A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Juhász Magdolna: Botanikai állapotfelmérés Somogydöröcske térségében (Külső-Somogy, Hungary)
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 03: 67-80 Kaposvár, 2014 Botanikai állapotfelmérés Somogydöröcske térségében (Külső-Somogy, Hungary) JUHÁSZ MAGDOLNA Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum H-7400 Kaposvár, Fő u. 101., e-mail: juhasz@smmi.hu Juhász, M.: Botanical survey near the village Somogydöröcske (Külső-Somogy, Hungary). Abstract: The vegetation was investigated on loess hills and the adjoining floodplain rivulet Koppány in SW Hungary. The aim of the botanical survey was the registration of present botanical condition, as first step of landscape restoration planning. It was found, that many species of natural phytocoeno- sis are encountered, but overall in disturbed vegetation, not by typical coenological conditions. The remainder species of hilly forests refer early presence of xerotherm oak woods (Vicio sparsiflorae-Quercetum pubescentis), illyrian beech woods (Vicio oroboidi-Fagetum) and illyrian oak-hornbeam (Helleboro dumetorum-Carpinetum) forests. The hilly grasslands are low-natural fallows. The natural vegetation of alluvium rivulet Koppány consist of mesotrophic wet meadows, tail-sedge beds and tail-herb vegetation of floodplains. Keywords: vegetation, flora, naturalness, social behaviour types Bevezetés Botanikai szempontból Külső-Somogy hazánk kevéssé kutatott tájai közé tartozik. Talán az évszázadok óta nagy területeken jellemző mezőgazdasági hasznosítás, talán az éghajlat és növényzet átmeneti jellege a legfőbb oka annak, hogy a múlt század felfedező botanikai kutatásai nagyrészt elkerülték ezt a területet. Jelen tanulmány által vizsgált térség Kelet-Külső-Somogy kistájhoz tartozik (Dövényi szerk., 2010), melyre különösen jellemző az átmeneti jellegből adódó sokszínűség. A táj növényföldrajzi szempontból határozottan a Dél-Dunántúl flóravidékéhez (Praeillyricum) tartozik, keleti részén azonban felerősödik a pannon jelleg és a Sió-csatornához közeledve az Alföld (Eupannonicum) határához érkezünk. Itt, keleten-északkeleten még tatárjuharos lösztölgyesek alkották a természetes növénytakarót, majd nyugat-délnyugat felé haladva egyre határozottabban jelentkeznek előbb a kelet-balkáni, majd a nyugat-balkáni hatások. Somogydöröcske település a kistáj déli részén végighúzódó nyugat-keleti irányú vízválasztó gerinctől északra található. A vizsgált terület a településtől nyugatra nagyrészt északias kitettségű domboldalakat és a Koppány-patak völgyének rövid szakaszát foglalja magában. A dombvidéki táj felszínét nagyrészt negyedidőszaki, felső-pleisztocén lösz borítja. Csupán helyenként bukkannak felszínre korábbi geológiai korok képződményei, eróziós folyamatoknak erősen kitett völgyekben és gerinceken, főként felső-pannon agyagmárga. A Koppány- patak ártéri területeit holocén iszapos, homokos, kavicsos alluvium borítja (Ádám, 1981; Chikán, 2000; Chikán és Kókai, 2002). Szent István 1009-ben kelt, a pécsi egyházmegye határait kijelölő okirata „Cupa aqua” néven említi, ami a völgy mocsaras jellegére utal, és csak később tűnt fel az okiratokban a „Kupa fluvius” elnevezés. A patakot részletesen először 1771-ben mérték fel és 1838-ban ásták ki a medrét, ezzel a mocsárvilág jelentős részben lecsapolásra került. A meder azonban szűk volt és idővel annyira feliszapolódott, hogy a völgy ismét mocsárrá vált. Az újbóli tisztogatására csak 1930-1933 között került sor a „Tolnamegyei Nagykoppány patak Társulat” szervezésében (Károlyi, 1973). Jelenleg a mederszabályozott, egyenes csatornává alakított. Éghajlati adottságait tekintve a Kárpát-medence azon részéhez tartozik Somogydöröcske környéke, ahol legnagyobb (>15%) az alpesi-nyugat-balkáni (illír) csapadékjárási típus gyakorisága (Borhidi 1984). Ezt egy magasabb tavaszi és egy kisebb őszi csapadékmaximum jellemzi, de a kettős csapadékmaximumot mutató évek nyara sem száraz túlságosan. Az éves csapadékmennyiség sokévi átlaga a táj magasabb részein (Magas-Somogy) 700mm körül van (Szilárd, 1981). Legtöbb csapadék májusban hullik. A florisztikai-növényföldrajzi beosztás szerint a terület a Kaposense flórajáráshoz tartozik, amely a természetföldrajzi értelemben vett Külső-Somogyon kívül a Tolnai-Hegyhát jelentős részét is magában foglalja. Ez a flórajárás tehát a dél-dunántúli flóravidék (Praeillyricum) része (Soó, 1960). Korábban ezt a területet Boros (1929) „Pannonico-Praeillyricum” néven különítette el. Pontosan behatárolhatóan a vizsgált területre vonatkozó botanikai adatot nem közöl a szakirodalom, de a tá- gabb környék tekintetében szórványos botanikai adatok vannak. Első lényeges közlés Fekete és Blattny (1913) erdészeti munkájában olvasható a bükk és az ezüsthárs Törökkoppány határában való előfordulásáról. További néhány adat Boros Ádámtól származik, aki kéziratos útinaplójának tanúsága szerint 1930. augusztus 31-én Somogyacsán járt (Boros 1930), ahol az enyves zsálya (Salvia glutinosa), a varázslófű (Circaea lutetiana) és a szegfűbogyó (Cucubalus baccifer) előfordulását jegyezte fel. Nagyobb mennyiségű adat található Hor- vát (1943) külső-somogyi flóraművében, Somogyacsa és Törökkoppány térségében mintegy száz taxont említ, köztük számos érdekes, a flóra alapvető vonásait tükröző fajt, mint a bókoló sás (Carex pendula), az óriás zsurló (Equisetum maximum [E. telmateia]), a magyar varfű (Knautia drymeia), a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a májvirág (Anemone hepatica [Hepatica nobilis]), a békabogyó (Actaea spicata), a pirítógyökér (Tamus communis), a virágos kőris (Fraxinus ornus).
