A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Lanszkiné Széles Gabriella - Lanszki József: Fonó és Kisgyalán községek népi építészete, az istállók rendeltetésének változása
252 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA és LANSZKI JÓZSEF „A 20. században a marhahús termelésére és a tejtermelésre szakosodott parasztgazdaságokban, különösen a Dunántúl németek lakta falvaiban hatalmas méretű istállókat építettek, melyek nagysága rendszerint a ház méretét is meghaladta. Az ilyen portákon gyakran az a furcsa helyzet állt elő, hogy az udvar tekintélyes részét elfoglaló, korszerű anyagokkal és szerkezetekkel épült istállók (és pajták) mellett szerényen húzódott meg a régi építési hagyományokat őrző lakóház.”25 A magyar lakta falvakban is, erről tanúskodnak a fényképek. Kisgyalánban az emeletes magtár (6. ábra), „1947- ben épült optimista tervekkel a háború után. Az emelet a csöves kukorica számára készült góré módjára, a szellőzés megoldása érdekében léces oldallal. A magtár alapja terméskő, díszítése szemnek tetsző (...) Széles Istvánné portáján készült a kettős istállóról fénykép, mely tanúsítja a testvérek egy háztartásban való maradását, akik azonban a gazdálkodást külön-külön folytatták egy telken, az istálló ezért középen van elválasztva. Ez az istálló 1901-ben épült. Az eredeti palatető van rajta, ami mind máig nem ázik be, és még mindig szép. A szürke pala szabályos közönként piros palával van kombinálva, ez adja a díszítést”26 (7. ábra). „Általánosnak tekinthető, hogy az öröklési rend, és az adott területnagyság miatt nem volt mód új telket foglalni az új családnak, hanem a portán adott egységeket többszörözték meg,"27 Fonóban az országos hírnévre szert tett elődök, az 1920-as-40-es évek során építették fel irigylésre méltó gazdasági épületeiket. A szarvasmarha állomány alakulása gazdaságnagyság csoportok szerint is, ezt az istállóépítési törekvést igazolja. „A szarvasmarha állomány zöme a 100 kát. hold alatti üzemcsoportok tulajdonába volt és 1935-42 között e gazdaságok részesedése 73,3%-ról, 83,3%-ra emelkedett."28 Az átlag feletti minőségű gazdasági épületek száma jelenleg 25 db. ami a daráló istálló, pajta, együttesét jelenti, mindenesetben kelet-nyugati tájolásúak. Az épületek külcsínének megítélése szubjektív, így ez a szám növekedhet, vagy csökkenhet pár darabbal, az itt közölt fotók, a 25-ből kiragadottak (8. - 9. ábrák). „A Délnyugat- Dunántúlon, Somogybán, Zalában, a Göcsejben és Őrségben a pajtának nevezett csűrök döntő többségükben háromosztatúak.”29 Fonóban, Kisgyalánban a csűr szó nem használatos, kizárólag a pajta szó az elterjedt. Az istállós pajta szóösszetétel helyett, egyszerűen istállót mondunk, ha az épület- együttesről általánosságban beszélünk. A gazdasági épületeket tulajdonosi szemszögből vizsgálva, arra a következtetésre jutottunk a házasságok számbavétele után, hogy ahol ezek az istállós pajták felépültek ott hat esetet leszámítva fonói leány, fonói legénnyel kötött házasságot.30 A fennmaradó 19 25 Balassa I. 1997: 216-217. 26 Lanszkiné Sz. G. 2007: 132-134. 27 Kottmayer T. 2003: 3-4. 28 Csöppüs I. 1975: 207. 29 Balassa I. 1997: 216. 