A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Varga Éva - Gyurákovics Norbert: Az államfő árnyékában. Az Elnöki Tanács Elnökének felesége, Losonczi Pálné kitüntetései
268 VARGA ÉVA ÉS GYURÁKOVICS NORBERT Sírfotó - Losonczi Pál és felesége sírja a barcsi Béke utcai temetőben (Fotó: Gyurákovics Norbert, 2014.) Ha Losonczi Pált az egykori pártelit legrejtőzkö- dőbb tagjaként aposztrofáljuk, ez a megállapítás a politikus magánéletére, felesége ismertségére hatványozottan vonatkozik. Bizonyára sokan úgy vélik, ez a téma érdektelen. Az adatok felkutatásával foglalkozni kárba veszett idő. Az államfői és az államfő feleségének adományozott kitüntetéseket őrző múzeumban dolgozó történész-muzeológusnak azonban más a véleménye. A tárgyak verifikációjához3 a kitüntetett személlyel kapcsolatos információk, ismeretek ösz- szessége is hozzátartozik. Losonczi Pál, „az önálló nézetek nélküli kádári találmány”4 mivoltával együtt a Kádár-kori Magyarország emblematikus figurája volt. Személyiségének megrajzolásával, kapcsolatainak kutatásával minden bizonnyal a kor jellemző viszonyainak megragadására nyílik lehetőség. Losonczi Pálnéról minimális információkkal rendelkezünk. Kiindulópontunk barcsi nyughelye, a Béke utcai temetőben lévő síremlék. Innen tudjuk, hogy a férjénél hét évvel volt fiatalabb, 1926-ban született. Tíz évvel élte túl a rendszerváltozást. Férjénél hat évvel előbb, 1999-ben hunyt el, 73 évet élt. Míg försztlédi elődjét, Dobi Istvánnét sokszoknyás parasztasszonyként őrzi a halványuló kortárs emlékezet, a barcsi Dráva Múzeumban őrzött fényképek tanúsága szerint Losonczi Pálnét a szolid, visszafogott ízlésvilágú egyszerűség, az életkorának megfelelő városi öltözetű külső jellemezte. Megjelenésével megfelelt a korabeli, kádárista puritán elvárásoknak. Külseje azt sugározta: ő egyszerű, hétköznapi ember, olyan mint bárki más. A legtöbb bizalmas természetű információ Losonczi- ékról Barcsról volt remélhető, ugyanis a családot életének két, jelentős része is a településhez köti. Az első, 1957-ig, Losonczi Pál országos karrierjének indulásáig tartó korszak, a másik pedig az országos politikától való 3 Varga Éva: Érdem és protokoll. Államfői kitüntetések a Somogy megyei múzeumban. = Numizmatikai Közlöny. Főszerk.: Torbágyi Melinda. Bp„ 2013. 124. p. 4 Uo. 122. p. visszavonulástól, 1989-től a sírig tartó időszak. Erről az utóbbi időszakról, valamint az elnöki évekről „alulnézetből” sikerült intuíciót nyernünk egy barcsi lakos visszaemlékezéséből, akit a barcsi Dráva Múzeum munkatársai ajánlottak figyelmünkbe. Szélesebb körben - sajnos- mindmáig nem áll módunkban érdeklődni, információhoz jutni. Losoncziék zárkózottan éltek. Kevés emberrel- közvetlen rokonaikkal, a barcsi városvezetőkkel, az egykori somogyi pártelittel - tartottak kapcsolatot. Többen már közülük sem élnek, mások elzárkóznak. Magatartásukkal azt sugallják, közvetlen, élő hozzátartozóik, unokáik felkutatása nem ajánlatos. Adatközlőnk előbb lelkes mesélésbe kezdett, majd pedig a nyilvánosságtól visszariadva neve említéséhez, az általa elmondottak közzétételéhez sem járult hozzá. A jelen körülmények között tanácsosabbnak látta a visszavonulást. Vajon miért? Jó helyi kapcsolatokkal rendelkező személyről, helyben közismert családról van szó. Olyanról, aki mindmáig aktívan részt vesz a barcsi közéletben. Minden bizonnyal úgy vélte, hogy az általa elmondottak, a Losoncziékkal fenntartott egykori baráti kapcsolat a jelenben családja megítélésének negatív imázst kölcsönöz. Utólag arra az elhatározásra jutott, hogy visszaemlékezése nyilvánosságra hozatalához nem járul hozzá. Döntését tiszteletben tartjuk. Ez a magatartás mindenesetre számunkra több dologról árulkodik. A homo kadaricus, valamint a szocializmus közismert öt alaptörvénye (1. Ne gondolkozz! 2. Ha már gondolkoztál - ne mond ki! 3. Ha kimondtad - ne írd le! 4. Ha leírtad - ne írd alá! 5. Ha aláírtad - ne csodálkozz!) újraéledni látszik. A régi tételek túlélésével kísért a múlt. Az őszinteséget immár a jelennek szóló félelmek gátolják. Mindez egyúttal a közelmúlthoz való őszinte viszonyulás megragadásának jelenkori lehetetlenségét is jelzi. Interjúalanyunk visszaemlékezése számos esetben olyan közhelyeket tartalmazott, amely a barcsi múzeumi kollégáink információival, tapasztalataival megegyezett. Ezeket a megállapításokat tesszük közzé. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy információink közül számos még további kutatásra, megerősítésre, kiegészítésre szorul. Egybecsengő vélemény, hogy Losoncziék barcsi életvitele nem volt kirívó, nem volt hivalkodó. A feleségre puritán asszonyként tekintettek, többek között azért, mert úgy tudják, ő maga viselte a gondját férjének abban az időben is, amikor az ország utazó elnökeként a legnagyobb figyelem övezte. Losoncziné szerepvállalása a patriarchális hagyományoknak tökéletesen megfelelt. A háttérben szerényen meghúzódva a feleség a férj előrejutását volt hivatva segíteni, statisztaszereplőként időnként előlépve pedig az elnöki pozícióhoz tartozó reprezentatív feladatok ellátásában vett részt a protokoll előírása szerint. Lánykori nevét is tudják a barcsiak: Mazzaga Annának hívták5, s miként a férje, ő is bolhói születésű volt. Elmondták, hogy Losonczi Pálné egy ideig a barcsi téeszben dolgozott. Később, 5 Az anyakönyvi bekegyzés szerint 1926. május 2-án született Bolhón. Apja Mazzaga Mihály földműves, anyja Szokol Mária voltak.
