum (Békéscsaba) puhatestű-gyűjteményében helyezett el. E minták héjmorfológiai vizsgálatát annak idején el is végezte, de a nyert statisztikai eredmények kiértékelésére, közlésére a mai napig nem került sort.

Mivel a dél-dunántúli Szársomlyón 1996-ban gyűjtött csigaegyüttes anyagon már történtek biogeográfiai (Sólymos 1996), a domináns Granaria frumentum fajon pedig héjmorfológiai vizsgálatok (Sólymos & Domokos 1999), kézenfekvőnek tűnt egy tihanyi és hét somogyi dombsági biotópból (Balatonszárszó, Szólád, Kötcse) származó korábbi minta további feldolgozása, és a nyert paraméterek szársomlyói mintával történő ösz- szehasonlítása.

Természetesen a vizsgálatok nem zárulnak le véglegesen, hiszen a Granaria frumentum viszonylag gyakori és nagy abundanciájú előfordulásai lehetővé teszik a további gyűjtések adatsorainak a feldolgozását is (1. ábra). („Napos, füves lankákon, a földön, a fű töve körül, azonkívül sziklákon, régi kőfalakon és kövek alatt rendesen tömegesen található...Nálunk gyakori, Az Alföldön és a Dunántúlon általánosan el- terjedtnek mondható...” - írja Soós 1943 klasszikus munkájában.)