30 Egy alkalommal nősült be lányos házhoz a Győr-Sopron megyéből ide települt legény Wittmann Ferenc, akinek József nevű fia is az 1940-es években fonói lányt vett feleségül. Öt esetben, endogám házasság kötetett, falun belül léptek a házasság útjára a fiatalok. Kisgyalánban, szintén szubjektív megítélés szerint 6 db átlagon felüli gazdasági épület található. Itt 3 esetben köttetett falun belüli házasság, 3 esetben pedig Fonó volt a kiszemelt célpont a tehetős családok számára.31 Ez akárhogy is nézzük bizonyos fokú számítás, de a jólét alapját képezte. Azonos tehetségű családok sarjaiból lett egy pár. „A fiú hozta a gyusst (jusst), a lány pedig vitte. ” A juss tehát legtöbb esetben falun belül maradt.32 Sokszor kérdezés nélkül is szóba került, ki is finanszírozta az építkezést. „Vő volt náluk annak a gyussán építették. ” A faluban, a közösségen belül, többnyire tudtak egymás anyagi helyzetéről. Vagy más esetben: „Apám építette az uram már csak vő volt. ” „Menyecske vagyok, ennél a háznál.” Ez a mondat különösen kedvesen csengett, mert a legtöbb segítséget nyújtó nyolcvan esztendős, szíves visszaemlékező szájából hangzott el 2011-ben. A visszaemlékezések során mindig hangsúlyozták a fizikai munka keménységét, megerőltető voltát. „Korán hajnalban indultak el szegény apámék, tégláért Kapósba, hogy minél többet tudjanak egy nap fordulni. Sokat küszködtünk. Kettőt-hármat tudtak fordulni egy nap, 3-kor indultak hajnalban. 1938-ban kezdték építeni, 1940-re készült el az istálló. 1942-ben, pedig 37 évesen, a Don kanyarban a több mint -40 C°-os hidegben édesapám eltűnt.’™ Teli reménnyel tettre készséggel építkeztek, a jövőre gondolva, de a sors közbe szólt. Arra is volt példa, hogy az I. világháborúban négy fiú testvér halt meg. „Ott maradt a sok tégla, a dolgos kezek oda vesztek, ezért a tervezett istálló helyett ház épült. ” Istálló építésekor, szintúgy, mint ház építésekor bizonyos készültségi fok esetén: „Miután fölhúzták a falakat, még nem gyütt (jött) rá az épületfa, akkor került fel a falra a leveles ág krepp papírral díszítve, ami rózsaszín, zöld, piros volt, ki milyent vett." így hirdetve az építkezés adott állapotát. „A falegyent mindenütt ünnepéllyel, az úgynevezett bokréta-ünnepéllyel szokták megülni, csakhogy mindenfelé másként. A kőművesek ugyanis csinos fenyő-, vagy nyírfa-, vagy akácfácskát szereznek,...amelyet aztán a napszámos lányok és menyecskék ízlésesen feldíszítenek.”34 Bálizs Gyula építkezésének befejezéséről fotó is tanúskodik 1946-ból, éppen az ünnepélyes átadás, kézfogással megpecsételt pillanatát örökítette meg a fényképező az utókor számára (10. ábra). A következő képen látható a munkálatok befejezésének örömére tartott „á’domás” (áldomás), ahol a fehér asztalhoz, Somogy megye gazdasági felügyelője is hivatalos volt (11. ábra). esetben Szentbalázsról, Kaposvárról, Mosdósról, Nagyberkiből, Klsgyalánból érkeztek az 1920-as, 40-as években a hasonló anyagi adottságú leányzók. 31 Egy esetben hoztak lányt, egyszer pedig vittek, vönek is egy legény érkezett Kisgyalánba, aki megözvegyülése után újra Kisgyalánban nősült. 32 Az endogám házasságoknál vigyáztak, hogy rokon házasságok ne kötessenek. E családok leszármazottai között a szomszéd községekhez viszonyítva, sokkal magasabb a főiskolát, egyetemet végzettek aránya. 33 Szántó Imréné (Szabó Margit 1929) Fonó Petőfi u. 40. szives közlése. 34 Richter M. 1942:32.
