A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)

Eck-Varanka Bettina - Kováts Nóra - Benkő-Kiss Árpád - Horváth Eszter - Ferincz Árpád - Paulovits Gábor: A najádok (Bivalvia:Unionidae) elterjedésének vizsgálata a Balaton-vízgyűjtő déli oldalán

84 ECK-VARANKA BETTINA, KOVÁTS NÓRA, BENKŐ-KISS ÁRPÁD, HORVÁTH ESZTER,

FERINCZ ÁRPÁD és PAULOVITS GÁBOR

■ S. woodiana MA. cmatina MA. cygnea U pictorum í U. tumidus 4 U. crassus 100% -1

90% - 80% - 70% 60% 50% H 40% 30% 20% 10% 0%

1

$ ,P oP , V > C? OÁ ^

^ ^ ^ * «r * s<? * ^ ^

2. ábra: Az egyes mintavételi pontokon talált kagylófajok relatív abundanciája

Diszkusszió

A Somogy megyéből korábban leírt (Héra és Varga 2001) Unionidae kagyló fajok továbbra is előfordulnak a területen. Az A. anatina és A. cygnea a mintavételi helyek közel harmadán volt jelen. A Somogy megyében 2001-ben még előforduló lapos tavikagylót (P. complanata) (Héra és Varga 2001) egyik mintavételi ponton sem találtunk, ami megerősíti azt feltételezést, miszerint a Balaton környékéről fokozatosan kiszorul (Fehér et al. 2004).

Az általunk is vizsgált kagylófajok közül egyedül a S. woodiana és az A. cygnea számított ritkának Magyarországon 15 évvel ezelőtt. Akkoriban a legtöbb vizsgált élőhelyen megtalálható Unió fajok rendelkeztek a legmagasabb relatív abundanciával, de a lapos tavikagyló is gyakorta előfordult (Varga et al. 1998-99). Néhány évvel később az őshonos kagylók visszaszorultak, míg ezzel egyidőben az idegenhonos amuri kagyló elterjedési területe növekedett (Juhász et al. 2004; Bódis és Oertel 2005).

Jelen felmérés eredményeként, az elterjedési terület és relatív abundancia alapján a vizsgált vízfolyások kétharmadában megtalált S. woodiana volt a domináns faj. A Balatonban a 2000-es évek elején megjelenő amuri kagyló térhódítása nem csak hazánk területén, hanem egész Európában tovább folytatódik. A dendrogramon két élőhely (Pv-P, Pv-Ö) jelentős elkülönülését okozó, védett U. crassus Európában már

rendkívül ritka, de a hazai állomány elterjedése és gyakorisága még kedvező.

Az egyes vízfolyások különböző szakaszainak kagylófaunája hasonlósági mintázatát tekintve nem hozható összefüggésbe a földrajzi lokalizációjukkal. Megállapítható viszont, hogy az amuri kagyló előfordul a vizsgált halastavak többségében (13-ból 8-ban), valamint a tavak alatti vízfolyás szakaszokon. Ez alapján

3. ábra: A mintavételi pontok hasonlósági mintázata a talált kagylófajok alapján