A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Sümegi Pál - Náfrádi Katalin - Jakab Gusztáv - Persaits Gergő - Törőcsik Tünde: A Baláta-tó környezettörténete
22 SÜMEGI PÁL, NÁFRÁDI KATALIN, JAKAB GUSZTÁV, PERSAITS GERGŐ ÉS TÖRŐCSIK TÜNDE sá? jf 50« r 1600 1800 2000 : 2200 r I tíyí'cl 645±30 gggi 12425±30 KSSN Scirpo-Phragmitetum égett szint Caricetum elatac Nymphaeetum aibo-lutae Polygono-Eleocharietuni Scirpo-Phragmitetum Polygono-Eleocharietuni Potamctum natantis (Thdypteridi-?) Typhetum angustifoliae úszóláp Glycerietum maximae Polygono-Eleocharietuni Potametum natantis Charetum gyér vegetáció növényzet borítása Fig. 13. ábra: A Baláta-tó déli medencéjében kialakult víz és növényzeti borítás változása az utolsó 3000 évben makrobotanikai eredmények összehasonlító elemzése alapján (Jakab, 2007). 13.: Plant association and water level changes in the last 3000 years based on macrobotanical data (Jakab, 2007). sen meghaladó 740-780 mm csapadék jelentkezett, viszont az évi középhőmérséklet a maihoz képest 0,5 - 0,3 °C -kai alacsonyabb volt (15. ábra) és 9,3 - 9,5°C között mozoghatott. Elsősorban a tenyészidőszak hőösszege, a nyári félévben jelentkező felmelegedés mértéke mérséklődött ebben az éghajlati szakaszban. Adataink nyomán a területen a kora vaskori Hallstatt kultúra egy relatíve hűvösebb és csapadékosabb te- nyészidőszakokkal jellemezhető éghajlati szakaszban telepedett meg a vizsgált régióban. A magasabb csapadékbevétel egészen a késő-vaskor második feléig, a pannon és a kelta törzsek megtelepedése idején is fennmaradt, de a hőmérséklet jelentősebb mértékben megváltozott. Késő vaskor A láp növényzetének kialakulása úgy történhetett, a késő vaskorban a tó vizének fokozatos eutrofizálódásának köszönhetően megjelentek a kes- kenylevelű gyékényes és vízi harmatkásás úszólápok, amik a területen domináns északi szél keltette áramlások hatására a déli partra kerültek és ott rögzültek, így egy fokozatosan növekvő lápi - mocsári zóna alakult ki a déli medencében (12. és 13. ábra). A tavat körülvevő mocsárzóna kialakulásával a nádas és zsombék- sásos társulások jelentősen előretörtek, és részekre oszthatták a nyíltvíz területére is. Ekkor alakulhatott ki a jelenleginek megfelelő mozaikos vegetációs állapot. Tehát a 2200 BP évtől (2250 cal. BP = a Krisztus előtti III. évszázadtól, a késő vaskortól) kezdődően lezajlott változások a területen található növénytársulásoknak csak a klimatikus és szukcessziós okokra visszavezethető térbeli áthelyeződéseik voltak. Borhidi - Járai-Komlódi (1959a,b) szerint a lápot a csapadékon kívül csak egy a medertől délkeletre fekvő talajvízforrás táplálja vízzel. A különböző társulásokon keresztülhaladva a forrás vizének kémiai összetétele (pl. oldott oxigéntartalma) megváltozik és fokozatosan ún. „lápvízzé” válik. A terület legdélebbi részén Glycerietum maximae (harmatkásás társulás) helyezkedik el, észak felé haladva pedig Scirpo-Phragmitetum (nádas), Thelypteridi-Typhetum angustifoliae (gyékényes úszóláp néhol Salix cinerea-val), majd legészakabbra Caricetum elatae (zsombéksásos társulás) következik. A láposodás a késő-vaskorban fejlődött ki, de elsősorban a part menti sávban alakulhatott ki és nem terjedt ki a tómedence déli részének egészére, hanem mozaikos szerkezetű lápos tavi állapot stabilizálódott a késő vaskor során és a császárkor kezdetén. A pollenösszetétel alapján a Krisztus előtti IV. századtól a Krisztus utáni III. századig egy enyhébb éghajlati szakasz rajzolódott ki, amikor az évi középhő-
