A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Lanszkiné Széles Gabriella - Lanszki József: Fonó és Kisgyalán községek népi építészete, az istállók rendeltetésének változása
256 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA és LANSZKI JÓZSEF 16.-17. ábra. Oromdísz (Fonó, Petőfi utca) Figure 16-17: Gable decoration (Fonó, Petőfi Street) land tulajdonos.38 Az 1900-ban magtár uradalmi épületnek épült, ezért a lebontás szele megérintette, amikor a II. világháborút követően a volt gazdasági cselédek számára az uradalom gazdasági épületei lebontásra kerültek. A kisgyaláni gazdák szépen megfogalmazott levelet írtak a magtár érdekében, amely levél ma a Nagyberki Levéltárban található. A levélben az a kérelem olvasható, hogy a gazdaközönség számára a magtárra szükség van, más épületeket bontsanak le lakóépület építése céljára. Kicsit több mint félévszázad elteltével, bontás nélkül a magtár maga vált lakóépületté. 38 Az átalakítás után szívélyesen meginvitálták a helybélieket, hogy belülről is megszemlélhessék a változást. Az 1950-es években is még ennek a magtárnak a második emeletére csalánzsákban kellett felhordani a gabonát, ez jó fizikai erőnlétet igényelt, ami múltidézéskor többször is szóba kerül. Következtetések Az esztétikai élményt adó épületek megőrzésében mindkét község egyaránt jeleskedik. Ma is fontos szempont az átlagember számára is, legyen az góré, vagy egy gyönyörű istállós pajta, hogyha mód nyílik rá felújítják, vagy legalábbis eredeti díszítését megőrzik ezen épületeknek, építményeknek. Az azonban természetes, hogy a gyengébb minőségű tömésistállók lebontásra kerültek. Fonóban, ahol a komplex gazdasági épületek találhatóak, kevesebb a góré. A nagyobb tároló kapacitás magába fogadta a csöves kukorica mennyiségét is, itt ezért az istállós pajták megőrzése a cél. Kisgyalánban viszont főként a tetszetős léces górék őrzik a múltat. Mindkét község jelenlegi arculata, még tükrözi múltbéli szerepét, ez teszi egyedivé a településképüket. Irodalom Balassa 1.1997: Magyar néprajz. Életmód IV. Akadémiai Kiadó, Budapest. Bencze G. 1975: Török Ferenc, Somogy megye mérnöke (1779-1832). - In: Kanyar J. (Szerk.), Somogy megye múltjából. Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár, 6: 81-94. Bocsor G. 1960: A magyar tarka marha. Akadémiai Kiadó, Budapest. Csöppüs I. 1975: A szarvasmarha állomány alakulása Magyarországon a második világháború időszakában. (1938-1944). In: Takács I. (Szerk.), Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1973-1974: 185-228. Ettig L. 1999: A magyar tarka szarvasmarha bonyhádi tájfajtája. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. FAy A., KáoAr L. és Vezényi E. 1936: Olvasó és tankönyv a katholikus osztatlan elemi népiskolák V-VI: osztálya számára. A Szent István-Társulat Kiadása, Budapest. KirAly I. 1962: Fejezetek a Somogy megyei szarvasmarha tenyésztés történetéből (1848-1945). In: Kanyar J. (Szerk.), Somogyi Almanach, 7: 3-86. KirAly I. 2004: A Dél- Dunántúl mezőgazdasága és állattenyésztése (1848-1944). A Szerző kiadása, Kaposvár. Kiss E. 1935: Alsó-Dunántúl mezőgazdasága. Nyomtatott „Kultúra" Könyvnyomda, Kaposvár. Knézy J. 1974: Települési változások Belső-Somogyban a reformkor végétől a 20. század elejéig. Etnográfia, LXXXV: 48-60. Kottmayer T. 2003: Népi építészet, népi építkezés. Egyetemi jegyzet. Széchenyi István Egyetem, Győr. Lanszkiné Sz. G. 2007: Kisgyalán története és néprajza. Kisgyalán Községi önkormányzat, Kaposvár. Lóczy I. 1978: A Kapos folyó völgyének rövid tájtörténeti áttekintése és a táj körülhatárolásának problémái. - Somogyi Múzeumok Közleményei, 3: 347-353. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 99.105. kötet. Melhard GY. 1906: A székesfejérvári őrkanonokság története. Veszprém. Richter M. I. 1942: Építkezési szokások a nagy épületek emelésénél.- Etnográfia, Lili: 28-37. Rosta F. 1961: Fonó község története. Kézirat. SML: XIII. 45. Gyulai Gál család iratai. A batéi és a fonói malom iratai. 1816-1849. Szita L. 1993: Somogy megyei nemzetiségek település története a XVIII-XIX. században. - In: Szili F. (Szerk.), Somogyi Almanach 52: 3-143. Somogyi Újság 1939. 01. 01. Kaposvár
