A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Sümegi Pál - Náfrádi Katalin - Jakab Gusztáv - Persaits Gergő - Törőcsik Tünde: A Baláta-tó környezettörténete
24 SÜMEGI PÁL, NÁFRÁDI KATALIN, JAKAB GUSZTÁV, PERSAITS GERGŐ ÉS TÖRŐCSIK TÜNDE 11,» -1 34,40 MIMIIM 2000 1800 1650 35.60 1470 070 150 360 650 AD év 0 BC év 15. ábra: A Batáta-tó déli medencéjében és környezetében lejátszódott éghajlati és növényzeti változások ösz- szehasonlító elemzése és értékelése az utolsó 3000 évben (Sümegi, 2009) 1. Nyílt vizű tó, 2. Lápos tó, 3. Láp, 4. Évi csapadékbevétel 3000 éves átlaga, 5. Bükk, éger, nyír, gyertyán fák pollendominanciájának együttes változása, 6. Hárs, szil, tölgy és mogyoró pollendominanciájának együttes változása, 7. Csapadékos klímaszakaszok Baláta-tó környezetében, 8. Évi középhőmérséklet 3000 éves átlaga. Fig. 15.: Reconstructed climatic and vegetation changes in the basin and environ of the Baláta lake during the last 3000 years (Sümegi, 2009) 1 = open lake stage, 2 = floating mat stage, 3 = peatland stage, 4 = reconstructed annual fall overage during last 3000 years, 5 = summa dominance change of the beech, alder, bich and hornbeam pollens, 6 = summa dominance change of the lime, elm, oak and hazel pollens, 7 = rainy climatic phase, 8 = reconstructed annual temperate overage during last 3000 years, 0-18 = Oxygene isotope change in the GISP 2 core sequence during last 3000 years. mérséklet, és elsősorban a tenyészidőszak hőösszege jelentős mértékben megemelkedett, meghaladta a mai szintet és az elmúlt 3000 év átlagát (14. és 15. ábra). Mivel a vaskor végén a csapadékbevétel még nem csökkent le jelentős mértékben, így hárs - szil - tölgy - mogyoró dominanciával jellemezhető erdő fejlődött ki a Baláta-tó körül. Ez az enyhébb éghajlati szakasz átfogja a késő-vaskor végét és a császárkor kezdetét is és jól szinkronizálható a jégtakarót feltáró fúrásszelvényeken mért oxigénizotóp eltolódással (Dansgaard et al. 1993, Grootes et al. 1993), a svájci tavak vízszintjének csökkenésével (Magny, 2004), a gleccserek visz- szahúzódásával (Holzhäuser et al 2005). A pollenösszetétel nyomán számított évi középhőmérséklet ebben a szakaszban meghaladta napjaink évi középhőmérsékletét (9,8 °C) és az utolsó 3000 év átlagos évi középhőmérsékletének megfelelő lehetett (10,0 - 10,1°C). Ezzel párhuzamosan a késő-vaskorban a kora vaskorra jellemző csapadékviszonyok is megváltoztak, a csapadék mennyisége mintegy 40-50 mm-rel lecsökkent a kora vaskorhoz képest és 730 - 740 mm/ év között mozoghatott a vaskor végén. A tenyészidőszak hőösszege megemelkedett, a 10 °C fok feletti tavaszi napok száma, amely ma a területen 240-260 nap, megnövekedhetett, és a tenyészidőszak kezdete március kezdetére tolódhatott el. Ez a római optimumnak is nevezett késő-vaskori - császárkori éghajlati szakasz kedvező helyzetet teremtett a közép-európai térségben a mezőgazdaság fejlődéséhez.
