A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Sümegi Pál - Náfrádi Katalin - Jakab Gusztáv - Persaits Gergő - Törőcsik Tünde: A Baláta-tó környezettörténete
A BALÁTA-TÓ KÖRNYEZETTÖRTÉNETE 7 c c A probléma meghatározása T A felszín vizsgálata T A szelvény makroszkópos fáciesieírása ▼ Mintavétel 3 C A minták elemzése > A4 ^ Litológiai tényezők ^Paleontológiái tényezők ^ ▼ ▼ jt Szedimentológiai elemzések J ^^^Rjsszíliák elemzése ▼ T Geokémiai elemzések ^^opulációk rekonstruálás^^ T ▼ { Izotópgeokémiai 'v V. elemzések Jr ^Közösségek rekonstruálása^ ▼ T í Fizikai és kémiai környezeti 1 tényezők rekonstruálása f Egykori éghajlati és \ biológiai tényezők l rekonstruálása J 4 c Az egykori környezet és a paleoökoszisztéma rekonstruálása 3. ábra: Negyedidőszaki paleoökológiai vizsgálatok menete (Birks-Birks, 1980 nyomán). Fig.3.: The progress of the Quaternary Palaeoecological analyses (after Birks-Birks, 1980). kezett üledékképződés, lepusztulás és felhalmozódás sebességéről kaphatunk információkat. Amennyiben a mikroléptékű (néhány hektáros) skálán történő környezeti változásokat akarjuk megvizsgálni, akkor olyan kisebb felületű, zártabb üledékgyűjtő rendszereket kell kiválasztani, amelyek döntően a lokális, döntően néhány km2 kiterjedésű jelenségekről hordoznak információkat. Ilyen kisebb méretű, lokális üledékgyűjtőként fogható fel a Baláta-tó medre is. Kutatástörténet és a történeti források rövid áttekintése Általában Boros Ádám botanikust tartják a Baláta- tó tudományos felfedezőjének, mert 1922-1925 közötti expedíciói során felfedezi a harmatfűfélékhez tartozó, rovaremésztő Aldrovanda vesculosa fajt 1924-ben. Mégis az első tudományos feldolgozása a területnek 1905-1909 közötti földtani térképezés volt, amelyet László Gábor geológus (és a tőzegek kémiai összetételét vizsgáló Emszt Kálmán) vezette és a láp vizsgálatának eredményeit már 1911 és 1915 között több publikációban, köztük egy magyar és német nyelvű monográfiában ismertette (László, 1911, 1913, 1915). Dudich Endre, Éhik Gyula és Vásárhelyi István zoológusok végeztek kiemelkedő jelentőségű vizsgálatokat 1927-ben, megtalálták és közölték a keresztes vipera fekete színű változatát (Vipera berus var. prester). A terület természetvédelmi kezelését először Földvári Miksa erdőtanácsos javasolta 1928-1929-ben, majd 1942-ben rendeletben természetvédelmi területté nyilvánítják a Baláta tavat és környékét, de igazi védelme csak 1954-ben valósult meg, Marián Miklós zoológus és Szőllősi József Somogy-megyei erdészeti-vadászati felügyelő hathatós támogatásával. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a láp természetes - természet közeli állapotban való fennmaradását a terület mindenkori birtokviszonyai és a természeti adottságai magyarázzák. A Baláta-tó és környéke a várral rendelkező, ispáni vezetésű segesdi királyi-királynői birtok része volt az Árpádkor végén. A segesdi birtok szerepe kiemelkedő jelentőségű az Árpádkori és különösen a XIII. századi magyar történelemben. A tatárokkal vívott Muhi csatában megsebesült Kálmán herceg innen menekül Dalmáciába, majd Hainburgból Zágrábba menekülő IV. Béla király is a segesdi birtokot érintve alakította ki útját (Zatykó, 2007). Az első említése a Baláta-tónak egy birtokadományozás és annak megerősítése kapcsán maradt fenn (Z atykó, 2007). Ugyanis IV. László halála (1290) után Velencéből hazatérő III. András trónrakerülése után kirobbant mozgalmak során Kőszegi Flenrik fia János III. András királyt és kíséretét Mosonnál elfogta, majd három hónapig zárva tartotta. A király kiszabadulásáért cserébe Tenguldy Tivadar alkancellár testvérét Lászlót és három unokaöccsét adta a Kőszegiek fogságába. Tenguldy László szabadulásakor 200 márkát fizetett és saját fiát adta túszul, aki később a börtönben megbetegedett és meghalt. Hűségéért 1295-ben Thomasina királyné - III. András anyja, István herceg, II. András utószülött fia itáliai származású felesége - megjutalmazta és a Segesd nevű prediumához tartozó Zub földet (Szob, ma: Somogyszob) adományozta neki. A 13. század vége előtt tehát Szob és mint az adomány 1330. évi megerősítéséből kiderül, a határába eső Baláta-tó is a segesdi királynéi uradalomhoz tartozott (Zatykó, 2007). Ettől kezdődően számos világi és egyházi főúr birtokolta a területet (pl.: Széchenyi család, Festetics család), az államosítás előtt 1945-ig Oehringen-
